„Oldal:3-1946-Az-ünnep-előtt-1946.djvu/6” változatai közötti eltérés

0 Ez a kovásztalan kenyér nem a páskabáránynak felelt meg, hanem valami átfogóbbat szemléltetett. Ez a „Krisztus testét" helyettesíti, amelynek Jézus a feje és a tagjai őalatta az egyházat képezik. Amennyiben tehát a „Krisztus teste" összes tagjai esznek az emlékvacsora kenyeréből, ez azt szemlélteti, hogy ezek hogyan vesznek részt Krisztus Jézus¬ sal hűségesen mindhalálig az őreá hulló gyalázatokban és nyomorúságban mint az ő „teste" tagjai. Ami az emlékva¬ csora borát illeti, azzal másként járnak el, mint a páska- bárány vérével; hisz a bori megisszák, a vért azonban nem itták meg, hanem az ajtófélfára hintették. Bár a bor Krisztus vérét szemlélteti, azonban a kiöntött vér a halált ábrázolja és Jézus Krisztus a halált nem csak az emberiség bűneiért szenvedte el, hanem elsősorban a Jehova neve igazolásáért. Hogy a teste tagjai az emlékvacsora borát isszák, azt szem¬ lélteti, hogy közösségük vagy részük van az ő halála mód¬ jában, ami Isten neve igazolását szolgálja. Pál mondja az I. Kor. 10:16, 17-ben: „Az áldás pohara, amelyet megáldunk, nem Krisztus vérével való közösségünk-é? A kenyér, ame¬ lyet megtörünk, nem Krisztus testével való közösségünk-é? Mert egy kenyér, egy test vagyunk sokan, mert mind¬ nyájan egy kenyérből részesülünk." A „Krisztus teste" igazolt tagjain kívül tehát mások ne vegyenek részt a ke¬ nyér és bor évenkénti élvezésében. A JELENLEGI ,(KOVÁSZTALAN KENYEREK ÜNNEPE" 10 Ha tehát megértettük, hogy az igaz keresztények ho¬ gyan kell ünnepeljék a valódi páskát Krisztus Jézussal mint az Istentől adott báránnyal, mi történjen akkor?.Igye¬ kezzünk megérteni, hogy ezek a keresztények hogyan kell helyesen megünnepeljék a „kovásztalan kenyerek ünne¬ pét", mert Pál erre az ünnepre utal az I. Kor. 5:7, 8-ban ezt mondván: „Mert a mi páskánk már megáldoztatott; Krisz¬ tus maga az. Tartsunk tehát ünnepet, nem régi kovásszal, sem rosszaság és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és igazság kovásztalan kenyerével." (Egy amerikai ford.) Az előképes páska Jehova parancsa szerint nizán hó 14-ike éjjelén lett megünnepelve. Ez azt eredményezte, hogy az izráeliták átmentettek és a tizedik csapástól megkímélteítek, amely minden egyiptomi házat és istállót utolért és az első¬ szülötteiket elpusztította. Ez a borzalmas nemzeti katasztrófa megtörte fáraó kemény szívét s ez parancsot adott ki, hogy az izráeliták a nyájaikkal és mindenükkel kezdjék meg a háromnapos útjukat a pusztába s vonuljanak ki Egyiptom¬ ból az ő Istenük, Jehova imádására. Az egy hétig tartó ko¬ vásztalan kenyerek ünnepe ezt az emlékezetes napot kö¬ vette, ugyanis nizán hó 15 és 21-ike között. Hogy az izrᬠeliták hogyan töltötték ezt az eseméhydús hetet, az ünnepet megtartván, látni fogjuk. Ez egy szabad nép volt, egy meg¬ váltott nép. ' r ' 11 A szabadságba való menetelre készen álló izráeliták még egy régi tartozást kellett beszedjenek Egyiptomtól a sok kifizetetlen rabszolgamunkáért, amit ennek az ország¬ nak mintegy száz év óta végeztek. így kértek és követel- 8 Miért nem szemlélteti anáska az Or emlékvacsorájáf? da mennyiben határozza mag ennek dátumát? 9 Mit szemléltet a kenyér és bor elvezető az emlekvacsoran? es ki ve- 10 Mely^nne”" hivatkozik Pál az I. Kor. 5:7, 8-ban? és mi után kezdték ezt az izráeliták ünnepelni?

11 Milyen tartozásból szedtek be valamit az izraeliták, mielőtt elhagyták tek (nem „kölcsönöztek") Isten intézkedésére az egyiptomi¬ aktól e tartozás kiegyenlítésére különböző értéktárgyakat. Ez kétségkívül addig történt, mielőtt az izráeliták a hᬠzukba mentek a páska megünneplésére, tehát mielőtt az elsőszülöttek éjfélkor történt halála feletti jajveszékeléssel az egyiptomiak örjöngeni kezdtek. „Izráel fiai pedig Mózes beszéde szerint jártak el: kértek az egyiptomiaktól ezüst- és arany-edényeket meg ruhákat. Jehova pedig kedvessé telte a népet az egyiptomiak előtt, úgy hogy hajoltak a kéré¬ sükre. így fosztották ki az egyiptomiakat (Luther: így zsák¬ mányul vitték azt az egyiptomiaktól)." (II. Mózes 12:35, 36) Ezekkel a drágaságokkal vonultak ki az izráeliták, azonban még mindig csak egy részével annak, ami megillette volna őket, - abban, bizonyosak lehetünk. 12 A következőkből kitűnik, mennyire közreműködött minden, hogy az izráeb'ták az úton megtarthassák akovász- talan kenyerek ünnepét: „És az egyintcmiak erősen sür¬ gették a népet, hogy minél előbb eltáv‘hassák az ország¬ ból, mert így szóltak: Mindnyájan maghalunk! A nép az ő tésztáját, mielőtt megkelt (Kaufzsch: -r. lelőtt bekovászol- tatott volna), sütőtekncjével együtt rchv.íba kötve vetette a vállára." (II. Mózes 12:33, 34) Midőn Mózes negyven év¬ vel később az izráelitáknak elmondotta, hogyan ünnepel¬ jék a páskát és a kovásztalan kenyerek hétnapos ünnepét az ígéret földjén, így szólt: „Ne egyél azzal semmi kovᬠszost, hanem hét napon át egyél azzal kovásztalan!, a sa- nyarúság kenyerét, - mert sietséggel jöttél ki Egyiptom földjéről —, hogy megemlékezzünk arról a napról, amelyen kilőttél Egyiptom földjéről, életed minden idejében." (V. Mózes 16:3) Alkalmas módon tartott az ünnep szépen hét napon át, hisz a hét egy teljes vagy tökéletes időszak¬ nak a jelképe. 13 hogy a kenyér nem lett „könnyűvé" téve kovásszal, továbbá azt a sanyarúságot szemléltette, ami bekövetkezik, ha valaki az Egyiptom által szemléltetettet elhagvja. A ko¬ vásztalan vagy keletien kenyér kemény és szilárd, úgy¬ szólván „nehéz". így tehát jól emlékeztet a keménységekre és panaszokra, az üldözésekre és nyomásokra,, melyek köze¬ pette valaki megszakítja a világgal való kapcsolatokat ér ennek szolgaságából kivonja magát. Ha magunkat így elkű- lönítiük, sem időnk, sem alkalmunk nincs a kényelmes be¬ rendezkedésre vagv a festünk önző kívánságainak kielégí¬ tésére. Az Istentől kölcsönzött szabadság az, amit értékel¬ nünk kell, nem törődve az ezzel kapcsolatos panaszokkal s ebbe a szabadságba gyorsan be kell lépni, azt egy érté¬ kes díjhoz hasonlóan gyorsan meg kell ragadni. 14 Annak módja, ahogyan az izráeliták a kovásztalan ke¬ nyerek ünnepét vagy ez ünnepnek megfelelő hetet az első alkalommal töltötték, segít felismernünk, hogy mit várha¬ tunk az ellenképes ünneptől. Az első nap vagy nizán hó 15-ike a szent gyülekezés vagy az ünneoélves összehívás napja kellett legyen, melyen nem volt szabad semilyen munkát végezni, kivéve az evéshez feltétlenül szűksége- set. Az izráeliták eltávolították azt, ami megmaradt a pás- kavacsoráról és a veszteségeiktől súlyosan érintett, féle¬ lemmel eltelt egyiptomiak nyomására elhagyták lakásaikat. Kivonulásuk nem történt vad meneküléssel, nagy tolon¬ gással vagv éppen egymás letaposásával, hanem rendezet¬ ten vonultak a gyülekező helyre, melvet előre megállapí¬ tottak. Ez Rameszesz város volt, amely kétségkívül a Gósen földién feküdt, az a tartalékváros, melyet mint rabszolaák maguk kellett felépítsenek. Itt találkoztak mint Jehova meoszaba'dítoftainak gyülekezete. . . 15 Arról számlonak be. hogy az út onnan Pihahiróthig (hahiróthi nvílás vagv öböl) a Vörös-tenger mellett mint- egv 90-100 római mérföld volt és Joseohus zsidó történész azt mondia, hogy az izráeliták ezt az utat három nap alatt tették meg. Észszerűden feltételeznünk, hogy ez a kéf- Ecrvrntomot? és milyen módon? _ 12 Hogyan lettek az izráeliták az úton a kovásztalan kenyerek megünnep¬ léséhez sürgetve? és mit szemléltet ennek hétnapos tartalma? 1? Mit ábrázol az. hogy a kenvér kovásztalan volt? 14 Hogyan töltötték az izráeliták ez ünnen első napját? 15 Hogyan tették meg az utat Rameszesztöl a Vörös-tengerig?