Oldal:Jeremiás-Jónás-rész-1-2-1938.pdf/12 forrásának megtekintése

<noinclude><pagequality level="3" user="Laszlo.jozsef" /></noinclude>{{raw:data:ai|2|108|}}
{{raw:data:c|
{{raw:data:p|c| gyünk kedvesek és beszéljünk kellemesen s arra figyeljünk, hogy semmi olyat ne mondjunk, amin az uralkodók megütközhetnének. Ezek a politikai uralkodókat a „felsőbb hatalmasságoknak“ tekintették; természetesen ebben is tévedtek. Más kicsinyhitüek ily beszédekkel be lettek folyásolva, s mivel félénkek voltak, ők is megszöktek; csak egyes kevesek voltak, akik szilárdan felléptek a királyság mellett. Ennek következtében az evangélium prédikálásának a munkája nagyon fel lett tartoztatva, s ez nem tetszett Istennek. (Ésaiás 12:1) Az a tény, hogy népét Isten később megint kegyelmébe fogatta s azóta is kegyében tartja, azt bizonyítja, hogy nem lett teljesen hűtlen és Krisztus Jézus vérét és királyságát nem vetette meg; hanem az emberektől való félelem ejtette tőrbe őket.}}
{{raw:data:p|26|26-28|id=q19|{{raw:data:idhidden|paragraph26q19|}} Amidőn Jónás megszökött, nem fordult az észak-nyugati Tirushoz, hogy ott hajóra szálljon, hanem lement Jáfóba és ott talált egy hajót, amely Társisba ment. Társis városa jelentős kereskedelmi forgalmat tartott fenn az anyavárossal, Tírussal, amely egy bizonyos mértékben Ninivé irányában feküdt: „Társis volt a te kereskedőtársad, sok különféle gazdagsága miatt: ezüstöt, vasat, ónt és ólmot adnak ők árúidért.“ — Ezékiel 27:12.}}
{{raw:data:p|27|26-28|id=q19| Jónás megfizette a hajóutat és hajóra szállt, s így pénzét nem Jehova szolgálatára használta, hanem a kereskedőknek adta, illetve azokat támogatta, ami találóan példázza azt, hogy később az üzérkedőknek hízelegtek személlyes kedvezmények elérése végett. Akik, a világháború folyamán elszöktek az Úr szolgálatából, úgy gondolták, jól tesznek, ha a pénzváltók és politikai gangszterek haragját lecsendesítik azáltal, hogy pénzüket hadikölcsön jegyzésére használják, zászlókat függesztenek ki és alázatosságot tanúsítanak Sátán szervezetével szemben.}}
{{raw:data:p|28|26-28|id=q19|{{raw:data:idhidden|paragraph26q19|}} Jónás nem világoltatta világosságát, amint Isten megparancsolta neki. El próbált menekülni „Jehova színe elől“. Az ő cselekedete a következő tényállásnak felel meg: A világháború folyamán megpróbálták elmellözni az Istentől nepére ruházott kötelességeket. A királyság érdekei a legnagyobb fontossággal bírtak; azok elmellőzése és az Isten parancsainak való engedelmeskedés kötelezettségének elmulasztása oly cselekedet volt, amely az Isten színe elöl való meneküléssel egyenlő. A megalkuvás vagy az Úr üzenetének félénken való feltárása, a sima és édeskés beszéd és a királyság érdekeinek elhallgatása, de különösen Istennek Sátán egész szervezete ellen kinyilatkoztatott bosszújáról való hallgatás, szintén az Úr színe elöl való elmenekülés megkísérlése volt. A világháború a valóságban egy gazdasági háború volt, noha a vallásoskodók a csatakiáltást felharsogták és lármásan hirdették a jelszót: „A háború biztosítja a világnak a demokráciát!“ Ha valaki bátran síkra mert szállani Isten és Krisztus kormányzata alatti királysága mellett, az ilyet a háború pártolói becstelennek, a föld szemetének és a börtönre és pusztulásra érettnek tekintették. Tény és valóság, hogy az akkori vallásoskodók öszszeesküvése egyes hűségesek bírói üldözését idézte elő és a háború végéig bebörtönöztette őket; és attól kezdve ugyanazok az álszent vallásoskodók megvetéssel muttak Jehova tanúira, akiket előbb bezárattak s azután börtöntőtelékeknek nevezték. A világháború folyamán sokan azok közül, akik magukat Istennek szentelték, úgy gondolkoztak, hogy megőrízhetik jóhirnevüket, ha a kereskedelmi és politikai elemekhez közelednek s velük szemben szeretettel és kedvesen viselkednek és jóindulatúaknak látszanak. Tartsuk figyelemben, hogy a Jónás prófétai szinjátéka a külömbözö elemeket, nem}}| 
