„Jónás (2. rész)” változatai közötti eltérés
(Új oldal, tartalma: „<pages index="Jeremiás-Jónás-rész-1-2-1938.pdf" from=1 to=1 header=0 /> </div> <pages index="Jeremiás-Jónás-rész-1-2-1938.pdf" from=14 to=16 header=0 /> </div>”) |
(Nincs különbség)
|
A lap 2023. augusztus 30., 18:22-kori változata
Az
ŐRTORONY
és Krisztus
jelenlétének hírnöke
Ti vagytok az én
tanúim, szól Jehova,
hogy Isten vagyok.
Ésaiás 43:12
Vigyázó! meddig még az éj?
Ésaiás 21:11
The Watchtower and Herald of Christ's Presence
(Hungarian Edition)
Monthly, JULY 1938
Revista lunara - Anul 25
Vallásos f-irat 25. évlolyam
13-14 szám
1938 julius 15 hó
TARTALOM
Jeremiás (Folytatása)
98
Jónás, I. rész
102
Jónás, II. rész
110
Entered at Second Class Matter April 24th, 1929, at Brooklyn, N. Y.. Postoffice under the Act of March 3rd 1879. (Sec. 397, P.L and R.)
Vyplaceni novin. známkami povoleno feditelstvím post a telegrafu dne 30. XII. 1933 pod cis. 322 020-VII-1933. Printed in Czechoslovakia.
Made in Czechoslovakia
110
kezőleg, fel kell kelljenek és Isten parancsait kell cselekedjék, amint megparancsoltatott, és el kell vigyék a jóakaratúak mindenikének a Jehova nevéről és Krisztus alatti királyságáról szóló üzenetét, hogy megtalálhassák a menekülés útját és a biztonság helyét. Ez a kép és más prófétai képek kinyilatkoztatják Jehova nagy szeretetét a most földön élő maradék iránt és a neki szentelt nagy figyelmét, s hogy mindezeket a dolgokat hű tanúi segítségére, vigasztalására és erősítésére jegyeztette fel régen igéjében. Mialatt Jónásnak ez a jövendölése tovább bontakozik ki Jehova népe szemei előtt, e nép tagjainak további buzdítására szolgál, hogy magukat hatalommal és szorgalmasan az ö szolgálatának szentelhetik, hogy Isten Krisztus kormányzata alatt álló királyságának az érdekei kellőképpen szolgálva és előmozdítva legyenek, s hogy Isten népének a tagjai részt nyerjenek a Legfelségesebb nevének az igazolásában.
38
Jónás félt attól, amit emberek mondhatnak felőle, s hogy nagy csúfolás és nevetség tárgya legyen s ezáltal az emberek közötti jó hírnevét elveszítse, s így nagyon kényes helyzetbe került. Hogyan menekülhetett meg a romlástól? és hogyan lehetett a hajót a vizen tartani?
Tanulmánykérdések
(Angol W. 1938 január 15)
Jónás
II. rész
"„Mert te Uram jó vagy és kegyelmes (Menge szerint: kész a megbocsátására) és nagy irgalmasságú mindazokhoz, akik hozzád kiáltanak." — 86. Zsoltár 5."
1 JEHOVA ISTEN szeretet, és örökkévaló az ő kegyelme. Hű szolgái ezt felismerik és mennél tovább állanak szolgálatában, annál jobban értékelik ezt. Az ő irgalmasságában és jóságában sok prófétai képet alkotott, hogy népe most lássa, megértse és általa bátorításban részesüljön s a legnagyobb veszély idején tetterővel előretörjön. A „gonosz nap“ elérkezett s ennek előhaladásával szaporodik a gonoszság, gyűlölet és romlottság a földön az ördög képviselői között, és ez a gonosz gyűlölet Jehova hűségesei ellen irányul. Az idő előhaladásával azonban Isten mindjobban fellebbenti a leplet, amely sok igazságot hosszú ideig eltakart, és megismerteti népével, hogyan gondoskodott róluk, hogyan látta és je-
lentette be előre ezt az időt és hogyan gondoskodott előre a hűségesek védelméről és erősitéséről. Ha ezeket a prófétai képeket belátással szemléljük, akkor az okori férfiakat, akik e képek előállításánál közremüködtek - közöttük Jónást is - többé nem kritizáljuk, hanem felismerjük, hogy Isten a próféták és mások által szerepeiket jó célból játszatta le, hogy azokból a most földön időző szolga osztály áldására jó származék.
