3 315
szerkesztés
„Oldal:Hiszékenykerítők-rész-2-Társak-Az-Ő-müve-és-cselekedete-rész-1-1937.djvu/11” változatai közötti eltérés
Jump to navigation
Jump to search
••• _
→Nincs korrektúrázva: Új oldal, tartalma: „{{raw:data:m|0|0|0|15|{{raw:data:ai|2||11}}}} {{raw:data:c| {{raw:data:p|c| dék és a nagysokaság együtt lengedeznek hálaadó éne¬ ket és öröm dalokat, Jchová…”
(→Nincs korrektúrázva: Új oldal, tartalma: „{{raw:data:m|0|0|0|15|{{raw:data:ai|2||11}}}} {{raw:data:c| {{raw:data:p|c| dék és a nagysokaság együtt lengedeznek hálaadó éne¬ ket és öröm dalokat, Jchová…”) |
(Nincs különbség)
|
A lap 2023. április 15., 04:55-kori változata
A lap nincsen korrektúrázva
11
dék és a nagysokaság együtt lengedeznek hálaadó éne¬
ket és öröm dalokat, Jchovának és az ő királyának mondva köszönetét. (Jelenések 7 :9—15) János apostol¬ nak ama napon, amidőn Patmos szigetének partján ál¬ lott, látomása volt, melyet az Ür utasítására így ir le: „fis a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövell fis aki hallja, ezt mondja: Jövel! És aki szomjúhozik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.1*
— Jelenések 22 :17.45 Ebben Jézus Krisztust, a Szellemet látjuk és az ö
menyasszonyát a szellemi-osztályt, amint a királyság evangéliumát hirdetik és bejelentik, hogy közéig a sza¬ badulás napja amidőn a jóhiszemiiek mindnyájan Isten szervezetében találhatnak menedéket. Az ö „más juhai1*, azaz a nagysokaság tagjai hallják Jehova tanúinak bi¬ zonyságát, hozzájuk csatlakoznak a szolgálatban és Így szólnak: „Jcrtck mindnyájan ti jóakaratúak, akik sze¬ retitek Istent és az ő királyát! jöjjetek és az örökélet áldásaiban részesültök a földön.1* Ez a Király és a köz¬
tük való közösségre vall.46 A fenti és egymással egyező szentirati szövegekre
való tekintettel, melyekből kitűnik, hogy a maradék és a nagysokaság társak az Ür szolgálatában, vannak egye¬ sek, akik magukat Isten gyermekeinek vallják, de még¬ is kérdik: Hol van a nagysokaság? Mi nem látjuk. Armageddon után kell megjelennie. Ez meggyőző bizo¬ nyítéka annak, hogy akik ily szavakkal élnek nem a templom tagjai, minekfolytán Isten szervezetén kívül állanak. Emlékezzünk csak vissza, János apostol volt, az, aki mondotta: „Azután látám, és imé egy nagy sokaság, amelyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből; és a ki¬ rályiszék előtt és a Bárány előtt állnak vala, fehér ru¬ hákba öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak.1* — Jele¬
nések 7 :9.47 Csak a János apostolban példázott osztály, azaz a
szellemi maradékcsoport a templomban, ismeri fel a nagysokaságot, és akik nem veszik észre, nem is a tem¬ plom tagjai. Habár egykori várományosok is voltak, mégis ki lesznek rekcsztve a királyságból és a külső
sötétségbe vettetnek. — Máté 13 :41, 42.48 A fenti szentirati szövegek kétség nélkül azt bizo¬
nyítják, hogy ma élünk abban az időben, amidőn a ma¬ radék és a jonadábok, mint társak, egymás iránt szerető odaadással viseltessenek és Jehova s az ö országának szolgálatában egymással szoros kapcsolatban álljanak. Békességben és egyetértésben kell együtt munkálkod- niok, mindenkor örvendve az Úrban, mert közéig a sza-. badulás napja és elérkezett az idő, amidőn az Ür az ö ..más juhait*1 is megtalálta és előhozta. Amennyiben az Ür Jézus, az ö szclcmi juhait már templomába gyűjtötte ș maga is ott tartózkodik, azon van, hogy a „más juhokat** is magához gyűjtse, s azért mindenkit meghívásban ré¬ szesít, akik Jehovát szeretik és neki szolgálnak, hogy vele együtt örvendezzenek. (Lukács 15 :6, 7) A mara¬ dóknak és a jonadáboknak most az ismeretekben gyara-' podniok és azokat megtartaniok kell. Az Orral és egy¬ mással szemben való kapcsolatot helyesen kell értékel- njök, és mint társaknak teljes közösségben előrchalad- niok a Király szolgálatában, mindenkor örömteljes és. szorgalmasan lobogtatva Jehova zászlaját, hogy azáltal
Istenről, az ö királyáról és királyságáról mások is némi ismeretet szerezzenek, elnyerjék az élet útját, és Jehova
nevének igazolásában közreműködjenek.
Tanulmánykérdések
(Angol W. 1937 szeptember 1)