Oldal:Jónás-rész-2-3-1938.pdf/3

115

mit cselekszik, az javára fordult. Tisztában volt vele, hogy pályafutását mint Isten szolgája megkezdte, de elmulasztott engedelmeskedni, és tudta, hogy ezért kell viselje a következményeket. Kész volt, életét teljesen Isten rendelkezésére bocsájtani, s ha a halála a tengerben lehetővé teszi a hajóban lévők szabadulását, kész volt meghalni. Ebben Jónás Krisztus Jézus szellemét mutatta, aki minden ellenállás nélkül engedte magát a vesztő helyre vinni, hogy mások megmenekülhessenek. Az ő nagy cselekedete irányvonalul szolgál Jehova tanúi számára is, akik a akik most Jehova szolgálatában. előre kell törjenek, mégpedig az élét elvesztésének veszélyével szembe nézvén, hogy szolgáljanak Istennek és üzenetét az emberek javára kihirdessék nekik alkalmat szerezzenek a megszabadulásra. A népet figyelmeztetniük kell, hogy meg ne kíséreljék Jehova szolgáit visszatartani Isten parancsainak való engedelmességükben, s meg kell mutatni nekik, hogy mint Isten iránt jóakaratú em­berek szorgalmasan keresniük kell a menekülés és biz­tonság útját s azt csak úgy találhatják meg, ha közre­működnek a hű szolga-osztály tagjaival Isten paran­csainak a cselekvésében. Figyelmeztetniük kell a jóaka­ratú embereket, hogy mindenkivel jót tegyenek, ha arra alkalom kínálkozik, de mindenekelőtt Jehova és ­ királysága mellé kell álljanak, ott szilárdan ki kell tartsanak s így igazi bátorságot kell tanúsítsanak, elismer­vén,. hogy minden a Legfelségesebb kezében nyugszik. A kecske-osztály ezzel éppen ellenkező utat követ: ezek útjába állanak Jehova szolgáinak. De akik el akarják nyerni Isten kegyelmét, juhok módjára kell engedelmeskedjenek a Mester akaratának. Ha az Isten iránt jóakaratú emberek úgy cselekszenek, amint arra utasít­va vannak, Isten ígéretét bírják, hogy épségben túljut­nak Armageddon nagy viharán és bejutnak a királyság nyugodalmába.

¹⁷ Jónás így szólt a tengerészekhez: „Ez a nagy vihar miattam van rajtatok." Jónás nem mondotta, hogy a vihar büntetésként lett rábocsájtva. A tényállás az, hogy ő kimutatta, hogy mennyire fontos' Isten parancsainak engedelmeskedni, ha arra utasítást kap valaki. Igy kimutatja, hogy ha Isten földi maradékának a tag­jai utasítást vagy parancsot kapnak szolgálatában bi­zonyos dolognak a cselekvésére, haladéknélkül cselekedniük kell s a rájuk bízott kötelességet szorgalma­san teljesíteniük kell és semmilyen dolognak nem sza­bad megengedjék, hogy megakadályozza vagy feltartoz­tassa. A prófétai kép Jehova földön lévő maradéka tagj­ainak és társaiknak a javára volt szerezve és hangsú­lyozza a készséges engedelmesség fontosságát, amint írva van: „A te néped készséggel siet sereggyüjtésed napján." (110. Zsoltár 3) Az Úr parancsai iránti makacs­ságra vagy _ közömbösségre egyáltalán nincs mentség vagy igazolás. Isten éber és gondoskodó szolgája vigyáz, körültekintő és megszokja a gyors engedelmessé­get; vagyis, mihelyst a parancsról tudomást szerez, azt azonnal haladék nélkül teljesíti. A harc eme napján nincs idő az alvásra, hanyagságra vagy közömbsség­re; hanem mindenki az őrhelyen kell legyen és a reábízott parancsot gyorsan és örömmel kell teljesítenie.

