3 318
szerkesztés
„Oldal:23-24-Hiszékenykerítők-1-2-rész-1937.djvu/8” változatai közötti eltérés
Jump to navigation
Jump to search
→Nincs korrektúrázva: Új oldal, tartalma: „{{raw:data:m|0|0|0|15|{{raw:data:ai|2|192|}}}} {{raw:data:c| {{raw:data:p|c| országába, hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát." - Máté 7:18—22.}} {{…”
(→Nincs korrektúrázva: Új oldal, tartalma: „{{raw:data:m|0|0|0|15|{{raw:data:ai|2|192|}}}} {{raw:data:c| {{raw:data:p|c| országába, hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát." - Máté 7:18—22.}} {{…”) |
(Nincs különbség)
|
A lap 2023. február 14., 15:21-kori változata
A lap nincsen korrektúrázva
192
országába, hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám
akaratát." - Máté 7:18—22.
18 Jehova Isten szövetséget kötött Jézus Krisztussal és hűséges követőivel s egyházának tagjaivá tette, királysága áldásainak kiosztására, amely ország a maga idejében igazságos uralmat fog gyakorolni az emberek felett. (Lukács 22:28—30) Isten királysága minden üzletiességtől mentes és semmi közösségben nincsen azon szigorú, kegyetlen és gonosz rendszerrel, amely most uralkodik a világ felett s amelynek jelen uralkodói az ördög és helytartói befolyása alatt állanak. Erről a világról mondotta Jézus: „Az én országom nem e világból való.“ (János 18:36) „A világ fejedelmének (a Sátánnak) semmije nincsen bennem." (János 14:30) A
Szentírás bizonyítja, hogy Jézus Krisztus az ő eljövetelekor felépíti királyságát, megkezdi uralmát és magához gyűjti egyházát. (Tim II. 4:1) Ama idők és a mostani felekezetieskedőkhöz fordulva mondotta Jézus: „Elvétetik tőletek az Istennek országa és oly népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét." (Máté 21:43) A római katolikus egyházszervezet sohasem juttata el az emberekhez Isten országának gyümölcseit vagy üzenetét; ellenkezőleg, ez a szervezet mindenkor a politikusokkal, militaristákkal, a kereskedelem óriásaival és más banditákkal közreműködött, hogy a nemzetek feletti uralmat és vezetést magához kaparintsa. Ahelyett, hogy Isten igéjének, azaz Isten országának gyümölcseit juttatta volna el a néphez, annak életbentartására, a római katolikus szervezet könyörtelenül támadta Istennek, Jézus Krisztus vezetése alatt álló királyságát. Az összes vallásszervezet ellenkezik Isten akaratával, többé-kevésbbé politikával és kereskedelemmel foglalkozik, Isten királyságának evangéliumát vagy gyümölcseit hordozó férfiakkal és nőkkel rosszúl bánik és üldözi őket.
Következetlenül
19 Az írás egy megmásíthatatlan szabályt állít fel, miszerint azok, akik Isten egyházának tagjaivá lettek, hűségesen kell hogy kövessék Jézust nyomdokain és akképpen cselekedjenek, amint ő maga cselekedett. „Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, nektek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek; aki bűnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott". (Péter I. 2:21, 22) Jézus ismételten megmondotta: „Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szómra." (János 18:37) Mindnyájuknak engedelmeskedniük kell, ellenben pusztulás vár reájuk. (János 14:15; Apcsel. 3:23) Igényt tartani Jézus Krisztus által betöltött magas tisztség képviseletére és amellett Jézus pályafutásával homlokegyenest ellenkező úton haladni, következetlenséget jelent és arra vall, hogy a katolikus szervezet állításai vagy igényei tévesek. Vizsgáljuk meg most a jólismert tényeket a fenti megvilágítás és az ezeket támogató társszövegek által és állapítsuk meg a Szentírás alapján, hogy a katolikus szervezet állításai igazak mennyiben vagy tévesek.