2 Igy tehát folytassuk Jónás jövendölésének a megvizsgálását: Őt a hajó alsó részében alva találták. Álmából felébredve hallotta a hajókapitány parancsát, hogy ,keljen fel‘ és ,kiáltson az ő Istenéhez‘. A tengerészek nagy nyomorúságban voltak és valami magya-
111
rázatát kívánták szorongattatásuknak. „Egymásnak pedig [a tengerészek] ezt mondák: Jertek, vessünk sorsot, hogy megtudhassuk: ki miatt van rajtunk ez a veszedelem? És sorsot vetének és a sors Jónásra esék". (Jónás 1:7) A matrozok felismerték, hogy nincs hatalmuk a vihar lecsendesítésére. Nem bízták magukat saját ítéletükre, se nem támaszkodtak emberek véleményére a teendőket illetőleg. Felismerték annak szükségességét, hogy a Mindenhatóhoz forduljanak, aki a vihart támasztotta, mivel valami nem tetszett neki, amit cselekedtek vagy a parancsa szerint cselekedni elmulasztottak; és felismerték, hogy valaki a hajóban van, aki bűnös. A sorshúzás azt mutatja, hogy a Mindenhatóhoz fordultak döntés végett: „A sorsvetés véget vet a versengésnek, és dönt a hatalmasok között." (Példab. 18:18; zürichi ford.) „Az ember kebelében vetnek sorsot, de Jehovától van annak minden ítélete." (Példab. 16:33) A tengerészek tudni kívánták, hogy ki a hibás a veszedelemért, és azért vetettek sorsot. Figyeljük meg tehát a további folyamatot e kép beteljesedésében.
3 The Watchtower (az Őrtorony) már 1880-ban utalt Kr, u. 1914-re, mint oly dátumra, amely a világ, végét jellemzi s amidőn nagy nyomorúság szakad a nemzetekre. De Isten népe a földön akkor még nem látta, hogy a nyomorúság Jehova csatája lesz Sátán szervezete ellen. Sok éven keresztül hitte — és az őrtorony által hirdette —, hogy a „nyomorúság ideje" a világ különböző elemeinek mint a tőke és munka — rettenetes összecsapása lesz. Csak 1925-ben értettük meg Írás szerint a „nyomorúság idejét". Az 1925 január elsejéi kiadásában The Watchtower először jelentette ki határozottan, hogy a „nyomorúság ideje" a mindenhtó Isten nagy napjának a csatája lesz, — Krisztus Jézus vezetése alatt Sátán és hadereje ellen—, s hogy az az Úr teljes győzelmével fog végződni. Az 1925 május elsejei Watchtowerben megjelent aztán a „Választottakért" című cikk. Ez megmutatta Isten szolga-osztályának a világra szakadó nagy nyomorúsághoz, való viszonyát és azt is, hogy az miért és hogyan lesz megrövidítve vagy 'megszakítva'. Később ez mégjobban meg lett világítva, mégpedig a Watchtower 1927 december 15-i számában az „Isten haragjának oka" című cikkben. Mindezek a felvilágosítások nyilvánosan hirdetve lettek rádión és más előadásokkal, valamint könyvekben. Az Úr feltárta népe előtt a juhokról és kecskékről szóló példázatot és Jehova haragjának Armageddonkor való megnyilatkozásakor. Mindezek a felvilágosítások nem származtak emberektől, hanem a mindenható Istentől és a Krisztus templomában összegyűlt népének ajándékozta. Ez pedig a rejtekhelyen vagy az Úr templomában megismert dolgokat az Úr parancsai szerint a háztetőkről, illetve nyilvánosan kellett kihirdesse. (Máté 10:27) Igy az Úr megmutatta népének a nyomorúság okát, hogyan következik be és mi lesz a kimenetele.
