Oldal:HUw1936.03 Samson 1-3.djvu/19

Szolgájának megőrzése

„Akkor meghasítá Isten a zápfogat, mely az álcsontban volt és víz fakadt abból, ő pedig ivott, ereje megtért és megéledett. Azért neveztetik a „segítségülhívás forrásának" e hely Lehiben mind e napig." — Bírák 15:19

(Sámson III. rész)

¹ JEHOVA megőrzi szolgáját, aki hűséges és ra gaszkodik hozzá. Az öröklött bűn folytán minden ember erőtelen; de amidőn valaki Isten szolgája lesz és tiszta szívvel megőrzi hűségét Isten iránt, bizonyos lehet arról, hogy a válságos időkben megöriztetik. „Mert az Úr szemei forog­nak az egész földön, hogy hatalmát megmutassa azokhoz, akik őhozzá teljes szívvel ragaszkodnak.” (Krónika II. 16:9) Ez Jehova szilárd és változatlan jogelve. Az ember szíve az ő ragasz­ kodását és cselekedeteinek indító okát jelenti. Ha teljesen Istennek szentelte magát és indító oka tiszta és jogos Isten előtt, akkor az inség idejében határozottan tapasztalni fogja Isten támogató kegyelmét. Minden ember hibázik és senki sem cselekedhetik önmagától tökéletesen. Ha tu­datában van hibáinak és terhét az Úrra helyezi, teljesen méltányolva, hogy ereje csak Jehovától származhatik és Isten kegyelméből elhatározza, hogy híven ki fog tartani és szorgalmasan teljesíti szövetségét, még pedig önzetlen indító okból, meg lehet győződve aról, hogy Isten támogatni fogja. „Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad és nem engedi, hogy valamikor inga­dozzék az igaz.” — 55. zsoltár 23

² A tiszta szív nem csupán azt jelenti, hogy va­lakinek jók a szándékai; nem önző haszonvágy­ból kell cselekedetre sarkaltatnia, hanem Isten akaratának cselekvése kell hogy indítsa. Ekkor tisztaszívű és írva van: „Boldogok a tisztaszívűek, mert meglátják az Istent.” (Máté 5:8) Az ember akkor Jehovának a szolgája, ha neki szolgál önzetlenül vagy tiszta szívből. (Róma 6:16) Isten szolgáit az emberek általában tévesen bí­rálták, mivel az emberek a testi szemeikkel látható külsőre vigyáznak. De Isten szolgáinak a szívét vagy indító okát látja és igazságosan ítéli meg. (János 7:24) Egyes magyarázók szigorúan megkritizálták Sámsont, még pedig alap­talanul és jogtalanul. Kritikájukkal azonban nem változtattak a dolgon.

³ Sámson, Isten szolgája volt és senkinek sem áll jogában Isten szolgáját megítélni. „Te kicso­ da vagy, hogy kárhoztatod (megítéled) a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon.” (Róma 14:4) Isten is így őrizte meg Sámsont az ő akaratának végrehajtására és ké­sőbb följegyeztette Sámson felől szóló elismeré­ sét. (Zsidók 11:32) Ez magában véve is bizonyít­ja, hogy Sámson Isten irányítása alatt járt el és Istennek azon hű szolgáit példázta, akik a világ végén fognak a földön élni.

⁴ A filiszteusok nyilván tudtak Sámsonnak fe­leségétől (jegyesétől) való elidegenedéséről, mert máskülönben Sámson őket a szokott módon kereste volna fel. „Lön pedig néhány nap múlva, a búzaaratásnak idejében, meglátogatta Sámson az ő feleségét (jegyesét) egy kecskegödölyét vívén neki és monda: bemegyek az én feleségemhez a hálóházba. De nem hagyá öt bemenni az ő Atyja.” — Bírák 15:1

⁵ Sámson megvárta Isten kellő idejét, amidőn újból Timnátba ment. Ez éppen alkalmas idő volt a filiszteusok megkárosítására vetésük elpusztí­tása útján. Sámson éppen emiatt vett magának filiszteus feleséget; „Az ő atyja és anyja pedig nem tudják vala, hogy ez az Úrtól van, hogy ő al­ kalmatosságot keres a filiszteusok ellen, mert abban az időben a filiszteusok uralkodtak Izrael felett." (Bírák 14:4) Sámson testi rokonai, az izraeliták nem siettek támogatására, mivel Sám­sont nem tekintették az Úr kiválasztottjának Izrael megszabadításának megkezdésére. Sámson­nak egyedül kellett elmennie, s a dráma e részé­ben a hű szolgaosztályt példázza. Rokonai azokat a hitszegőket példázzák, akik Isten szolgáinak nevezik magukat, de az emberektől félnek. Jehova nem lépett közbe, amidőn a Sámsonnak eljegyzett asszonyt másnak adták, holott Isten kétség­ telenül közbelépett volna, ha az eljegyzett asszony az Úr szolgáló leányai közé tartozott volna. — Mózes I. 20:1—18

⁶ Isten ezzel nyilván azt akarta, hogy Sámson újból megalázza a filíszteusokat. „És monda annak atyja: azt gondoltam, hogy gyűlölve gyűlö­löd őt, azért odaadtam én a te társadnak; de hát vájjon húga nem szebb-é nálánál? Legyen ő he­lyette most a tied.” (Bírák 15:2) A leány atyja azt mondotta Sámsonnak, hogy azt gondolta, „hogy gyűlölve gyűlöli őt" és emiatt fiatalabbik leányát ajánlotta feleségül Sámsonnak. Arra kell gondolnunk, hogy Sámson nem feleség, hanem oly alkalom keresésére indult, amely útján Isten gyalázóit megbüntetheti. Ez bizonyítja, hogy Isten nem választ magának csupán oly szolgákat, akik csak magukkal törődnek, hogy mások azt kénytelenek mondani felőlük: „nézd csak, mennyire jó ember!” Isten, az Úr előtt az olyan szol­ga kedves, aki híven teljesíti az ő parancsolatait és mindenkor megőrzi tisztaságát. Amidőn az ördög látja, hogy valaki híven szolgál Istennek, határozottan számolni kell azzal, hogy az ördög az illetőről valamily botrányos hazugságot fog elterjeszeteni, hogy az emberek így szóljanak: „Isten nyilván nem fog ily embert használni, akit ily dolgokkal vádolnak; ez bizonyítja, hogy az illető nem Isten szolgá ja.” Jusson azonban eszünkbe, hogy maga az Isten ítéli meg a maga szolgáit és éppen ezért a szolgáknak nem kell törődniük tökéletlen emberek ítélkezéseivel. Aki embereknek kivárt tetszeni, Isten előtt útálatos. De aki szorgalmasan Jehova elismerésére és tetszésére törekszik, a Felséges hű szolgája.

⁷ Miután Sámson elhatározta magát útjának követésére, tudta, hogy a filiszteusok hibáztatni