A LEGFONTOSABB PERGAMEN KÉZIRATOK
A GÖRÖG IRATOK PAPIRUSZ KÉZIRATAI
59
még nagyobb értékük van, mint a papirusz kéziratoknak. Jehova ezek által tette lehetővé az egész Biblia megbízható megőrzését.
A LEGFONTOSABB PERGAMEN KÉZIRATOK TÁBLÁZATA
| Szimbólum | A kódex neve (MS.) | Század
(Kr.u.) |
Hol őrizik ma | Recenzió
(Család) |
| א | Sinai | IV. | London | Alexandrin |
| A | Alexandrin | V. | London | Bizánci |
| B | Vatikán 1209 | IV. | Róma | Alexandrin |
| C | Ephraemi Rescriptus | V. | Párizs | Alexandrin |
| D | Bezae Cantabrigiensis | VI. | Cambridge, Angl. | Nyugati |
| D vagy D2 | Bezae Claromontanus | IV. | Párizs | Nyugati |
E táblázat mutatja a legfontosabb pergamen kéziratokat, nemzetközi szimbólumukat, nevüket, dátumaikat, jelenlegi őrzési helyüket valamint a családot vagy recenziót, amelyhez tartoznak. Mindegyik nagybetűkkel van írva. A legfontosabb bibliai kézirat a Vatikán 1209. Minden oldala három oszlopba van osztva és a Krisztus utáni negyedik század első felében lett írva. Eredetileg az egész Szentírást tartalmazta görög nyelven, vagyis a Mózes első könyvétől a Jelenésekig. Jelenleg e kézirat sok része megrongálódott és hiányos, hiányoznak részek a Mózes első könyvéből, a Zsoltárokból valamint a Zsidókhoz írt levélből, míg Timótheus, Titusz, Filemon és a Jelenések könyvei teljesen hiányoznak. Ezt a Vatikán könyvtárában őrzik. Végül hosszas késedelem és halogatás után, az 1889-1890-es években a Vatikáni hatóság elkészítette az egész kéziratnak hasonmási másolatát.
A Vatikán 1209 kézirat riválisa a Sinai kézirat, mindkettő a negyedik századból származik. A Sinai kézirat a Bibliából teljes részeket tartalmaz görög nyelven és 376 lapból áll, mindegyik oldala négy oszlopot tartalmaz, kivéve a Héber Iratok költői könyveit, amelyek két oszlopban találhatók. Ez tartalmazza a Jelenések könyvét, ezáltal kitöltve a Vatikán 1209 kézirat hiányát. Különböző pontokban egyezik viszont másokban nem, a híres Vatikáni kézirattal. Nemzetközi szimbóluma a héber ábécé első betűje, vagyis א (alef). Ezt a kéziratot 1859-ben fedezte fel Constantine Tischendorf gróf, német tudós,