4 Amiképpen a tengerészek sorsot vetettek s a sors Jónásra esett, úgy a nyomor ideje igazi okát is Jehova tárja fel, nem pedig valamely ember. Jehova irányította a sorsot, hogy hova essen; és ugyancsak Jehova tárja fel Krisztus Jézus által úgy a nyomorúság okát, mint annak kimenetelét, Annak a körülménynek, hogy a sorsot pogány férfiak vetették, semmi jelentősége nincsen, hiszen ezek csupán szerepüket játszották. E férfiak nem voltak különösen fontosak, hanem a prófétai kép volt fontos, amelyben szerepet játszottak. Azáltal, hogy a sors Jónásra esett, Jehova Isten a szorongattatásban lévők figyelmét arra a férfira terelte, aki hibáztatva lett a nyomorúságért. Az ellenjelképben a szorongattatásban lévő jóakaratú emberek figyelmét választott szolgájára, Krisztus Jézusra és az ő parancsnoksága alatt műkö-
dő hű követőire irányítja a földön. 1922-ben a templomban összegyüjtött hűségesek megtudják, hogy az Úr a templomhoz jött és Jehova 'a szellemét minden testre kitöltötte', illetve a hozzá ragaszkodók és a szolga-osztályhoz tartozó mindenikére. Igy engedte rájuk esni a sorsot és figyelmeztette üzenetére, amelyet szolgájával a biztonságot és oltalmat kereső emberekhez eljuttatott. Ezek az igazi forráshoz vannak utasítva. Ez bizonyos mértékben hasonlít Jehova sorsvetésére az ő papja által, amely sors a "Jehova bakja"-osztályára esett. (Mózes III. 16:8, 9) 1931-ben végleges biztonsággal ismertetve lett, hogy melyik Jehova szolga-osztálya a földön, amennyiben Jehova a szolga-osztálynak az "új nevet" adta, illetve "Jehova tanuinak" nevezte. Ez a név csak azoknak van adva, akik odaadók hozzá és felvétettek a királyság szövetségbe. Röviddel azután Isten feltárta, hogy Jéhú Krisztus Jézust testének tagjaival, az egyházzal együtt árnyékolta elő, és akkor lett ismertetve a Jonadáb-osztály és megmutatva az Úrhoz való viszonya. Azután kezdődött meg a munka a Jonadáb-osztálynak a "kocsiba" való felvételére, illetve a jóakaratú embereknek az Isten szervezetében való begyűjtésére és a királyság üzenetének a maradékkal karöltve történő hirdetésére. Krisztus Jézus és hű testtagjai azok, akik ma a népet felvilágosítják, hogy kik alkotják az ellenjelképes Jonadáb-osztályt. A prófétai képnek e részén Jónás világosan Krisztus Jézust, Jehova választottját és a vele összeköttetésben lévő szolgákat ábrázolta, akik Jehova zászlóját a jóakaratú emberek segítségére, oktatására és vigasztalására magasra emelik
5 A becsületes, őszinte igazságkeresők nyilatkoznak meg itt a tengerészek cselekedetében és előre jelzi, hogy a jóakaratú emberek vagy Jonadábok az igazságnak megfelelő felvilágosítást keresnek megmentésükre vonatkozólag: "Mondák azért neki:Kérünk, beszéld el nekünk: mi miatt van rajtunk e veszedelem? Mi a te foglalkozásod és honnan jössz? Melyik a te hazád és miféle népből való vagy te?" - Jonás 1:8.
6 A vallásoskodók, akik magukat Isten képviselőinek állítják, a valóságban azonban az ördögöt képviselik, rendkívül megzavarták a jóakaratú emberek értelmét, az idő eljön, amidőn ezek az igazságnak megfelelő felvilágosítást kívánnak. Jehova tanui ebben az időben látszólag nagy szorongattatásban vannak s a vallásoskodók által rágalmazva; de a jóakaratú emberek felismerik őszinteségüket és náluk keresik az igazságot. 1922-ben kezdődött meg a szimbolikus "hét utolsó csapás" kitöltése, mégpedig a Cedar Point-i kongresszuson elfogadott és kiküldött rezolució, illetve "Kihívás" nyillvánosságra hozatalával. Ez volt az első s azután évről évre más szimbolikus csapás lett kitöltve. (Jel. 15:6-8; 16:1-21) Lásd Világosság 2. kötet 7-65 oldalait németben és angolban.) Akkor használta fel az Úr az ő hű tanuit a jóakaratú emberek felvilágosítására, ami után vágyodtak s ami bennük még több felvilágosítás utáni vágyat ébresztett. Azok a jóakaratúak kezdték megvizsgálni és szemügyre venni a Jehova tanui által hirdetett üzenetet, és azóta is folytatják annak tanulmányozását. Ennek következtében sok kérdést intéztek a maradékhoz és feleletet kaptak rá - körül-belül a követkeezőképpen:
Kérdés: "Honnan jössz?"
Felelet: Isten templomából, ahol az ő királya összegyűjtötte népét és megbízta, hogy közölje az emberekkel az igazságot. -Ésaiás 6:1-9.
Kérdés: "Melyik a te hazád?"
Felelet: A mi polgárságunk mennyei. Jehova szellemi szervezetének a tagjai vagyunk, és neki és királyának vagyunk alárendelve. - Filippi 3:20; Zsidók 11:16.
112
Kérdés: „Miféle népből vagy te?“
Felelet: Mi júdabeliek vagyunk, illetve olyanok, akik Jehova Istent dicsőítik s vele szövetségben vannak. Krisztus Jézus, nagy Megváltónk és Vezérünk követői, tehát keresztények vagyunk. Isten népe vagyunk, amelyet a világból kiválasztott a „neve számára való népül". — Péter I. 2:9, 10; Csel. 15:14.
