„Oldal:23-24-Hiszékenykerítők-1-2-rész-1937.djvu/13” változatai közötti eltérés

kifosztottnak nincsen lehetősége a védelemre. Ha valamely szervezet, vagy bárki más, elhiteti az emberekkel, hogy halott barátaik eszméleten vannak s a "tisztítótűznek" nevezett helyen tartózkodnak és a hátramaradottak pénzadományai a szenvedőn némileg segíthetnek, s ezáltal az embereket arra késztetné, hogy pénzüket a papoknak kiszolgáltassák, az ilyen eljárás nem más, mint a legközönségesebb, ármánnyal telített és átkozott hiszékenykerítés, amilyet ember egyáltalán űzhet. Még a legcsekélyebb haszna sem volt valakinek abból a pénzből, melyet a papoknak a halottakért vagy életbenlevőkért mondott imádságokért kiszolgáltatott; ha tehát a papok vagy lelkészek azon állítás következtében szereznek pénzt, hogy imádságaik a halottak javára szolgálnak, amely összeghez a tények téves megvilágítása által jutnak, az ilyen és minden hasonló cselekedetet büntetni kellene.

¹² A római katolikus hierarchia szabályszerű üzlete¬

ket csinál, abból, hogy a katolikus népet az úgynevezett .,tisztitótűz-zacskó‘1-hoz való pénzbeli hozzájárulásra felszólítja, mialatt ajánlatot is tesz, hogy az elmondan¬ dó imáért — minden személyért külön — egy bizonyos összeget lefizessenek. Ilyenkor csaknem mindig szóba kerül a befizetendő összeg magassága, minden beküldött névért külön, éspedig az adakozó tehetségéhez mérten. Egyes esetekben 25 centet indítványoznak személyen¬ ként, néha azonban sokkal nagyobb összegeket. Tegyük fel, hogy Amerika húsz millió „katolikus lakosa11 sze¬ mélyenként és hetente 25 centet fizet be, ami tehát nagy összeget tesz, amely azonban jogtalanul lett kicsalva az emberek zsebeiből. Feltéve azonban, hogy mindenki he¬ tente átlag egy dollárt fizet be, ami a 20 millió katolikust számítva évente 1 milliárd és 40 millió dollárt képvisel. A szerény anyagiakkal rendelkezők és a gazdagok is. akiket a „fenséges11 klérus kihallgatásra bocsát, fejen¬ ként és hetente, egy dollárnál sokkal nagyobb összeget adományoznak. Tegyük fel, hogy az egész világon élő katolikusok, kiknek száma jelenleg 300 millió, hetente a ,,tisztítótűz-zacskó“-ba 25 centet juttatnak, már magá- banvévc ez az összeg is évente 3 milliárd és 900 millió dollárt képvisel. Ha ehhez hozzászámítjuk a hierarchiᬠhoz rendszeresen befolyó további összegeket is, továbbá azt a pénzt, melyet hetente az apácák a munkásság kö¬ zött gyűjtenek, kitűnik, hogy a hierarchia páncélszekré¬ nyeibe mindenkor mesésen nagy összegek vándorolnak, amiből kitűnik, hogy ez a hiszékenykerítés, csapda, tevé¬ kenységével minden más hiszékenykerítést együttvéve felülmúl. Szembeállítás Rádióállomások gyakran közük programjaikban az emberekkel szemben elkövetett szélhámosságokról, és ezeknek segítségével nagy összegektől megfosztott hi¬ székeny emberekről szóló híreket. Mondjuk valaki re¬ klámot csinál egy rejtvényben megnyilvánuló csclfo- gásnak, amennyiben a közönséggel tudatja, hogy aki azt helyesen megfejti, annyi és annyi pontot szerez, s ezek¬ kel egy bizonyos összeg ráfizetése mellett hatalmas dí¬ jat nyerhet. Az ilyen manőverrel nagy összegeket sze réznek anélkül, hogy a dijat valaha kifizetnék. Ilyenkor a rendőrség razziát tart a szélhámos kézrekoritésére és letartóztatja. Az Egyesült-Államokban a postaigazga¬ tóság rendeletét bocsátott ki, amely az ilyen hiszékeny¬ kerítésnek :i posta igénybevételét megtiltja; teljesen jo¬ gosan. Mostpedig állítsuk ezt szembe a „tisztítótűz11- hiszékenykerítéssol' Egy katolikus pap levélben azt kö¬ zölte a katolikusokkal, hogy pénzük némileg könnyít¬ het a „tisztítótűzben szenvedő11 hatottuk helyzetén. Eb-. bői a levélből az emberek megértették, hogy minden be¬ küldött névért egy bizonyos összeget szükséges befi¬ zetni. Utána rendszerint az összeg befut, azon megté¬ vesztő magyarázat eredményeképpen, hogy abból az embereknek hasznuk lesz. Az Egyesiiít-Áfíamok kormᬠnya a postakörzet vezetésével egy római katolikus po¬ stavezérigazgatót bízott, meg, aki tulajdonképpen a Va¬ tikán eszköze és képviselője. Hallotta már valaki, hogy egy oly rendelet, vagy tilalom lett volna kiadva, amely az Egyesült-Államok postájának hiszékenykerítésre va¬ ló igénybevételét megtiltaná, amely hiszékenykeri¬ tés pénzt csal ki az emberektől azzal az ürüggyel, hogy az a halottak javára válik? A „tisztitótüz"-hiszékcny- kerités sokkal inkább büntetésre méltó, mint a már em¬ lített szélhámoskodás, amely díjak kitűzésével üzérke¬ dik, mivel az utóbbinál az emberek mégis csak tudják, hogy szerencsejátékba bocsátkoztak. Evvel szemben a „tisztítótűz'^kerítőháló a hiszékenyeket az Írás tanítᬠsa. felőli tudatlanságra készteti, miáltal a hiszékenykerí- lőktől az igazság megismerésében gátolva vannak és milliókat kitevő összegektől fosztatnak meg, míg a po¬ staigazgatóság jámbor arccal, összekulcsolt kezekkel ezt mondja: 'Ezáltal hasznos munkáit fognak végezni.’ Ezek után elhiheti egy józangondolkodású, becsületes ember, hogy egy szervezet, vagy vallásrendszer, amely egyidejűleg ilyen hiszékenykentést folytat, egyúttal Is¬ ten és Krisztus földi helytartója is lehet? A bizonyíték meggyőző, miszerint a római katolikus hierarchia szerve¬ zetének azon állítása, hogy tulajdonképpen ő az Isten egyháza, egy nagy valótlanság, továbbá a Mindenható Isten nevének súlyos gyalázása, amely a népet kifosztja és Istentől elidegeníti. Bünbocsánttt

• • A római katolikus cgyházrendszor egy további ta¬

nításában azt állítja, hogy ehhez a rendszerhez tartozó papoknak jogukban áll a bűnök megbocsátása. A kato¬ likus nép közül a hiszékenyek azt vélik, hogy ehhez a papnak hatalma és tekintélye van, és ebben a hitben élve keresik .fel a papokat bizonyos időközökben, bűneiket bevallják, hogy tőlük bűnbocsánatot, vagy fe-_ loldozást nyerjenek. Ezt megteheti az is, aki a legför¬ telmesebb bűnt követte el, hogy aztán tovább is ugyan¬ úgy cselekedhessen. Ennek meggyőző példája Mussolini. Mielőtt a római katolikus hierarchiával kibékült volna, kimondott istentagadó és gangszter volt. Do miután felment a Vatikánba és a pápai rendszerrel szövetségre lépett, távozása után sokkal nagyobb bűnt követett el mind annakelőtte. Azáltal, hogy kegyetlen háborút foly tatott Abesszínia elfoglalásáért, durván megsértette Is¬ ten törvényét, do mindamellett elnyerte a pápától azt, amit a papság „feláldozásnak11 nevez, miközben vala¬ mennyi „fenséges hivatalnok’1 Mussolini hadjáratának „megáldására11 törekedett. Akik azt hiszik, hogy a pᬠpának vagy a papoknak hatalmukban áll a bűnök meg¬ bocsátása, őzt a vallást elfogadják és nzért gyakorol¬ ják, hogy lelkiismeretűket megnyugtassák és a további bűnözésekkel szemben megkemenyítsék. A katolikus te¬ kintély erről a következőket mondja: „Ebből elsősor¬ ban az tűnik ki, hogy a bűnbocsánat joga nemcsak az apostolokra volt korlátozva, hanem mindenkor és min¬ denütt az ö tisztségüket betöltő utódaikra is kiterjedt. A bűnbocsánat mindaddig megmarad, amíg a világon bűn lösz, s amennyiben, sajnos, bűn a világon mindig lesz, az egyházban a bűnök orvoslása is mindenkorra fennmarad. A betegséggel egyidejűleg készenlétben lesz az orvosság is.11 („The Faith of Our Fathers [Atyáink

hite], 333. old.)