¹⁸ Armageddon nagy nyomorúságának nem az a célja, hogy megbüntesse Jehova népét a földön, hanem Jehova tanúi Armageddonnal kapcsolatban bizonyos kötelessé­get kell teljesítsenek. A fenyegető armageddoni katasztrófa megköveteli, hogy őrállók legyenek felállítva a jóakaratú emberek érdekében. Krisztus Jézus a nagy őrálló, s neki alá vannak rendelve a templom-osztályhoz tartozók, akik az őrálló tagjaivá tétettek és így arra rendeltettek, hogy a királyság érdekei felett őrködje­nek, azokra gondot viseljenek és minden azzal kapcso­-

latos szolgálatot hűségesen elvégezzenek. Ezek őrködnek egymás érdekében és őrködnek a jóakaratú emberek javára, akik a Sionban vezető utat keresik. Armageddon biztosan bekövetkezik, s Jehova tanui nem csupán önmaguk kell felvilágosodjanak, hanem másokat is tanítaniuk kell, hogy ezek alkalmat nyerjenek a megmenekülés utja megtalálására. Armageddon nemcsupán igazolja Jehova nevét és Igéjét,hanem a kecske-osztályon bosszut áll a hű maradékért és egyben szabaddá teszi az utat azok számára, akik a nagysokaságot fogják alkotni, hogy az Úr világosságában járhassanak.

¹⁹ A tengerészek hallották Jónásnak a vihar okára vonatkozó magyarázatát és azt a kérését, hogy őt vessék a tengerbe; mindazáltal még mindég attól féltek, hogyha teljesítik kérését, ártatlan vért vonnak önmagukra. Ez mutatja Jónás iránti jóakaratú érzületüket és azt a kivánságukat, hogy a lehetőség szerint segitségére legyenek, anélkül ,hogy életét fel kellene áldozni. A káp azért e helyen hasonló jóakaratról beszél azzal az osztállyal szembe, amelyet Jónás előárnyékolt. Ahelyet,hogy Jónást haladék nélkül a tengerben vetették volna, megkísérelték a matrózok a hajót partra evezni:"És erölködtek azon az emberek, hogy vissza jussanak a szárazra; de nem tudtak, mert a tenger háborgása növekedett ellenük." - Jónás 1:13.

²⁰ De mennél jobban erölködtek a hajót partra evezni, annál hevesebben zúhíotta rájuk a vihar a hullámokat. Isten nem akarta, hogy a matrózok legyőzzék az Isten által támasztott vihar hatalmát. Jehova ott egy prófétai képet szerzett. Angyala által ihlette Jónást annak követelésére, hogy a tengerbe vessék, s ez természetesen a kép e részének a megszerzése érdekében történt, amely aztán hókésőbbi években kell beteljesedjék.

²¹ A képnek e részén a tengerészek kezdték kinyilvánítani Isten iránti jóakaratukat. Nem kivántak ártatlan vért ontani, de látták hogy Isten akaratát kell telyesiteniük, s mivel ezt kívánták tenni, hozzá láttak Jónás kívánságának a teljesítéséhez. Mielőtt azonban ezt tették volna, Jehovához imádkoztak: "Kiáltának azért Jehovához és mondák: Kérünk Jehova, kérünk, ne vesszünk el ez ember lelkéért, és ne háríts reánk ártatlan vért; mert te, Jehova úgy cselekedtél, amint akartad!" - Jónás 1:14.

²² Kétségkívül ez volt az első eset,hogy megkísérelték Jehova Istenhez imádkozni, hiszen ők pogányok voltak. A hamis istenek,akiknek addig szolgáltak, cserben hagyták őket a viharban, s így eljutottak "bölcsességük végéhez". "De Jehovához kiáltottak szorultságukban." (107.Zsoltár 27, 28) E kép által szemlélteti az Úr a becsületes, őszinte nem-vallásoskodókat,akik az Istenhez s az általa jövő üdvösséghez vezető utat keresik. Mivel most lájuk e prófétai kép teljesedését, világos a bizonyiték, hogy az ellenjelképes vihar kezdete előtt nem létezett "nagy sokaság". Hosszú időn keresztül úgy értelmeztték a felszenteltek, hogy a "nagy sokaság" egy alárendelt szellemi osztály, de ebben tévedtek. A dolgot csak Isten meghatározott idejében lehetett megérteni. Mielőtt a Király a trónra lépett s valószínű mielőtt a templomhoz jött és a vihar különösen Isten népe ellen megkezdődött, egyáltalán nem létezett "nagy sokaság". Mióta az itélet megkezdődött a templomban, a jóakaratú emberek meghallották a királyság üzenetét,s ez arra indította őket, hogy Jehovához és Királyához forduljanak, állást foglaljanak a királyság mellett és a maradékkal közreműködjenek a templomból jövő szervezeti utasitások követésében. Így a prófétai Jónáskép ezen a ponton további bizonyitékot szolgáltat arravonatkozólag, hogy Isten nagy sokasága Jehova bosszújának a mindenható Isten nagy napjának