7 Ezek a kérdések hasonlítanak azokhoz, amelyeket a jóakaratú embereket előárnyékoló tengerészek intéztek Jónáshoz. Megfigyelés és tapasztalat által azok a jóakaratú emberek teljesen meggyőződtek, hogy a vallásvezérek nem bírják Isten tetszését, s azért nem ezekhez fordultak felvilágosításért, hanem ezt az őszintéktől akarták megnyerni, akik világosan kinyilvánították, hogy Istent szolgálták s ezért szenvedtek is. Miután aztán, a Jonadábok — amennyire tudták — megismerték az igazságot, kezdték eltávolítani maguktól a vallásoskodókat és a vallást és azokhoz csatlakoztak, akik Jehovát szellemben és igazságban imádják. Amidőn felismerték, hogy Jehova tanúi becsületesen törekszenek képviselni Istent, csatlakozni kívántak e néphez s ezt meg is tették és továbbra is teszik.
8 Jónás azután a hozzáforduló kérdezősködőket tovább felvilágosította: „És monda nékik: Héber vagyok én, és Jehovát, az egek Istenét félem, aki a tengert és a szárazt teremtette." (Jónás 1:9) A királyság üzenetének világraszóló hirdetése által a jóakaratú embereknek az Úr hű szolgája által hasonló felvilágosítás lett nyújtva, úgy mint azt az Úr megparancsolta. Az igazságnak ez az üzenete a rádió által, hangszórós készülékek segitségével és oly módon van hirdetve, hogy Jehova tanúi az embereket lakásaikban felkeresik, hozzájuk beszélnek és az üzenetet tartalmazó könyveket kínálnak fel nekik. Igy teljesítették Isten parancsát, amely abban áll, hogy a világon a valóban és őszintén ismeret után vágyókat megjelőljék. — Máté 24:14; Ezékiel 9:4.
9 Jónás kijelentette a tengerészeknek, hogy ő idegen, mindazáltal nem tartozik a kereskedést űző szervezethez, illetve Sátán szervezetéhez. Azt mondotta nekik, hogy ő Héber. A héber Ábrahám elődje volt Jónásnak. (Mózes I. 14:13) Jónás a „héberek földéről" jött. (Mózes I. 40:15) Ábrahám „hébernek" neveztetett, mivel Ébernek vagy Hébernek, Sém fiának a leszármazottja volt. (Mózes I, 10:21—24; Luk. 3:35, 36) Azt is megmondotta Jónás a tengerészeknek, hogy ő Jehova Istent féli, s így ő Jehova tanúja volt. Azok a matrózok nem állottak szövetségben Istennel s ezért egy oly népet szemléltettek, amely nincs szövetséges viszonyban Istennel. Figyeljük meg, hogyan tétet Isten az ő népe által bizonyságot hasonlóképpen a világ nem Istennek szentelt népeinek, ha ezek a Jehova tanúi szájából felvilágosítást óhajtanak nyerni. A fentemlített, 1922-ben megjelent rezolució „A kihívás" következő szavakat tartalmaz: „Igy ezennel ünnepélyes felhívást intézünk a minden-
féle nyelvű nemzetekhez, népekhez és fajokhoz, ismerjék fel és nyíltan vallják be, hogy Jehova az egyedüli igaz Isten, és szeretett Fia Krisztus Jézus a királyok Királya és urak Ura." (Világosság 1. kötet 110. oldal) E rezolució által a maradék Jehova Isten tanújának és szolgájának bizonyult.
10 A prófétai képnek ezen a részén Jónás oly szerepet játszik, amely által az Úr „hű szolga“-osztálya a földön lett előárnyékolva. Amidőn a rezolució megszerkesztve, elfogadva és nyilvánosságra hozva lett, senki se tudta a földön, hogy ez a Jónás jövendölése egy részének a beteljesedéseként történt. Senki se tudta ténylegesen, hogy akkor mint „Jehova tanúi" küldték ki ezt az üzenetet, mert ez a név csak később lett ismeretes előttük. Krisztus Jézus által vezette Jehova kegyességében és jóságában az egészet. Ilyen esetek nagy bátorítására szolgálnak a szolga-osztálynak, mert biztosítják őket, hogy felhasználja őket bizonyos dolgok cselekvésére, anélkül hogy tudnák miért cselekedték azt. Tizenöt évvel a rezoluciónak a Cedar Point-i kongresszuson való elfogadása után hozza most nyilvánosságra Az Őrtorony a Jónás jövendölésének a magyarázatát, s ez már régebben megjelenik, ha megértettük volna és Isten azt akarta volna, hogy nyilvánosságra legyen hozva. Bizonyára örömmel tölti el az Istent szeretőket annak felismerése, hogy Jehova a neki szentelt népét vezeti, nagy kegyelmével és jóságával népéhez fordul, s ez mindenkire vonatkozik, akik őszintén és komolyan igyekeznek neki szolgálni, amint parancsolja.
(Folytatása következik)
Tanulmánykérdések
Felelős J. J. Detrtch ml., Praha-Vysoíany, Podvini 184. — R. Bfezina Praha, nyomása.
Kiadd: Watch Tower, Pradha-Vysocany, Podviní 184.
