„Oldal:HUw1936.04 Samson 3-5.djvu/5” változatai közötti eltérés
Jump to navigation
Jump to search
Oldal (be lesz illesztve): | Oldal (be lesz illesztve): | ||
6. sor: | 6. sor: | ||
(Sámson IV. rész)</div> | (Sámson IV. rész)</div> | ||
</div> | </div> | ||
− | {{raw:data:p|1|}} | + | {{raw:data:p|1|Jehova csak azokat ismeri el és veszi fel királyi szervezetébe, akik a megpróbáltatások alatt megőrzik hűségüket és ragaszkodásukat iránta. Az ilyenek őrzik meg mindvégig ártatlanságukat. Amióta Jehova föltárta azon szándékát, hogy igazságos országot fog létesíteni a földön, attól kezdve mostanáig a következő kérdés áll az emberek előtt: ki fogja megőrizni ártatlanságát Isten előtt? Amidőn az izraeliták Egyiptomból úton voltak az Ígéret földje felé, Isten szövetséges népét példázták a királyság felé vívő úton. Mózes összegyűjtötte az izraelitákat Moáb síkságán, ahol Isten a hűséges szövetségét létesítette népével. Rövidesen azon szövetséges megkötése előtt mondotta Mózes, mint Jehova tolmácsa az izraelitáknak: „Az Úr, a ti Istenetek, megkísért titeket, hogy megtudja, ha szeretitek-e őt teljes szívetekből és teljes lelketekből?” Mindenki, akit Isten királyi házába fölvesz bizonyság oszlopa lesz annak, hogy Sátán hazudott és Jehova az igazi Isten. De mielőtt idáig érkezhetnek, megpróbáltatásnak kell kitétetniük.}} |
− | {{raw:data:p|2|2-3|}} | + | {{raw:data:p|2|2-3|Az ördög arcátlan kihívása hozta szükségképpen magával és tette fontossá, hogy Jehova Isten szabad kezet adott az ördögnek arra, hogy ravasz fogásaival megkísérelje eltéríteni az embereket a Felségestől, hűségüket megrontván. Emiatt kísértette meg az ördög Jézust is a pusztában, amely kísértés alkalmával Jézus győzött. (Máté 4:1-11) A királyi ház tagjainak Jézust kell követniük nyomdokain s mindnyájuknak kísértésnek vagy megpróbáltatásoknak kell kitétetniök. Emiatt áll megírva: „Mert nem olyan főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainktól, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt.” (Zsidók 4:15) „Mert amennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, akik megkísértetnek.” – Zsidók 2:18}} |
− | {{raw:data:p|3|2-3|}} | + | {{raw:data:p|3|2-3|A kísértés elcsábítást, elvonást és megpróbálást is jelent. Hogyan lehetne valakit kipróbálni elcsábítás megkísérlése nélkül? Ez nem „jellemfejlesztést” jelent, ami állítólag a gyengéket arra képesíti, hogy testi gyengeségeikkel szembeszáll-}} |
A lap 2020. július 5., 14:11-kori változata
A lap nincsen korrektúrázva
Kísértés
„Az Úr, a ti Istenetek kísért titeket, hogy megtudja, ha szeretitek-e az Urat, a ti Isteneteket teljes lelketekből." — 5 Mózes 13:3
(Sámson IV. rész)
1 Jehova csak azokat ismeri el és veszi fel királyi szervezetébe, akik a megpróbáltatások alatt megőrzik hűségüket és ragaszkodásukat iránta. Az ilyenek őrzik meg mindvégig ártatlanságukat. Amióta Jehova föltárta azon szándékát, hogy igazságos országot fog létesíteni a földön, attól kezdve mostanáig a következő kérdés áll az emberek előtt: ki fogja megőrizni ártatlanságát Isten előtt? Amidőn az izraeliták Egyiptomból úton voltak az Ígéret földje felé, Isten szövetséges népét példázták a királyság felé vívő úton. Mózes összegyűjtötte az izraelitákat Moáb síkságán, ahol Isten a hűséges szövetségét létesítette népével. Rövidesen azon szövetséges megkötése előtt mondotta Mózes, mint Jehova tolmácsa az izraelitáknak: „Az Úr, a ti Istenetek, megkísért titeket, hogy megtudja, ha szeretitek-e őt teljes szívetekből és teljes lelketekből?” Mindenki, akit Isten királyi házába fölvesz bizonyság oszlopa lesz annak, hogy Sátán hazudott és Jehova az igazi Isten. De mielőtt idáig érkezhetnek, megpróbáltatásnak kell kitétetniük.
2 Az ördög arcátlan kihívása hozta szükségképpen magával és tette fontossá, hogy Jehova Isten szabad kezet adott az ördögnek arra, hogy ravasz fogásaival megkísérelje eltéríteni az embereket a Felségestől, hűségüket megrontván. Emiatt kísértette meg az ördög Jézust is a pusztában, amely kísértés alkalmával Jézus győzött. (Máté 4:1-11) A királyi ház tagjainak Jézust kell követniük nyomdokain s mindnyájuknak kísértésnek vagy megpróbáltatásoknak kell kitétetniök. Emiatt áll megírva: „Mert nem olyan főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainktól, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt.” (Zsidók 4:15) „Mert amennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, akik megkísértetnek.” – Zsidók 2:18
3 A kísértés elcsábítást, elvonást és megpróbálást is jelent. Hogyan lehetne valakit kipróbálni elcsábítás megkísérlése nélkül? Ez nem „jellemfejlesztést” jelent, ami állítólag a gyengéket arra képesíti, hogy testi gyengeségeikkel szembeszáll-