Oldal:Jónás-rész-2-3-1938.pdf/9

121

29 Hogyan rendelt Jehova egy nagy halat Jónás elnyelé­sére? Miért történt ez? és milyen tanulságot merít abból most Jehova hű népe? Mit árnyékolt elő a 3 nap és 3 éjjel, amelyeket Jónás a hal gyomrában töltött?

30-32 Mikor és hogyan teljesedett Jónásnak a 2:2, 3-ban feljegyzett, imája?

33-35 Ismertesd a helyzetet, amelyet Jónásnak a 2:4, 5-ben feljegyzett tudosítása árnyékolt elő! Hasonlítsd össze azzal Máté 27:46-ot és a Kir. I. 8:40—51-ben feljegyzetteket!

36-37 Mutasd ki, hogy Jónás a 2:6, 7-ben feljegyzett ki­tartó imájában Isten hű szolgaosztályát árnyékolta elő; valamint hogy imájában az említett és 8. versben feljegyzett tapasztalata további prófétai képe a „hű szolga"-osztálynak!

38-39 Hogyan jellemzik a vonatkozó íráshelyek a tények­kel karöltve az olyan személyeket, akik a 9. versben vannak megjövendölve.

40-42 Mutasd ki vonatkozó szövegekkel és azok alkalmazásával, hogy az olyanok viselkedése és cselek­vési módja, (valamint eredménye), akik a 10. versben vannak megjövendölve, rideg ellentétben áll azokkal, akikre a 9 vers prófétailag utal!

43-44 Indokold meg, hogy a ninivébeliek miért fogadták készséggel a Jónás megmentéséről szóló tudósítást, és milyen értelemben volt ez a megmentés "jel a ninivébeliek számára"! Utalj a kép e részének a betel­jesedésére vagy alkalmazására!

45 Hogyan teljesedett Jónás 3:1, 2?

46 Hasonlítsd össze a Jónásnak adott parancsot azzal, amelyet ma Jehova tanúi kaptak, és mutasd ki a gyors engedelmesség fontosságát és sürgősségét úgy a, múltban, mint, a jelenben!

47 Vázold Jónásnak a 3:3-ban feljegyzett eljárását és utalj a megfelelő tényekre, miáltal a jövendölés e része beteljesedett!

48 Utalj a 4. versben feljegyzett jövendölés beteljesedésére!

49-50 Hasonlítsd össze a ninivébeileknek Isten üzenetével szemben tanúsított viselkedését, az izráelitákéval és a „kereszténységével", amelyet Jézusnak a Luk. 11:32-ben tett, kijelentése igazol, és alkalmazd azt ma egy hasonló osztállyal Mit lehet tehát felismerni a Jónás által előárnyékoltak utján hirdetett üzenet célját illetőleg?

(Angol W. 1938 február 1)

Jónás

III. rész

"Megjelentette néked, oh ember, mi legyen a jó, és mit kíván Jehova te tőled! Csak azt, hogy igazságot cse­lekedjél, szeressed az irgalmasságot és alázatosan járj Isteneddel!" — Mikeás 6:8.

¹

JEHOVA tudatja változtathatatlan szabályait, amelye­ket teremtményeinek követniük kell, ha élvezni akarják jótetszését. A fenti szöveg egy kifejezett szabály, amely mindenkire vonatkozik, aki magát Isten akaratának a cselekvésére szentelte. Jehova szolgája tehát igazságot kell cselekedjék, a kegyességet vagy irgalmasságot, szeretnie kell, másokkal irgalmasságot kell tanusítson és engedelmes kell legyen Istennel szem­ben, illetve az Istentől ismertetett előírásokkal össz­hangban kell járjon. Egyesek azok közül, akik Krisztus Jézus követésére vállalkoztak, sohase tanulják meg a fentemlített változhatatlan szabály követését és gyorsan hajótörést szenvednek. Azok azonban, akik végül elnyerik az Úr tetszését, szorgalmasan törekszenek a fent közölt szabály jelentőségét megismerni s azután ezeket az előírásokat hűségesen teljesíteni. Ez a prófétai kép, amelyben Jónás fontos szerepet játszott, ezt a két osztályt ismerteti és hangsúlyozza, hogy ma igen fontos Jehova parancsaira figyelni. Az igazság pártatlan cselekedetet követel. Az irgalmasság megköveteli a szolgától, hogy örvendjen, ha egy tévelygő megtér és Isten parancsainak a cselekvésére igyekszik. Hogy ­alázatosan járhassunk, szükséges, hogy szorgalmasan tanulmányozzuk Istennek teremtményeivel kapcsolatos eljárását s azután buzgón törekedjünk minden időben aszerint cselekedni és magunkat minden dologban Je­hova Isten akaratával vezettetni.