{{raw:data:p|c|pedig egyes külön személyeket szemléltetett, akik az Úr tanúinak számitanak.}}
{{raw:data:p|29|29-30|id=q20|{{raw:data:idhidden|paragraph29q20|}} Amidőn Jónás annak a hajónak a fedélzetére szállt és Társis felé vitorlázott, kétségkívül azt gondolta, hogy minden kellemetlen kritika ellen védve van jó hírnevének megvédésére. De nem sokáig élvezte ott a nyugodalmat, mert Jehova egy hatalmas vihart szerzett, amely a hajót csapkodta. „Johova pedig nagy szelet bocsátott a tengerre, és nagy vihar lett a tengeren, és a hajót már-már az összetörés fenyegette. “ (Jónás 1:4)  Annak az orkánnak nem az volt a célja, hogy Jónást akarata ellenére engedelmességre kényszerítse, hanem hogy irgalmasan visszatérítse helytelen útjáról és különösen az volt a célja, hogy egy drámai képet alkosson, amely Jehova napján az Istennek szentelt népnek jelül és útmutatóul kell szolgáljon. Nem a világháború volt az ellenjelképes „nagy szél" vagy orkán; mert a világháborút nem Isten idézte elő. A „nagy szél" az Istentől előidézettet árnykéolta elő; mert a feljegyzés így hangzik: „Az Úr erős szelet zúdított a tengerre.** (Schlachter) Ez a „mennyei háborút" árnyékolta elő, amelyet Isten felkent és trónraültetett Királya indított Sátán és szervezete, a mennyei gonosz démonok ellen. (110. Zsoltár 1,2; Jelenések 11 : 17,18; 12 :1—10) Ennek a mennyei háborúnak a következménye Sátánnak a földre vetése lett, „hogy a békességet elvegye a földről“. Amidőn Sátán a földre vettetett, egyik szenvedést a másik után zúdította a föld népeire és ezt most is folytatja. A világ népei, akiket az ördög-vallás gyakorlásával eltérítettek Istentől és Sátán gonosz pénzügyi és politikai uralmát támogatja, azóta is érzi a nagy nyomorúságot és szükséget és rendkívül fel van kavarva, amiképpen a vihar felkavarta a tengert. 1918-ban az Úr Jézus megjelent templomában, felruházva minden hatalommal mennyen és földön; mindazáltal nem csupán azért szüntette, meg a világháborút, hogy a nemzetek közötti harcnak véget vessen, hanem hogy Jehova tanúinak alkalmat adjon az ő nevének az egész földön való ismertetésére. A.világháborúnak semmi köze nincs Isten bosszúállásához, amely Sátán szervezetének teljes megsemmisítésében fog a meghatározott időben megnyilvánulni.}}
{{raw:data:p|30|29-30|id=q20|  A világháború folyamán nagy kavarodás uralkodott a nép között, és sokan azok közül, akik magukat Isten akaratának a cselekvésére- szentelték, azt gondolták, hogy a háború nem fog lecsendesedni, hanem megszakítás nélkül az Armageddonban való tetőfokhoz fog vezetni. Mindazáltal ezt megelőzőleg egy munkát kellett elvégezni, s ez a munka Jehova akarata szerint az ő nevéről való bizonyságtevésből áll, s ezt el kell végezni, még mielőtt végső haragja Sátán szervezete ellen megnyilatkozna.}}
{{raw:data:p|31|31-33|id=q21|{{raw:data:idhidden|paragraph31q21|}}
Amint látszik, a jáfói hajó matrózai nem voltak izráeliták, illetve nem állottak szövetségben Istennel, hanem a nemzsidó nemzetek közül kerültek ki és kereskedők szolgálatában állottak a hajó evezésére. Mivel nem voltak zsidók, nyilván nem sokan hallottak Jehováról; de amidőn látták, hogy a vihar mennyire korbácsolja a hajót, nagyon megijedtek: „Megfélemlének azért a hajósok és kiáltának, kiki az ö istenéhez, és a hajóban lévő holmit a tengerbe hányták, hogy könnyítsenek magukon. Jónás pedig leméne a hajó aljába, és lefeküdt és elaludt." — Jónás 1:5.}}
{{raw:data:p|32|31-33|id=q21| Ezek a tengerészek kétségkívül becsületes emberek voltak és legjobb tehetségük szerint a helyes cselekedetre törekedtek. Mindenesetre ezek egy oly osztályt szemléltettek, amely az igazságosság után vágyakozik. A nyugtalan idő alatt 1914 után a háborúban résztvevő különböző nemzetekben lévő jóakaraté emberek szerették a békességet és igazságosságot, s a háborút se nem}}
}}<noinclude><references/></noinclude>