„Oldal:Teokratikus-rend-az-üldözés-folyamán-Az-elveszet-fiu-hazatérése-1946.pdf/3” változatai közötti eltérés

5. Simon Péter, Jézus Krisztus egyik apostola a szövetség teokratikus törvénye alatt született, amely szövetséget Isten Mózes által kötötte Izráellel. Mózes egy eljövendő mégnagyobb próféta előképe vagy prófétai képe volt. Erről a Mózesnél nagyobb prófétáról mondotta Péter: "És (Isten) elküldje nektek az előre kiválasztott Jézus Krisztust, akit az Égnek kell magába fogadnia addig, amíg majd minden helyre lesz állítva, amiről az Isten az ő szent prófétáinak szája által kezdettől fogva szólt. Mózes ugyanis azt mondotta: Prófétát támaszt majd nektek az Úr, a ti istenetek, a ti atyátokfiai közül, mint engem. Őt halgassátok mindenben, amit csak mond nektek. Lesz pedig, hogy minden lélek, amely nem hallgat ama prófétára, ki fog irtatnia a nép közül." (Csel. 3:2023) így Jehova "neve számára szánt nép" a szellemi Izráel tagjai a megsemmisítés veszélye alatt teljesíteni tartoznak a nagyobb Mózes, Krisztus Jézus közvetítette teokratikus törvényeket. 6. Midőn Péter az első levelét írta a keresztényekhez, Babilonban, a mezopotámiai Eufrátes folyó partján épült régi városban tartózkodott. Attól az időtől, hogy Nabukodonozor király Jeruzsálemet elfoglalta s a zsidók Kr. e. 600 évvel Babilonba vitettek, egészen Péter idejéig mindékor laktak körülmetélt zsidók abban a városban. Péter elment ezekhez a körülmetélt zsidókhoz, hogy prédikálja nekik az evangéliumot. Ez teljesen összhangban volt a területnek a Jakab, János, Pál és Péter (vagy Kéfás) apostolok közötti rendes felosztásával. Pál mondja: "Mikor látták, hogy én a körülmetéletlenség evangéliumával ugyanúgy meg vagyok bízva, mint Péter a körülmetéletlenségével, - mert aki Péterrel együtt munkálkodott a körülmetéletlenséghez való küldés érdekében, velem is együtt munkálkodik a pogányság érdekében, - és megismerték a nekem adott kegyelmet: akkor Jakab, Kéfás és János, akiket oszlopoknak tekintenek, bajtársi jobbot nyújtottak nekem és Barnabásnak, hogy mi a pogányok, ők (Péter is beleértve) ellenben a körülmetéltek között működjenek." (Gál. 2:7-9) Ezért utazott Pál nyugatnak s végül Rómába érkezett. Péter elenben a babiloni zsidó településeket is magábafoglaló Előázsiában dolgozott, amely akkor a párthai birodalomhoz tartozott és kívül esett a római császárságon. Péter területe közelében feküdtek a római Pontus, Galácia, Kapadocia, Ázsia és Bithinia tartományok Kisázsiában. Péter kimondottan a keresztényekhez intézte első levelét, akik "idegenek" voltak ezen a világon s ezekben a tartományokban mindenhol elszórtan laktak, még pedig az akkor Jehova neve számára választott nép ellen tomboló üldözések miatt. (Péter 1,1:1-2) Péter a következő

3

szavakkal zárta levelét: "Köszönt titeket Babilonban levő kiválasztott gyülekezet és Márk, az én fiam". - I. Péter 5:13. 7. Péter az első levele ötödik fejezetében kiemeli azt a rendet, amely Jehova Isten gyülekezetében az ördög és vallásos eszközei által a földön előidézett üldözés folyamán kell uralkodjon. Az I. Kor. 10:11-ben és Róma 15:4-ben megadott alapelv vagy útmutató szabály szerint a Péter által feljegyzett dolgok különösen az 'Isten neve számára való nép', a világ végén élő Jehova tanúi számára szólnak, akiket a Jézus jövendölése szerint, minden népek gyűlölnek az ő nevéért. (Máté 24: 3-9). A Jehova tanúi elleni gyűlölet elhintésében a vezető vallásrendszer jár elől. Ez azt állítja, hogy Péteren mint első pápáján alapszik. Az olvasó azért érdeklődéssel vizsgálja meg, hogy a magát csalhatatlannak és változtathatatlannak valló hierarchia mennyiben ragaszkodik a valóságban Péter előírásaihoz és példájához.

Igazi vének 8. Péter különösen a keresztény gyülekezetek véneihez szólt, de ezek a vének nem választott vagy választható vének, akik a gyülekezet megválasztása, a pápa vagy más vallásos méltóság kinevezése alapján nyerték el ezt a hivatalt. Ezek nem vallásoskodók, hanem keresztények és a Krisztusban való növekedésük alapján vének, mivel érett korúak lettek, jól forgolódnak Jehova teokratikus törvényében és eljárásaikkal teljesítik az ő parancsait. Az ilyen vének a gyülekezetekben méltóképpen példaképei a többi gyülekezettagoknak. 9. A most élő ily vénekhez intézi Péter a következő intését: "A köztetek levő véneket pedig intem én, a véntárs, Krisztus szenvedésének tanúja és kinyilatkozandó dicsőségének is részese." (I. Péter 5:1; Elberfeldi). Péter egyike volt a "főfő apostoloknak" s így az apostoli idők egyik főfő véne. (II. Kor. 11:5; 12:11). Miután Péter Isten Fiát háromszor megtagadta s azután ismét felvétetett Isten kegyelmébe, Jézus Krisztus háromszor emlékeztette őt a kötelességére, hogy a többi apostolokkal együtt szellemi pásztorok legyenek. A feltámadott Krisztus így szólt Péterhez: "Legeltesd az én báránykáimat. Legeltesd az én juhaimat." Ez összhangban volt azzal a paranccsal, amelyet Jézus évekkel azelőtt az összes apostoloknak adott: "Hanem menjetek inkább Izráel házának veszendőbe tért juhaihoz." Mint vén, minden apostol szellemi pásztor tartozott lenni s legeltetni az Úr juhait. - János 21:15-17; Máté 10:1-6. 10. Péter ezért látogatta meg egyik keresztény gyülekezetét a másik után még pedig Pontusban, Galáciában, Kapadóciában, az ázsiai tartományban, Bithiában és máshol (arra nézve nincs bibliai bizonyíték, hogy Rómában is lett volna), a véneket és gyülekezeteket mindenhol intette, hogy legyenek hűségesek s tartsanak ki Jehova Isten iránti keresztényi feddhetetlenségükben. Péter tanúja volt Krisztus Jézus szenvedéseinek, mivel Jézussal járt, még pedig röviddel Jézus megkeresztelkedésétől a