121 - Dicsér, én lelkem, az Urat!

Dicsér, én lelkem, az Urat!

146. Zsoltár.

1. Dicsérd én lelkem az Urat! Megmenteni csak Ő tudhat.
Ne bízzatok ti emberben, hiszen porrá lesz csakhamar
És semmivé lesz, mit akar. – Reményetek az Úr legyen!

2. Mi’ boldog az, ki benne hisz! Ígérete biztos, mert hisz’
Igaz s hatalmas Isten Ő, ki mennyet-földet alkotott
És létre minden lényt hozott. – Szavára állott mind elő.

3. Szabadulást hoz Ő s jogot, kihozza azt, ki elfogott;
Megnyitja Ő a vak szemet; megtart gyötrött, árvát, szegényt.
Ő ad nekik ételt s reményt. – És minden gőgöst porba vet.