Oldal:A-nagysokaság-összegyűjtése-3-4-rész-1937.djvu/4

4

az ő fő szervezetéhez tartozik a nagyobb Józsué parancsnoksága alatt: „Ne félj az ellenségtől!" S azonkívül megparancsolja neki: „Ne lankadjanak a kezeid!" (Sofóniás 3:16) Ez nem úgy hangzik, mintha előbb kedvezőbb idő elkövetkezését kellene megvárni, s csak akkor vinni a nagysokasághoz az ország evangéliumát, amint azt néhány „okos ember" a maga bölcseségében tanácsolja. Ellenkezőleg, ez arra mutat, hogy a maradéknak most teljes szorgalommal kell végezni munkáját, minden hanyagság nélkül. Most a maradék és Isten ellenségei között háború van folyamatban. Amely fegyvert most a maradék ebben a hadjáratban használ, a „Lélek fegyvere, illetve Isten igéje", ezt kell most használnia, amennyiben bátran és félelem nélkül hirdeti a királyság evangéliumát. Ezt most, vagypedig később kell tenni? Jehova prófétája útján megmondja: „Ama napon", t.i. az „Úr napján", amidőn az Úr Jézus templomában van és a nemzeteket szétválasztja egymástól. Tehát most, a jelenben kell alkalmat nyerjenek az Úrtól a „többi juhok" az igazság ismeretére, s kell ezt az alkalmat megragadniok s bebizonyítaniok, hogy Isten és az ő országa mellett állanak.

⁷ A maradéknak nem lehet mentsége, ha most az ördögtől megfogatni hagyja magát, s meg lett ígérve nekünk, hogy a választottak nem hagyják magukat elámítani. Teljesen figyelmeztetve vagyunk a ravasz ellenséggel szemben és „az ő szándékai nem ismeretlenek előttünk." (Kor. II. 2:11) Akik most vigyáznak, nagyon jól tudják, hogy az ördög minden áron le akarja győzni és meg akarja semmisíteni Jehova bizonyságtevőinek munkáját. A maradék a „világosság gyermekeiből" áll, vigyázniok kell tehát, hogy a világosságban járjanak és a parancsolatot megtartsák: „Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok!" — Thess. I. 5:6

⁸ Józsué tudatában volt annak, hogy ellenség között volt, s abban az országban csakis a gibeoniták barátságosak az izraeliták iránt. Nem várakozhatott tehát addig, amíg az egyesült haderők el fogják pusztítani a gibeonitákat, hanem haladéktalanul cselekednie kellett: „Felméne azért Józsué Gilgálból, ő maga és az egész hadakozó nép vele." — Józsué 10:7

⁹ Józsué, aki itt Jézust képviselte, ezen alkalommal nagyszerűen mutatott példát a maradék eljárása tekintetében. Megmutatta, hogy gyorsan kell eljárni s mindenkor serénynek kell lenni. Isten akkor mutatta meg világosan, hogy a munkát a hasonmási gibeoniták, a nagysokaság érdekében gyorsan és lankadatlan kezekkel kell végrehajtani. Ezt a munkát nevezi az Úr más szövegben a homlokon és a kezeken való elpecsételésnek s a kéznyujtásnak, mely Jehova szervezetébe vagy harci szekerébe felsegít. Ezt a munkát gyorsan és halogatás nélkül kell végezni. (Kir. II. 10:15; Ezékiel 9:4) A maradék csak akkor lehet szorgalmas és éber, ha az ellenség mozdulatait figyelemmel kiséri, s nem fogja kelepcébe vonatni magát.

¹⁰ Ennek a pontnak az illusztrálására képzeljük el a következő esetet: Valaki, aki több év óta a Társulat szolgálatában állott, Isten népének csoportjait gyakran felkereste mint szónok és olvas-

ta a nagysokaságról szóló közleményeket, a foglyokról és a menedékvárosokról szóló cikkeket, gúnyosan nyilatkozik mindezen közlemények és próféciák felől, mondván: „Azok gyermeteg következtetések; a tulajdonképpeni munka a nagysokaság érdekében csak a jövőben, néhány húsz év múlva fog történni és nem mostan; a folyóiratban közölt magyarázatok csupán egy embernek a nézeteit közlik; ami azokban van előadva a próféciák felől, csupán gyermeteg következtetés; most nekünk csupán arra van szükségünk, hogy ismereteket gyűjtsünk s így felkészüljünk az elkövetkező munkára." Vajjon mi célja lehet az ily fecsegésnek? Az ilyesmi azoknál, akik ráhallgatnak, csak kezeik meglankadását eredményezheti, s azt, hogy megszűnjenek elvinni most az ország evangéliumát a néphez; az ilyenek egyszerűen leülnek, kényelembe helyezkednek és várják a jobb időket. Akik tevékenységük felhagyására valamily ürügyet keresnek, az ily kijelentésekkel fogják mentegetni próbálni viselkedésüket és megnyugtatni magukat. Amit a fent említett esettel kapcsolatban mondtunk, tényleg megtörtént, s ez különböző testvéreket nagyon nyugtalanított, akik levelekkel fordultak hozzánk és megkérdezték, mitevők legyenek. Mivel a Kísértő ily rafinált fogásokkal próbálkozik, a folyóiratnak riadót kell fújnia és figyelmeztetnie kell Isten népét, hogy ne zavartassa meg magát ily ámító beszédek által. Ha csupán valamily érv megcáfolásáról lenne szó, a folyóirat egy csepp időt sem pocsékolna reá; itt azonban Sátánnak azon törekvéséről van szó, hogy rá akarja szedni Isten népét és el akarja gáncsolni munkáját, emiatt fújnak tehát riadót a hűségesek. (50. zsoltár 18) Isten népe Isten Igéjét tekinti vezetőjének. (119. zsoltár 105) Az Úr felkentjeinek nem ember a tanítója és nincs is emberek tanítására szorulva; Jézus Krisztus a templomban tartózkodik. (János I. 2:27) Ha a folyóirat olyasmit találna közölni, amit a Szentírás nem támogat, senki se hallgasson reá. A folyóirat azonban mindenkor arra törekszik, hogy minden állítását Isten beszédével bizonyítsa. A hű felkentek nagyon jól tudják, hogy támogatják-e, vagy sem a közleményeket a Szentírás kijelentései.

¹¹ Józsué tudta, hogy az ellenséges hadak létszámban felülmúlják az ő haderejét; ámde Gilgálban mint Jehova szolgája készen állott az Úr parancsainak teljesítésére és megtartotta az Úr parancsát: „Monda pedig az Úr Józsuénak: Ne félj tőlük, mert kezedbe adtam őket; senki sem áll meg közülök előtted!" — Józsué 10:8

¹² Hasonlóképpen nagyon jól tudják azok is, akik Jézus Krisztusban, a templomban tartózkodnak s a nagyobb Józsuénak tagjai, hogy az ellenség létszáma erősen felülmúlja a maradékot; a maradéknak azonban nincsen más tennivalója, minthogy az Úr parancsait teljesítse. Most az Úr a következőket mondja a maradéknak, amely kivonul az egyesült ellenség elé: „Azért ne féljetek tőlük. Mert nincs oly rejtett dolog, ami napfényre ne jönne; és oly titok, ami ki ne tudódnék... És ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, a lelket (szellemet) pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, aki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában... Aki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom