Oldal:Jónás-rész-2-3-1938.pdf/3

115

mit cselekszik, az javára fordult. Tisztában volt vele, hogy pályafutását mint Isten szolgája megkezdte, de elmulasztott engedelmeskedni, és tudta, hogy ezért kell viselje a következményeket. Kész volt, életét teljesen Isten rendelkezésére bocsájtani, s ha a halála a tengerben lehetővé teszi a hajóban lévők szabadulását, kész volt meghalni. Ebben Jónás Krisztus Jézus szellemét mutatta, aki minden ellenállás nélkül engedte magát a vesztő helyre vinni, hogy mások megmenekülhessenek. Az ő cselekedete irányvonalul szolgál Jehova tanúi számára is, akik most Jehova szolgálatában előre kell törjenek, mégpedig az élet elvesztésének veszélyével szembe nézvén, hogy szolgáljanak Istennek és üzenetét az emberek javára kihirdessék nekik alkalmat szerezzenek a megszabadulásra. A népet figyelmeztetniük kell, hogy meg ne kíséreljék Jehova szolgáit visszatartani Isten parancsainak való engedelmességükben, s meg kell mutatni nekik, hogy mint Isten iránt jóakaratú em­berek szorgalmasan keresniük kell a menekülés és biz­tonság útját s azt csak úgy találhatják meg, ha közre­működnek a hű szolga-osztály tagjaival Isten paran­csainak a cselekvésében. Figyelmeztetniük kell a jóaka­ratú embereket, hogy mindenkivel jót tegyenek, ha arra alkalom kínálkozik, de mindenekelőtt Jehova és királysága mellé kell álljanak, ott szilárdan ki kell tartsanak s így igazi bátorságot kell tanúsítsanak, elismer­vén, hogy minden a Legfelségesebb kezében nyugszik. A kecske-osztály ezzel éppen ellenkező utat követ: ezek útjába állanak Jehova szolgáinak. De akik el akarják nyerni Isten kegyelmét, juhok módjára kell engedelmeskedjenek a Mester akaratának. Ha az Isten iránt jóakaratú emberek úgy cselekszenek, amint arra utasít­va vannak, Isten ígéretét bírják, hogy épségben túljut­nak Armageddon nagy viharán és bejutnak a királyság nyugodalmába.

¹⁷ Jónás így szólt a tengerészekhez: „Ez a nagy vihar miattam van rajtatok." Jónás nem mondotta, hogy a vihar büntetésként lett rábocsájtva. A tényállás az, hogy ő kimutatta, hogy mennyire fontos Isten parancsainak engedelmeskedni, ha arra utasítást kap valaki. Igy kimutatja, hogy ha Isten földi maradékának a tag­jai utasítást vagy parancsot kapnak szolgálatában bi­zonyos dolognak a cselekvésére, haladéknélkül cselekedniük kell s a rájuk bízott kötelességet szorgalma­san teljesíteniük kell és semmilyen dolognak nem sza­bad megengedjék, hogy megakadályozza vagy feltartoz­tassa. A prófétai kép Jehova földön lévő maradéka tagj­ainak és társaiknak a javára volt szerezve és hangsú­lyozza a készséges engedelmesség fontosságát, amint írva van: „A te néped készséggel siet sereggyűjtésed napján." (110. Zsoltár 3) Az Úr parancsai iránti makacsságra vagy közömbösségre egyáltalán nincs mentség vagy igazolás. Isten éber és gondoskodó szolgája vigyáz, körültekintő és megszokja a gyors engedelmessé­get; vagyis, mihelyst a parancsról tudomást szerez, azt azonnal haladék nélkül teljesíti. A harc eme napján nincs idő az alvásra, hanyagságra vagy közömbösség­re; hanem mindenki az őrhelyen kell legyen és a reábízott parancsot gyorsan és örömmel kell teljesítenie.

¹⁸ Armageddon nagy nyomorúságának nem az a célja, hogy megbüntesse Jehova népét a földön, hanem Jehova tanúi Armageddonnal kapcsolatban bizonyos kötelességet kell teljesítsenek. A fenyegető armageddoni katasztrófa megköveteli, hogy őrállók legyenek felállítva a jóakaratú emberek érdekében. Krisztus Jézus a nagy őrálló, s neki alá vannak rendelve a templom-osztályhoz tartozók, akik az őrálló tagjaivá tétettek és így arra rendeltettek, hogy a királyság érdekei felett őrködje­nek, azokra gondot viseljenek és minden azzal kapcso­-

latos szolgálatot hűségesen elvégezzenek. Ezek őrködnek egymás érdekében és őrködnek a jóakaratú emberek javára, akik a Sionban vezető utat keresik. Armageddon biztosan bekövetkezik, s Jehova tanui nem csupán önmaguk kell felvilágosodjanak, hanem másokat is tanítaniuk kell, hogy ezek alkalmat nyerjenek a megmenekülés utja megtalálására. Armageddon nemcsupán igazolja Jehova nevét és Igéjét, hanem a kecske-osztályon bosszut áll a hű maradékért és egyben szabaddá teszi az utat azok számára, akik a nagysokaságot fogják alkotni, hogy az Úr világosságában járhassanak.

¹⁹ A tengerészek hallották Jónásnak a vihar okára vonatkozó magyarázatát és azt a kérését, hogy őt vessék a tengerbe; mindazáltal még mindég attól féltek, hogyha teljesítik kérését, ártatlan vért vonnak önmagukra. Ez mutatja Jónás iránti jóakaratú érzületüket és azt a kivánságukat, hogy a lehetőség szerint segitségére legyenek, anélkül ,hogy életét fel kellene áldozni. A kép azért e helyen hasonló jóakaratról beszél azzal az osztállyal szembe, amelyet Jónás előárnyékolt. Ahelyet,hogy Jónást haladék nélkül a tengerben vetették volna, megkísérelték a matrózok a hajót partra evezni:"És erölködtek azon az emberek, hogy vissza jussanak a szárazra; de nem tudtak, mert a tenger háborgása növekedett ellenük." - Jónás 1:13.

²⁰ De mennél jobban erölködtek a hajót partra evezni, annál hevesebben zúdította rájuk a vihar a hullámokat. Isten nem akarta, hogy a matrózok legyőzzék az Isten által támasztott vihar hatalmát. Jehova ott egy prófétai képet szerzett. Angyala által ihlette Jónást annak követelésére, hogy a tengerbe vessék, s ez természetesen a kép e részének a megszerzése érdekében történt, amely aztán későbbi években kell beteljesedjék.

²¹ A képnek e részén a tengerészek kezdték kinyilvánítani Isten iránti jóakaratukat. Nem kívántak ártatlan vért ontani, de látták hogy Isten akaratát kell teljesíteniük, s mivel ezt kívánták tenni, hozzá láttak Jónás kívánságának a teljesítéséhez. Mielőtt azonban ezt tették volna, Jehovához imádkoztak: "Kiáltának azért Jehovához és mondák: Kérünk Jehova, kérünk, ne vesszünk el ez ember lelkéért, és ne háríts reánk ártatlan vért; mert te, Jehova úgy cselekedtél, amint akartad!" - Jónás 1:14.

²² Kétségkívül ez volt az első eset, hogy megkísérelték Jehova Istenhez imádkozni, hiszen ők pogányok voltak. A hamis istenek, akiknek addig szolgáltak, cserben hagyták őket a viharban, s így eljutottak "bölcsességük végéhez". "De Jehovához kiáltottak szorultságukban." (107.Zsoltár 27, 28) E kép által szemlélteti az Úr a becsületes, öszinte nem-vallásoskodókat, akik az Istenhez s az általa jövő üdvösséghez vezető utat keresik. Mivel most lájuk e prófétai kép teljesedését, világos a bizonyíték, hogy az ellenjelképes vihar kezdete előtt nem létezett "nagy sokaság". Hosszú időn keresztül úgy értelmezték a felszenteltek, hogy a "nagy sokaság" egy alárendelt szellemi osztály, de ebben tévedtek. A dolgot csak Isten meghatározott idejében lehetett megérteni. Mielőtt a Király a trónra lépett s valószínű mielőtt a templomhoz jött és a vihar különösen Isten népe ellen megkezdődött, egyáltalán nem létezett "nagy sokaság". Mióta az ítélet megkezdődött a templomban, a jóakaratú emberek meghallották a királyság üzenetét, s ez arra indította őket, hogy Jehovához és Királyához forduljanak, állást foglaljanak a királyság mellett és a maradékkal közreműködjenek a templomból jövő szervezeti utasítások követésében. Így a prófétai Jónáskép ezen a ponton további bizonyítékot szolgáltat arravonatkozólag, hogy Isten nagy sokasága Jehova bosszújának a mindenható Isten nagy napjának