Oldal:Memorial-1938.djvu/6 forrásának megtekintése

<noinclude><pagequality level="1" user="Katomozes" /></noinclude>{{raw:data:ai|3|70|{{raw:data:s|18|Az ŐRTORONY}}|BROOKLYN, N. Y.}}

{{raw:data:c
|{{raw:data:p|c|
nem változik. (Mal. 3:6) Ádám leszármazottjai mind halálos ítélet alatt születtek, mert örökölték atyjuktól a tökéletlenséget. Isten nem őket ítélte el. Nem ellenük mondta ki a halálos ítéletet, de ők bűnben születtek, és gonoszságban nevelkedtek. Ezért meg kell halniuk, hacsak valaki nem gondoskodik a megváltásról. Ádám leszármazottjai számára a megmentés lehetőségét Jézus Krisztus kiontott vére nyújtja. Ahhoz, hogy valaki e lehetőséggel élhessen, eleget kell tennie a feltételeknek, vagyis, hinnie kell az Úr Jézus Krisztusban, és engedelmeskednie kell Isten parancsának. - Róm. 5:12, 19.}}
{{raw:data:p|14|14-16|	Hol és hogyan váltotta meg az Úr Jézus Ádám leszármazottjait? Jézus tökéletes emberi lénnyé lett, és joga volt emberként örökké élni. Tehát ő bűn nélküli, szeplőtlen teremtmény volt, akit a hibátlan bárány árnyékolt elő. Ez okból Jézus képes volt azt az árat biztosítani, amely elveszi a világ azon bűneit, melyek előidézték Ádám leszármazottjainak halálát. Jézus kijelentette, hogy össze kell gyűjtenie az engedelmes juhokat, és ezt mondta: „Azért szeret engem az Atya, mert Én leteszem az Én életemet, hogy újra felvegyem azt. Senki sem veszi azt el Én tőlem, hanem Én teszem le azt Én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az Én Atyámtól". - Ján. 10:17,18.}}
{{raw:data:p|15|14-16|	Jézus életét adta. Ő úgy halt meg a fán, mint egy bűnös ember, habár valójában szent, ártatlan és bűnnélküli volt. Következésképpen Ő megőrizte emberi életjogát. (1. Pét. 1:19) Isten feltámasztotta Jézust, és felemelte a mennybe. Krisztusnak joga volt az emberi élethez, mivel Atyjától megkapta a jogot és hatalmat, hogy visszavehesse emberi életét. De megtette Ő ezt? Nem! Ő áldozatként bemutatta ezt az emberi életjogot Isten kegyelmi trónja előtt az emberiség bűneiért. „Azon képpen Krisztus is egyszer megáldoztatván sokak bűneinek eltörlése végett’. (Zsid. 9:28) Róla áll megírva prófétai módon: „Életét fogja adni áldozatként a bűnéit. - Ésa. 53:10-12; Róm. 4:25; 1. Kor. 15:3.}}
{{raw:data:p|16|14-16|	Jézus Krisztus nem azért tette le áldozata értékét a mennyben, hogy visszavegye, és újra használja. Ő letette azt az emberiség váltságáldozataként, lemondott róla, és teljesen elvált tőle, ahogyan feljegyeztetett: „Mert áron vétettetek meg." (1. Kor. 6:20) Ha valaki csak letétbe helyez valamit, azt bármikor visszaveheti. Ha viszont ezt átadja valakinek, akkor elveszti annak tulajdonjogát. Jézus is átadta a megváltás árát [az Ő Atyjának]. Így az emberi nem Isten szándékával összhangban a vásárlás jogának értelmében Jézus Krisztus tulajdona. (1. Pét. 1:18,19; 2. Pét. 2:1) Az Úr Jézus Krisztus mindent eladott, amivel emberként rendelkezett, mármint az ő tökéletes emberi életét, és ezzel az értékkel megvásárolta az emberi fajt. (Máté 13:46) „Tulajdon vérévef’ vásárolta meg. - Csel. 20:28; Eféz. 1:14}}|