²

Hogy az asszírok pártatlan elbánásban részesüljenek, Isten üzenete a királynak is el lett juttatva. Neve azonban nincs ismertetve s ez azt mutatja, hogy a ki­rály nem fontos. Az általa játszott szerep azonban fon­tos, Aki felülről jövő bölcsességre tesz szert, irgalmasan és pártatlanul kell cselekedjék, s ezt az igazságot vési most Jehova hű szolgái elméjébe. (Jakab 3:17) " És eljutott, a beszéd Ninivé királyához, és felkelt királyi székéből, és levetette magáról királyi ruháját és zsákba öltözött, és a porba ült." (Jónás 3:6) Istennek a „kereszténységet“ fenyegető veszélytől való figyel­meztetése pártatlanul el lett juttatva mindazoknak, akik a világ tanácsülésein az első helyet foglalják el, vagyis a vallásos, politikai és pénzügyi elemeknek. A figyel-

meztetés különösen 1922 és 1932 között volt ismertetve, de azóta is minduntalan figyelmeztetve vannak. Ninivé királya megtért, ami az ördögnek bizonyára bosszúságot szerzett és ugyanakkor Jónást is meglepte, aki az izraelitákkal tett tapasztalatai alapján aligha számíthatott arra, hogy a hatalmasok a pogányok közül megtérjenek. A „kereszténység“ uralkodó hatalmai ezzel szemben ma nem térnek meg és nem használják arra befolyásukat, hogy az embereket Istenhez térítsék. Amit Ninivé királya tett, azt mutatja, hogy ez volna a helyes út a „kereszténység“ számára. De mialatt az uralkodó hatalmak a helytelen utat követik, mégis vannak bi­zonyos személyek közöttük, akik a helyes utat látják és azon törekszenek járni.

³

A király nemcsupán megtért, hanem minden néphez egy proklamációt intézett: „És kiáltának és szólának Ninivében a király és főemberei parancsára, mondván: Emberek és barmok, ökrök és juhok: semmit meg ne kóstoljanak, ne legeljenek és vizet se igyanak! Hanem öltözzenek zsákba az emberek és barmok, és kiáltsanak Istenhez erősen, és térjen meg kiki gonosz utáról és az erőszakosságból, amely kezükben van! Ki tudja? talán visszatér és megengesztelődik az Isten és elfordul haragjának búsulásától, és nem veszünk el!“ - Jónás 3:7-9.

⁴ Ha a „kereszténység“ uralkodói hasonlóképpen cselekedtek volna, mihelyt meghallották az igazságot, s megtérnek és ezzel összhangban felhívást intéztek volan a néphez, akkor most egészen más állapotok uralkodnának a földön. Nem volna ily nagy nyomorúság és tanácstalanság. De az ördög gondoskodik róla, hogy az összes nemzetek uralkodó tényezői a mindenható Isten nagy napjának a csatájára gyülekezzenek, és ezért nem hallgatnak Isten figyelmeztetésére. Ninivé királyának a cselekedete nagyon elítélte a hűtlen izraelitákat; hiszen ezek Isten szolgáinak vallották magukat, mégsem tértek meg, amidőn meghallották a figyelmeztetést. Hason­ló a helyzet az ellenjelképes izraeliták, illetve az úgy­ nevezett „keresztény“ vallásoskodók között is. Az íté­let 1918 óta folyamatban van, és az összes nemzetek a nagy bíró, Krisztus Jézus elé gyűjtettek. (Máté 25: