3 351
szerkesztés
„Oldal:Az-ő-háboruja-1-2-rész-1938.pdf/2” változatai közötti eltérés
Jump to navigation
Jump to search
→Nincs korrektúrázva: Új oldal, tartalma: „{{raw:data:s|bold|40|{{raw:data:ta|c|Az ő háborúja}}}} {{raw:data:ta|c|I. rész}} {{raw:data:ta|c|„Ne féljetek ... a harc Istené!" — Krónika II. 20:15.}} {{r…”
(→Nincs korrektúrázva: Új oldal, tartalma: „{{raw:data:s|bold|40|{{raw:data:ta|c|Az ő háborúja}}}} {{raw:data:ta|c|I. rész}} {{raw:data:ta|c|„Ne féljetek ... a harc Istené!" — Krónika II. 20:15.}} {{r…”) |
(Nincs különbség)
|
A lap 2024. február 15., 20:05-kori változata
A lap nincsen korrektúrázva
Az ő háborúja
I. rész
„Ne féljetek ... a harc Istené!" — Krónika II. 20:15.
1 JEHOVA pontosan meghatározta az időt a feltett
szándéka kivitelére. Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak." (Pré dikátor 3 :1) A jelenkor a háború korszaka s ez után az állandó béke korszaka következik. (Préd. 3 :8) Ez az idő a köv. megbízatás keresztülvitelére: „... gyom lálj, irts, rombolj és pusztíts, [s azután] építs és plán tálj" (Jeremiás 1 :10); ez az „ideje annak a kiszagga tnának, ami (Ilte.ttete.tt ... ideje a rontásnak és [azután] Ideje az építésnek." (Préd. 3 :2, 3) Jehova Isten ezt az időt már régen meghatározta, és Krisztus Jézus, fennséges tisztviselője által cselekedvén, most végrehajtja az elhatározását. Krisztus teste tagjainak — a földön élő maradékot is beleértve — a régi rendszer lerombo lásával és az új felépítésével kapcsolatban bizonyos kö telességei vannak s egy bizonyos mértékben részt kell vegyenek a hadüzenet és a bosszúállás gyakorlásában, azután pedig a béke helyreállításában. Ezért adta ki a parancsot Jehova erre a korra vonatkozólag: „Kel jetek fel és támadjunk reá haddal!" (Abdiás 1) Eppezért most okvetlenül szükséges, hogy Isten földön tartózko dó népe komolyan figyelembe vegye az Űr parancsait, amelyek különösen a mostani időre vonatkoznak. Ez zel összhangban lett 1938 ra a következő Iráshely évi szövegként kiválasztva: „Ne féljetek, a harc Istené!1* Hasznos lesz megvizsgálni a tényeket és kisérő körül ményeket, amelyek akkor játszódtak le, amidőn Jehova egy képet vagy prófétai színjátékot szereztetett, miál tal a gonoszság elsáncolt ellenségei ellen folytatott mostani háború van előárnyékolva. Ez a prófétai kép, amelyre az Űr most világosságot derített, a felkentek nek és társaiknak szövétnekül és vezérül szolgál. Ez a szövétnek most meg van gyújtva és megvilágítja az
utat, amelyen Isten népének haladnia kell.2 E prófétai képről a Krónika második könyve husza
dik része, számol bo. Ezzel szoros összefüggésben van nak egyes dolgok, melyek a második Krónika tizenki lencedik fejezetében vannak feljegyezve s amelyeket most az évi szöveggel kapcsolatban megvizsgálunk. Mivel az izráeliták Isten szövetséges népét képezték és Jósafát Isten kegyelme folytán felettük királyként ural kodott, a prófétai kép Krisztus Jézus, az ellenjelképes Jeruzsálem királya eljövetelére, a királysága felépítésé re s az ezt követő eseményekre vonatkozik. A Krónika II. huszadik fejezete a következő szavakkal kezdődik: „fis lön ezek után." Mi után? A tizenkilencedik, vagyis az előző fejezet azt mutatja, hogy ez a népnek a vallá sos szokásoktól való megtisztítása után történt, ame lyekhez az Ördög vezette őket, s miután a nép meg tisztítására egész Júda királyságában megfelelő és ele gendő bíróságok és bírák állíttattak fel. Ez úgylátszik összhangban van fisaiás.. 1.: 26—28 jövendölésével, amely így hangzik: „És adok néktek oly bírákat, mint régen, és oly tanácsosokat, mint kezdetben, s ekkor azt mondják néked: ez igaz város, ez hiv város. Sión jogosság által váltatik meg, és megtérői igazság által;
de elvesznek a bűnösök és gonoszok egyetemben, s megemésztetnek, akik Jehovát elhagyták."3 Az űrtorony előbbi számában a Szentírás oly bizo
nyítékai tárattak fel, hogy az Űr Jézus ezt a bírák hely reállításáról és a templomhoz jövetelét követő dolgok ról szóló jövendölést beteljesítette, ö a nagy bíró, aki előtt most a világ összes nemzetei összegyűjtőitek ítélet-, re, a az ítéletet „Isten házánál" kezdi meg.. (János 5: 22—27; Péter I. 4:17) Szövetséges népének a meg ítélése után a kipróbáltakat a templomba vitte s így Siont felépítette. (Mai. 3:1—3) Sión „az igazságosság
városa, a hív város". Akik Sionhoz jönnek, hogy ott oltalomban és biztoságban részesüljenek, illetve a
nagy sokaság tagjai szintén igazak kell legyenekf s azu tán következik be a törvénytelen tömeg megsemmisí tése. Szükségképpen „az igazságosság városa" a békes ség vásosa is kell legyen, melyben az összes felvigyá zók igazságosságban, Isten akaratával összhangban mű ködnek, mint azt előre megmondotta, (fisaiás 00:17) Jehova Krisztus Jézus által irányított szervezete vagy kormányzata szigorúan teokratikus, s mm:ik ural kodója az Űr Jézus Krisztus, kinek vállán az uralom nyugszik s aki igazságosan uralkodik. — fisaiás 9:6;
32 :1.4 Arravonatkozólag, ami közvetlenül a Krónika II.
huszadik részében feljegyzetteket megelőzi, figyeljük meg előszöris a tizenkilencedik rész negyedik versét: ez így hangzik: „fis Jósafát, Jeruzsálemben tartózko dott." E jövendölés kezdeti beteljesedése 191-l-re lát szik esni, amidőn Jehova az akkor trónjára ültetett Krisztus Jézus útján királyságát felállítani kezdte. (Jel. 11 :18) Továbbá meg van írva, hogy Jósafát „Jehova trónján" ült. (Krón. I. 29 : 23; amerikai rév. B.) Ott Jó safát Krisztus Jézust, Jehova most trónjára emelt ki rályát ábrázolja. „Azután pedig [Jósafát] kiment a nép közé, Beersebától fogva mind az Efraim hegységéig, és megtérítette őket Jehovához, az ő atyáik Istenéhez." (Krónika II. 19:4) Az Űr Jézusról van megírva: „fis eljő. Sionnak a megváltó, és azoknak, akik Jákobban megtérnek hamisságukból, szól Jehova.- (fisaiás 59 : 20: Róma 11:26) Ez azt ábrázolja, amint Krisztus Jézus 1918-ban egyenesen megjelent a templomban. Hogy Jó safát kivonult a nép kiizé, Beersebától egészen a déli határig az Efraim hegységéig, Júda északi határáig, előárnyékolta Krisztus Jézusnak a szellemi Izraelhez való jövetelét. Jósafát megvizsgálta a népet egész Júlia országában és visszavezette őket atyáik Istenéhez,- meg tisztítván őket minden vallástól és vallásos szokások tól, mint pl. a fák alatti, berkekben és magaslatokon vég zett. kultusz, amelyek mind kívül estek Sión hegyen, az egyedül helyes imádkozó helyen. így van előre beje lentve Krisztus Jézus visszajövetele, népének Sionhoz
való gyűjtése és annak a vallástól való megtisztítása.5 Jósafát továbi intézkedéseiről olvassuk: ..És rendelt
bírákat azon a földön, Júdának minden erős városaiba, városonként." (Krónika II. 19 :5) Ebben előárnyékolta Krisztus Jézust, amint 1918-ban megkezdte az Ítél kezést Isten házán. Azután pétiig Jósafát így szólt a kiválasztottakhoz: „és monda a bíráknak [ezáltal hivat kozva az Ür ítélkezésének pártatlanságára és arra az ítélkező munkára, amely az egyházban vagy a Sionnak nevezett házban 1918-ban be lett vezetve]: Jói meglássátok, amit csclekesztek; mert nem ember nevé ben [embereknek tetszőén] ítéltek, hanem Jehova ne vében, aki az ítéletben veletek lesz [ha hűek és pár tatlanok vagytok és nem néztek a személyekre]. Azért Jehova félelme legyen rajtatok [nem pedig az emberek vagy más teremtményektől való félelem], vigyázzatok arra, amit tesztek; mert Jehovánál, ami Istenünknél nincs hamisság, sem személyválogatás, sem ajándékvé tel [illetve megvesztegetés, hogy a szemeket elvakítsa és a jogosságot elhajlitsa].1* (Krónika II. 19 :6, 7) Meg vesztegetés más módon is történhetik, mint pénz által, még emberek tisztelése által is. „Sőt Jeruzsálemben is beállított némelyeket Jósafát a Léviták, papok és az Tzráel nemzetségeiből való fejedelmek közül [ezáltal azt a részt szemléltetve, amelyet most a maradék végez nz ítélkezésben, hogy a dolgokat Isten ítélete szerint ren dezze] Jehova Ítéletére és a perlekedésekre [illetve az Ür már feljegyzett törvényei és ítéletei szerinti eljárás
ra]. És ők [illetve Jósafát és kísérői a vizsgálatnál, miál