{{raw:data:p|17| Ha bárki elnyerheti az örökéletet, akkor hogyan szerezhető meg? Istentől kell kapni Jézus Krisztuson keresztül! Az élet Isten ajándéka a mi Urunk, Jézus Krisztus által. (Róma 6:23) Jézus tanítványaihoz szólva a következőket mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha Én általam". (Ján. 14:6) Más úton lehetetlen életet szerezni. (Csel. 4:12) Az emberek csak Jézus Krisztuson keresztül békülhetnek meg Istennel, ha bebizonyítják odaadásukat és hitüket. Ábrahám és a Zsidók 11. fejezetében említett hűséges férfiak hittek Isten azon ígéretében, hogy el fogja küldeni a Messiást, és Ő lesz a világ Megmentője és Ura. Ők nagyon várták az Ő királyságát, és kerülték a gonosz világgal való kapcsolatokat, reménységüket a Messiás királyságába vetették. Az ilyen emberek hitük miatt igazaknak számítottak. De ők akkor még nem részesültek az élet áldásában, mivel előbb Jézus Krisztusnak meg kellett váltania az emberi nemet saját vérével, és csak azután szabadíthatta meg őket az Isten által meghatározott módon. „És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet. Mivel Isten mi felőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nálunk nélkül tökéletességre ne jussanak." (Zsid. 11:39,40) Mi az itt említett jobb dolog, amelynek maga az apostol is részese?}}
{{raw:data:m|10|{{raw:data:ta|c|{{raw:data:s|SZELLEMI FIAK}}}}}}
{{raw:data:p|18| A fent említett jobb dolgot a fiak királyi házának tagsága képezi, amelynek feje Jézus Krisztus: „Krisztus ellenben, mint Fiú a maga háza felett, a kinek háza mi vagyunk, ha a bizodalmát és a reménységnek dicsekedését mind végig erősen megtartjuk’. (Zsid. 3:6) Isten Krisztus eljöveteléig megvédte Izráel népét a törvényszövetség alatt, és ez a szövetség mindazok számára oltalmat jelentett, akik megőrizték hűségüket Isten iránt. (Gal. 3:19, 24) Jézus Jehova akaratának megfelelően eljött az Izraelitákhoz, az Ő szövetséges népéhez, de majdnem az egész nép visszautasította őt. Azonban egyesek közülük hittek. „Valakik pedig befogadák őt, hatalmat [jogot vagy kiváltságot, (''széljegy''.)] ad a azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek". - Ján. 1:12.}}
{{raw:data:p|19| A hűséges apostolok mind a törvény-szövetség alatt voltak, de ők az Úr Jézus Krisztusban hittek, Isten szeretett Fiának szentelték magukat, és Isten fiaivá váltak. Ez a kiváltság három és fél éven keresztül kizárólag a zsidóké volt, és aztán megnyílt a nemzetek számára is. A szent szellem kitöltése után az apostolok ennek tanítása által megértették Jehova szándékát, és másoknak is hirdették, hogy egy népet akar választani az Ő nevének. A hűséges apostolok Jeruzsálemben gyűltek össze, és az evangélium pogányokhoz való eljutását, valamint ennek okát mérlegelték, mikor a szent szellem feltárta nekik, hogy Jehova Isten célja a pogányok közül is népet választani az Ő nevének, amit prófétái is megjövendöltek. (Csel. 15:14-16) Ezt a népet, melyet Isten nevének választott, az ő szellemétől nemzett fiai alkotják, akiknek saját nevét adományozza, és akiket tanúivá tesz, hogy az Ö nevéről és királyságáról tanúskodjanak, mielőtt Jehova beigazolná min¬denek feletti hatalmát. (Ésa. 62:2; 43:9-12; 2. Móz. 9:16, Leeser) E népnek tagjai, amelyet Jehova neve számára kiválaszt, az ő szellemi fiai, akiket Jézus az<noinclude><references/></noinclude>