1 100
szerkesztés
„Oldal:Az-ő-háboruja-3-4-rész-1938.pdf/12” változatai közötti eltérés
Jump to navigation
Jump to search
→Nincs korrektúrázva: Új oldal, tartalma: „{{raw:data:ai|2|204|}} {{raw:data:c| {{raw:data:p|c|annyian együtt kell álljanak az Úr Jézus Krisztusban és egymást teljesen támogatniuk kell. Még a felkentek i…”
(→Nincs korrektúrázva: Új oldal, tartalma: „{{raw:data:ai|2|204|}} {{raw:data:c| {{raw:data:p|c|annyian együtt kell álljanak az Úr Jézus Krisztusban és egymást teljesen támogatniuk kell. Még a felkentek i…”) |
(Nincs különbség)
|
A lap 2024. február 22., 20:03-kori változata
A lap nincsen korrektúrázva
204
{{raw:data:c|
annyian együtt kell álljanak az Úr Jézus Krisztusban és egymást teljesen támogatniuk kell. Még a felkentek is csak akkor képesek megérteni ezeket az erősítésükre
feljegyzett dolgokat, ha tanulmányoznak, hogy magukat elfogadhatókká tegyék Isten előtt, illetve tanulmányozzák Isten Igéjét és annak kinyilatkoztatásait, amelyeket most nyújt az őt szeretők és szolgálók megvilágosítására és erősítésére. Az itt a csatáról — vagyis Isten csatájáról — feljegyzett prófétai kép mostan nagyon megvigasztalja Isten népét, megerősíti s a reménységét megeleveníti.
14 Jehova így felelt Jósafát imájára, midőn szolgája, Jaháziel által a néphez szólott „Álljatok veszteg és lássátok Jehova szabadítását rajtatok!" Jehova minden tekintetben megtartotta a nekik adott ígéretét. Most tehát ott állottak és szemlélték, hogyan morzsolja fel egymást az ellenség. A prófétai képnek e része arra figyelmezteti Isten felkent népét, amely most szemben találja magát az egyesült ellenséggel, hogy ,ne féljen, se meg ne rettenjen az ellenség nagy tömegétől', amely az Ördög szellemétől van eltelve és minden oldalról Isten népe ellen nyomul. Isten népének minden tagja tartsa elméjében, hogy a közeledő ,harc nem a tiétek, hanem Istené'... „Nem kell néktek harcolnotok [ebben a harcban], ... álljatok ellent, és lássátok Jehova szabadítását rajtatok." Jehova e szavai most teljes bizalmat és bátorságot nyújt a templomsereg minden tagjának és társaiknak, akik hűségesen és állhatatosan kitartanak Isten szervezetén belül. Ne énekelje tehát hangosan minden ilyen még a győzelem előtt Jehova dicsőségét?
15 A csatának vége volt, és a Júdabeliek hozzá láttak a hatás megállapításához. Elmentek azért az őrtoronyhoz a pusztába, amelyből jobb áttekintést nyerhettek: „A Júda népe pedig elment Mispába a puszta felé [a pusztában lévő őrtoronyhoz; angol Biblia], és mikor a sokaság felé fordultak: ímé csak elesett holttestek voltak a földön, és senki sem menekült meg." — Krón. II. 20:24.
16 Ez egy további biztosíték a felkenteknek, hogy közülük egyesek átvitetnek Armageddonon s azután életben maradnak a földön. Miután a vallásoskodók teljes megsemmisítését előidéző e nagy csata megkezdődött, az az Ördög egész szervezetének a pusztulását fogja végrehajtani. A Júdabeliek felmentek az „őrtoronyhoz" — kétségkívül a Jéruel pusztájában lévő toronyhoz — s ott meglátták a csata eredményét, illetve a „hallatlan dolog" következményét, melyet Jehova az ő védelmükre és szabaditásukra, valamint a nagy, neve igazolására okozott. Az „őrtoronyra" való hivatkozás nem tereli a figyelmet az Őrtorony-Társulatra, sem az ezt a nevet viselő folyóiratra, hanem azt a tényt hangsúlyozza, hogy az életben maradó hátramaradottak és társaik Armageddonkor látni fogják Jehova nagy és csodálatos aktusát, amelyet Kirsztus Jézus által hajt végre, s akkor végig kell nézzék, hogyan semmisítik meg egymást az ellenségek. Mivel ők az „őrtoronyban" vannak, illetve Isten kegyelmének a felemelt állapotában és a kár elleni biztonságban, végig nézik az Úr teljes győzelmét az ő neve igazolására. Mindazáltal már most is igaz, hogy Az őrtorony és Társulat hasonló iratai Jehova népének hitáltal bepillantást nyújtanak az eljövendő harcba és annak kimenetelébe.
