Oldal:Ünnepek & Akik armageddont túlélni fogják 1936.djvu/13

Innen: Hu JW United
Jump to navigation Jump to search
A lap korrektúrázva van


149
vétségeivel halálra szánta őket. (79. zsoltár 11; 102:20) Az ellenség azt gondolta, hogy most megszabadul Jehova népétől, munkáját megállítva és a bizonyságtevőket börtönbe vetvén; Isten gondoskodott azonban a szabadonbocsátásukról, hogy a kellő időben ismét megjelenjenek a színtéren.
16 Jeremiást verembe (földalatti üregbe) zárták több napon át. „Mikor Jeremiás a tömlöcbe és a börtönbe juta és sok napig vala ott Jeremiás." (Jeremiás 37:16) Hasonló helyzetben voltak a világháború alatt többen Isten népe közül. Sedékiás gyáva volt, miképpen mindazok, akik az ördögnek szolgálnak, s ebből az okból keresett magának valamily biztos helyet: „Akkor elkülde Sedékiás király és előhozatá őt és megkérdező a király a maga házánál titkon és monda: van-é kijelentésed az Úrtól? Akkor monda Jeremiás: Van! És azt is monda: A babiloni király kezébe adatol." (Jeremiás 37:17) Jeremiástól kérdezősködött, azt gondolván, hogy kifürkészi a veszélyt, hogy nehogy Isten képviselőjének kezébe kerüljön. Hasonló megpróbáltatás következett a hasonmásban a Jeremiás osztályra annak megállapítása miatt, hogy megalkusznak-e a világi tényezőkkel. Több állami tisztviselő önző célokból akkor beletekintett a Társulat irodalmába a tartalom megismerése s annak megállapítása végett, hogy mit tudnának belőle a saját önző érdekeik számára felhasználni. Az amerikai kormány akkor eltiltotta a Társulat könyveit s nyilván azt remélte, hogy az Úr hű népe, a Társulat képviselői, mostmár meg fognak alkudni s olyasmiket fognak mondani, ami a földi tényezőknek tetszeni fog és félelmüket megenyhíti. A hibásak mindig félnek. A világi tényezők azonban nem kaptak kiegyezésre irányuló választ Isten népétől, hanem ellenkezőleg, tudomásukra adatott, hogy Isten ki fogja irtani az álkereszténységet a maga idejében. Ezt példázza az, amit Jeremiás Sedékiásnak válaszolt, t. i., hogy Sedékiás a babiloni király kezébe fog kerülni, aki Jehova ítéletvégrehajtóját példázza.
17 Jeremiás azután megkérdezte a királytól: „Mit vétettem ellened és a te szolgáid (tisztviselőid) ellen és e nép ellen, hogy a fogházba vetettetek engem?” (Jeremiás 37:18) Hasonlóképpen kérdezték 1918-ban Isten szervezetének képviselői is, hogy tulajdonképpen mit vétettek? Tiltakoztak és kijelentették, hogy semmilyen tekintetben sem hibáztak és a törvények értelmében ártatlanok. Az amerikai kormány vallás-tanácsadói a, világháború előtt azt mondották, hogy a WT-társulat közleményeiben jelzett világnyomor és Armageddon közelségéről szóló tudósítás teljesen esztelenség. Sőt a világi papok azzal kérkedtek, hogy egy világháború teljesen képtelenség. Jeremiás így szólt a királyhoz: „És hol vannak a ti prófétáitok? Akik prófétáltak nektek, mondván: Nem jő el a babiloni király ti ellenetek és e föld ellen?!” (Jeremiás 37:19) Hasonlóképpen nyíltan közölte Isten hű népe is a világhatalmakkal és megkérdezte tőlük: „Hol vannak a ti papjaitok, akik azt állították, hogy nem lesz világháború és nem következik világnyomor?” „Kit igazolnak most a tények”? Ez a kijelentés felbőszítette a klérust és szövetségeseit még jobban, mint
azelőtt, mert hiszen azt remélték, hogy meg fogják törni Jehova hívő népének a bátorságát.
18 Jeremiás aztán arra kérte felügyelőit, hogy ne vessék vissza a verembe, hogy „ott meg ne haljon". (Jeremiás 37:20) A világháború utolsó részében és a háború megszűnésekor a VVT-társulat a politikai és bírói tényezőkhöz fellebbezett, hogy ne tartsák őket tovább is fogságban. Nem a saját érdekükben, hanem amiatt tették, hogy az Úr nevében végzet munkát tovább folytathassák. Jeremiás is hasonló kéréssel fordult a királyhoz. Parancsolta azért Sedékiás, hogy vessék Jeremiást a tömlöc pitvarába és adjanak neki naponként egy-egy darab kegyeret a sütök utcájából, amíg minden kenyér elfogy a városból. És ott marada Jeremiás a tömlöc pitvarában." — Jeremiás 37:21
19 A bíróság a Jeremiásban példázott Jehova népe iránt nem táplált magában gyülölséget, két római katolikus vallású bírón kívül. Az volt a kérdés: Mit tegyenek mostmár velük? A papság nyájai előkelőségeivel minden befolyását Jehova bizonyságtevői ellen vetette latba, s habár szabadon is bocsátották, de nagyon silány eledelre szorították; ezt példázza a kenyér és a víz. (Ezékiel 4:9—15) A „tömlöc pitvara" azon korlátozottságot példázza, amelyben a bizonyságtevőket felügyelet alatt tartották.
20 A fejedelmek, a hasonmásban a papság, tudomást szereztek arról, amiről Isten népe beszélt és széles körben terjesztett (38:1) Jeremiás az Úr utasítására a következőket prófétála: „Azt mondja az Úr: Aki megmarad e városban meghal fegyver miatt, éhség miatt és döghalál (járvány) miatt, aki pedig kimegy a káldeusokhoz, él és az ő élete nyereség lesz neki és él." (Jeremiás 38:2) Hasonló közlemény jelent meg tulajdonképpen a WT-társulat irataiban is, ami arra figyelmeztette az embereket, hogy azok, akik a világban és Jézus Krisztus, a király ellen létesített szövetkezésben kitartanak, el fognak pusztulni; a többiek pedig, akik az Úr Jézushoz fordulnak élni fognak. A nép értesíttetett hogy a „kereszténység" közt mindazok, akik elszakadnak Sátántól s Jehova és az ő igazolója mellé állanak, élni fognak. Jehova bizonyságtevői ezt a kijelentést azóta mind e mai napig megismételték a világi emberek füle hallatára.
21 Azután az Úr a következőkre utasította Jeremiást: „Bizonnyal a babiloni király seregének kezébe adatik e város és beveszi azt." (Jeremiás 38:3) Ezt az ostromot és pusztítást a hasonmásban Jehovának az Úr Jézus Krisztus parancsnoksága alatt álló láthatatlan seregei fogják elvégezni. Mivel Jehova bizonyságtevői az igazság hirdetését híven folytatták, a klérus és nyájának kiválóságai nagyon megharagudtak és hasonló szavakkal fordultak a politikai tényezőkhöz, mint előképeik annak idején: „És mondának a fejedelmek a királynak: Kérünk, ölettesd meg ezt az embert, mert megerőtleníti a vitézek kezeit, akik megmaradtak a városban és az egész nép kezeit, hogy efféle szókat szól nekik, mert ez az ember nem a nép megmaradására igyekszik, hanem veszedelmére." (Jeremiás 37:4[38:4]) A világháború alatt hasonló gyilkos szándékot táplált magában a papság is és ugyanily szellemet fejezett ki azon