Oldal:HU W1936.06.djvu/6

106

fontosabbnak tartották s nagy önbizalommal tekintettek azon idő elé, amidőn a jutalmat megkapják és a mennyországba kerülnek, hogy a világegyetem kormányzásában segédkezzenek. De amidőn ezen reménységük a remélt időpontban, 1914-ben nem teljesült be az önzők megharagudtak. Miközben azt állítják, hogy megbotránkoztak valakiben, a valóságban az Úr igazságában botránkoztak meg. Ezekből az önzőkből lett a gonoszszolga-osztály. Akik valóban szeretik Istent és az ő országának és királyának megjelenését, a próféciában Márdokeusban és Naomiban vannak példázva, s amidőn ezek a hívek ítéletre jelentek meg az Úr előtt, szeretetük és hűségük miatt soroltattak bele a hű- és a bölcsszolga-osztályába. Isten és Jézus Krisztus később másokat is hívott, akik a próféciában Eszter és Ruth által vannak példázva s akik egyazon osztályba nyertek beosztást. Az Úr a próféciában ezen hívekre és kipróbáltakra utal: „Boldog az a szolga, kit, mikor ura eljövend, így cselekedve talál. Bizony mondom nektek, hogy minden vagyona fölé rendeli őt” (Máté 24:46, 47, Káldi) Az Úrtól elismert, a templomba befogadott, felkent és hív osztály rendeltetett az Úrtól minden javai fölé. Az Úr kijelentette tehát, hogy a hűszolga-osztálytól, amelyre minden javait rábízta, teljes és lelkiismeretes elszámolást fog kívánni.

¹⁶ Melyek azok a javak, amelyek fölé szolgaosztályát az Úr rendelte? Ez a szöveg egy másik fordításban így hangzik: „Ünnepélyes igazságként mondom nektek, reábízza minden javainak kezelését.” (Weymouth angol-f.) Az Úr javai, vagyona, vagy kincse az ország érdekeiből áll és ő királyságának ezen érdekeit bízza felkentjeire. Ezek az érdekek főképpen Jehova nevének, az ő királyának és királyságának ismertetéséből állanak. Amidőn Jézus a földre küldetett, mondotta, hogy az igazságról való bizonyságtevés végett jött a világra; összes követőinek hasonlóképpen kell tenniök. Mivel most elérkezett Jehova ideje hatalmának gyakorlására Jézus Krisztus útján, utasította uralkodására, miközben ellenségei még működnek és Jézus Krisztus a következő szavakkal adott erre parancsot felkentjeinek: „A királyságnak ezen evangéliumát (Márk 13:10) világszerte hirdetni kell a nemzetek között bizonyságul és akkor jön el a vég.” (Máté 24:14) A királyság nagy érdekeit tehát ismertetni kell. Ez a felkentekre bízott kötelesség nincsen kényükre-kedvükre bízva, hanem parancsolva van. Miután az Úr munkájának kiváltságát rájuk bízta, azt kívánja tőlük, hogy híven és hatásosan végezzék. A felelősség oly nagy, hogy akik vonakodnak, vagy nem engedelmeskednek, megsemmisítő ítéletben részesülnek az Úrtól, olvassuk: „Minden lélek pedig, amely nem hallgat arra a prófétára, kiirtatik a nép közül.” (Apcsel. 3:23) Az Úr azt követeli felkent bizonyságtevőitől, hogy elvégezzék, amit megparancsolt nekik.

¹⁷ Hatalmát az Úr Jézus, Isten utasítására 1914-ben kezdte gyakorolni. (Jel. 11:18) Akire országának érdekeit az Úr rábízta, nem panaszkodhatik, nem zúgolódhatik és önző kívánságok sem fűthetik. (Júdás 1:16, 17) Akik Jehova bizonyságtevőiül a világból kivétettek, Isten népe,

és örömmel kell neki engedelmeskedniük. Azért áll megírva felőlük: „A te néped készindulattal lesz a te hatalmad napján; szent öltözetben, hajnalpír méhéből lesz a te ifjaidnak harmatja.” (110. zsoltár 3) A királyság megkezdődött, hajnala felvirradt. Ezek a hívek annak méhéből jöttek, reggel korán születtek. Az ifjúság harmata van rajtuk, erősek és tevékenyek és a reájuk bízott kötelesség teljesítésében telik örömük.

¹⁸ Ezek Jehova választott bizonyságtevői, nekik mondja: „Ti vagytok az én tanúbizonyságaim ..., hogy én vagyok az Isten!” (Ézsaiás 43:9—12) Nekik adatott a parancs: „Menjetek át a város közepén és pecsételjétek el azokat az embereket, akik hallgatni óhajtanak”, illetve vigyétek el hozzájuk az igazság bizonyságtevését, hogy alkalmuk nyíljon a döntésre, hogy Isten és az ő országa mellé állhassanak és éljenek, vagypedig az ördög mellett maradjanak és elpusztuljanak. (Ezékiel 9:4, 5) Az Úr az ország ezen érdekeit a felkentekre bízta s tőlük kifogástalan, hű és derék munkát kíván.

Szövetség

¹⁹ Jehova bizonyságtevői az ő szövetséges népe. Az újszövetség rendeltetése nem az emberiség tökéletességbe való helyreállításából áll, sohasem volt ez a rendeltetése. Rendeltetése az, hogy Isten neve számára a világból egy népet különítsen el, amelyet az ő dicsőségére és dicsőítésére fog felhasználni. Egyetlen teremtmény sem lesz belekényszerítve ily szövetségbe. Isten senkit sem választ ki a világból és veszi fel szövetségébe, amíg az illető nem bízik Jézus Krisztus kiomlott vérében s magát önként Isten akaratának cselekvésére el nem határozza. A teremtmény tehát megállapodása által ünnepélyesen kötelezve van az Úr iránti engedelmességre. Aki ezt a szövetséget szándékosan megszegi, amennyiben önző, az Isten akaratával ellenkező útra tér, szövetségszegő s az ilyen halálraméltó. (Róma 1:31, 32) Az ily szövetségszegők kerülnek „az élő Isten kezébe” és a megsemmisülésbe, amelyből nem lesz feltámadás. (Zsidók 10:29—31) A Jehova Istennel és az ő országával való legmagasabb összeköttetés, amit valamely teremtmény a földön élvezhet, abból áll, hogy az Úrral Jehova nevének bizonyságtevőjeképpen szövetségben álljon. E kimagasló és boldog összeköttetésnek hanyagság, vagy Isten és az ő szervezete ellen elkövetett bűntett által való elveszítése csak egyet, mégpedig a teljes kiirtást érdemli meg. Akik az Úr nevének népeképpen vele szövetségben állnak, alárendeltjei Istennek és országának, minek következtében magukat nem rendelhetik alá Sátán szervezete semilyen ágának sem. Az Úr erre a szövetséges népre bízta a földön országának érdekeit, s most, amidőn hatalmát gyakorolni kezdi, mindeniktől hű kötelességteljesítést kíván a szövetségben. Semmivel sem lehet mentegetni a hanyagságot, vagy a szövetség értelmében való kötelességteljesítés elmulasztását. Senki sem tud megtartani egy másik személyt a szövetségben, de ki sem vethet onnan, erre mindenki maga képes csupán. Ha valaki megrontja a szövetségét, egyedül ő felelős érte.