17 A Júdabeliek útban voltak és útközben énekeltek; most pedig elérték a hadszíntért, és csendben szemlélték az Isten által szerzett szabadulásukat. A csata véget ért és a megsemmisítő munka teljeségre jutott. Kétségtelenül hallották a csata zaját, most pedig megszűnt az, mivel az öldöklés befejezést nyert. Feltehető, hogy Jósafát őrállókat küldött előre, hogy az ellenség mozdulatait megfigyeljék, s ezek az őrállók nyilván látták a csata előmenetelét és jelentették annak egyes részleteit
parancsnokuknak, Jósafátnak. Jehova vezette a harcot; hiszen a harc Istené; és a prófétája szavaival meghívja a népét, hogy nézze végig a végzett pusztítást. Figyeljük meg a következő, Armageddonra vonatkozó szavakat: „Jöjjetek, lássátok Jehova tetteit, aki pusztaságokat szerez a földön! Hadakat némit el a föld széléig; ívet
|
{{raw:data:p|c|tön, kopját [a Moáb, Ammon és a Seir hegyén lakozókét] ront, hadi szekereket [Sátán egész szervezetét, vagyis a régen feljegyzett bírói ítélettel elítélt egész, szervezetet] éget el tűzben." Ezért mondja Jehova az egész teremtett világnak: „Csendesedjetek és ismerjé tek ol, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatoin a nemzetek közt, felmagasztaltatoin a földön." És Isten népe így felel: „A Seregek Jchovája velünk van, Jákob Istene a mi várunk." (46. zsoltár !)—12) Ily módon je lenti be Jehova előre, hogy mit látnak hűségesei Armageddonkor, ha annak vége lesz: „ítéletet tart á nemze tek között; telve lesz holttestekkel; összezús messze föl dön minden főt. „Akkor" néped biztosan teljes kész séggel lesz a hatalmad napján, a szentség szépségében." {angol Biblia, Ila a hűségesek meglátják o nagy csata eredményét, őrömmel fogják dicsőíteni Jehovát és Ki rályát. Amiképpen Jehova a Júda ellen felvonuló egye sült haderő megsemmisítését felidézte, úgy fogja feli dézni Armageddonban Sátán bandáinak a megsemmisí tését is. Erről mondja: „És azon a napon Jehovától le vágatnak a föld egyik végétől fogva a föld másik végé ig; nem sirattatnak meg, össze sem hordatnak és el sem. temettetnek, olyanok lesznek a föld színén, mint a ganéj.‘*'■— Jeremiás 25 : 33. ' ,B Isten megparancsolta szövetséges népének szolgája, Jaháziel által, hogy csendben maradjon és lássa' az Űr szabadítását, és csendben 'állottak az őrtoronynál és végig nézték az Ür által rendezett vérfürdőt, amely a népe megszabadításának a következménye volt. Jehova harcolt érdekükben s ők megmenekültek.' Éppen úgy fog Jehova Armageddonban népéért harcolni, népét meg szabadítja és biztonságba helyezi.
- • A fenti jövendölés előképe annak, ami a mindenha
tó Isten nagy napjának a csatájában lejátszódik. Bemu tatja, hogy mily rettenetes látványt nyújt a túlélők sze meinek, akiket Isten a rettenetes csatán keresztül viszi, illetve a maradéknak és a nagysokaságnak, s ezek között kétségkívül sokan lesznek a hit próféták közül, akik ezeket a dolgokat feljegyezték. Az ellenség számára nem lesz menekülés, mintahogy a Moábiták és Ammoniták sem menekülhettek riieg. amint írva van: „Nem volt me nekülés." (Krónika II. 20 :24; az angol B. széljegyzete szerint.) összhangban azzal a prófétai képpel, Armagcddon eredménye a következő szavakkal van leírva: „fis nincs hová -futniuk a pásztoroknak és menekülniük a nyáj vezéreinek [vagyis a fejbolintó Jánosoknak, poli tikusoknak, kereskedelmi óriásoknak és hasonló mások nak]." — Jeremiás 25 :35. aoA mindenható Isten nagy napja csatájának az elő menetelét tovább vázolván, mondja az Űr: „És megfo gatott a fenevad [most már lovas nélkül, mivel a vén szajha, a vallásos társaság lerakatott] és vele együtt á hamis próféta, aki a’csodákat tette ő előtte, amelyekkel elhitette azokat, akik a fenevad bélyegét felvették, s akik imádták annak kópét; ők kettőn elevenem a kén kővel égő tüzes tóba vettettek: A többiek pedig [az em berek, beleértve a nácikat, fasisztákat, kommunistákat és hasonlókat] megölettek a lovon ülő [Krisztus Jézus, az ítéletvégrehajtó és Jehova igazolójal' kardjával, amély az ő szájából jő ki; és a madarak mind' megelé gedtek azoknak húsával." (Jelenések 16 : 20,21) Ezután következik magának az Ördögnek a pusztulása, miután a szervezete ott megsemmisittetett a ,belsejéből szárma zó tűzzel*, a mi egész szervezetét .megemészti*. — Ezék. 28:18. ,lJúda ellenségei fosztokatók voltak. Ezek betörtek az Ígéret földjére, hogy kifosszák Jehova népét; Jeho va azonban visszafordította a lándzsát és' elvette tőlük a zsákmányt: „Akkoi elment Jósafát és az ő népe, hogy azoknak jószágait megzsákmányolják, és találtak ná luk temérdek gazdagságot és a holttesteken drága szép ruhákat, melyeket Icfosztottak róluk, oly sokat, hogy alig vihették cl, és harmadnapig kapdosták a zsákmányt, mert felette igen sok volt." — Krónika II. 20:25. ” Sátán és cinkostársai most a legvégsőkig ragasz kodnak Jehova népének a megsemmisítéséhez; azonban