” Sem Jézusnak, sem tanítványainak nem volt föld¬ birtokuk, házuk vagy más vagyonuk. Jézusról áll meg¬ írva: „Nincsen fejét hová lehajtania.11 (Luk. 9:58) Jézus és apostolai nem építettek székesegyházakat s az ilyenekbe a népet nem is csalogatták, hogy nekik szol¬ gáljanak, hanem nz Ür és tanítványai „házról-házra11 járva prédikálták az igazságot és a népet Isten útjára tanították. (Máté 10:5—15) Jézus Krisztus igazi köve¬ tői mindenkor ezen az úton haladtak. Konstantin, római császár és politikus, pogány létére kijelentette, hogy „kereszténnyé11 szeretné lenni. „Katolikus1* lett. Kon¬ stantin gazdag ember létére kétségnélkül azt hihette, hogy boldogságát pénzen megvásárolhatja. A követke ző sorok Gibbons kardinális „The Faith of Our Fathers" c. művének 134. oldalán találhatók: „Konstantin a római egyháznak töméntelen pénzbeli adományt és földbirto¬ kot ajándékozott, ami a későbbi császárok adományai által még jobban megnövekedett. A római pápák egy¬ házi vagyona ezáltal jelentékenyen szaporodott." A ró¬ mai katolikus egyházszervezet mindenkor anyagi jólét¬ nek örvendett. Ebből látható, hogy pályafutása a Jézus Krisztus által követett úttal teljesen ellenkezett. A 4. évszázadban a -vallásszervezet sok püspököt és uralko¬ dót számlált és a pápai tisztség betöltésére később a római püspök lett megválasztva. Ez volt tulajdonkép pen a papság kezdete az apostolok időjétől számított több mint háromszáz év után. (Lásd a „The Encyclope- dia Britannica" II. köt. 81. old.) Röviden ezután kez¬ dett a pápa, mint a római egyházberendezés feje, politi¬ kai vagy világi hatalmat gyakorolni. Pipin, Franciaor¬ szág királya, a lombardok feletti győzelme után a pᬠpát tette meg a meghódított tartományok világi ural¬ kodójául. így vált a papság egy hódító hadjárat által világhatalommá, ami ellenkezik Isten igéjével. Gibbons kardinális mondotta: „Nagy Károly, Pipin utóda, nem¬ csak igazolta apja ajándékait, hanem a pápa világi ha¬ talmának területét is növelte azáltal, hogy néhány to¬ vábbi tartománnyal ajándékozta meg. Ezt a kis területet 1870-ig, a rövid ideig tartó idegen hatalmak rablóhad¬ járatai kivételével, mindenkor a római pápák uralták.11 („The Faith of Our Fathers11 [Atyáink hite], 137. old.)
- A pápának politikai hatalma gyakorlása végett a
„kereszténység" csaknem összes nemzeteinél voltak kö¬ vetei. Az ilyen eljárás egyáltalán nem egyeztethető ösz- sze Jézus Krisztussal, Isten egyházának fejével, aki azt hangoztatta, hogy semmi közösségben nincsen e világ politikai ügyeivel, amely Sátán uralma alatt áll. n Amint a történelmi események mutatják a pápa 1870-től- 1919-ig csaknem teljesen meg volt fosztva vi¬ lághatalmától. (Lásd a folyóirat 1937 augusztus példᬠnyának 32—14 fejezeteit a 135 és 136 oldalon, és szep¬ tember példányának 45— 48 fejezeteit a 139 oldalon.) A római katolikus egyházszervezet azonban 1848-tól 1919- ig terjedő időközben is a világ ügyeibe való beavatko¬ zásra törekedett, politikai elismerést és hatalmat akart magának kivívni a föld nemzetei között. A pápa közvet¬ lenül a világháború után arra törekedett, hogy magának a népszövetségi ülésen helyet biztosítson és a Népszövet¬ ség megalakulása után Európa felosztásánál jelen lehes¬ sen. A pápa azonban meg lett akadályozva és az üléseken nem vehetett részt. Miután a Népszövetség megalakult és tevékenységét megkezdte, az ördög a népszövetség nyer¬ gébe segítette a pápai szervezetet, amely azóta ül benne. Mussolini a pápa barátja lett s azóta mindketten ka¬ röltve tevékenykednek. „1929-ben a lateráni szerződés által szabályozva lett az egyház és az állam közti kap¬ csolat Olaszországban. Rövidesen ezután Mussolini és a pápa megvitatták cgymásközt a fasiszta ifjúság ne vetésének kérdését; 1932-ben a Duee felment a Vatikán ba, ott imádkozva leborult és úgylátszik a szent közös¬ ség áldásában részesült. Ifjú korában, éppen oly kimon¬ dott istentagadó volt mint atyja; de később nagyon vallásos lett.11 („Inside Europe1* [Európán belül] 195. oldal). 2:1 Mussolini nagyravágyása oda irányult, hogy nagyi hadvezér lehessen és az egész világ felett erőszakos uralmat gyakoroljon. A vele együtt működő római ka¬ tolikus szervezet ebben a nagyravágyó törekvéseiben teljesen támogatta. Amidőn Mussolini véres hóditó had¬ járatot indított a szegény fekete Abesszinek ellen és
{{{2}}}
