„Oldal:W1936.05-hu.djvu/4” változatai közötti eltérés

Innen: Hu JW United
Jump to navigation Jump to search
(Nincs korrektúrázva: Új oldal, tartalma: „84 n vnlónnsbrtii az ördögnek szolgál és az ördögöt támogatja. Azok a jó emberek, akik ezt a szerve¬ zetet támogatták, tudatlanul az ördög szolgáinak sz…”)
 
(Korrektúrázva)
Oldal állapotaOldal állapota
-
Nincs korrektúrázva
+
Korrektúrázva
Oldal (be lesz illesztve):Oldal (be lesz illesztve):
1. sor: 1. sor:
 
84
 
84
n vnlónnsbrtii az ördögnek szolgál és az ördögöt
+
{{raw:data:p|c|a vnlóságban az ördögnek szolgál és az ördögöt támogatja. Azok a jó emberek, akik ezt a szervezetet támogatták, tudatlanul az ördög szolgáinak szolgáltak és segítettek. Ez a hierarchia az ördög szervezetének tervei között a legsikerültebb Jehova Isten nevének és Jézus Krisztusnak gyalázására és az embereknek Jehova Istentől való elforditására.}}
támogatja. Azok a jó emberek, akik ezt a szerve¬
+
{{raw:data:p|12|12-14|Most rövid áttekintést nyújtunk a római katolikus intézmény történelméről. „A régi római világ" című történelmi munkából (írója Lord) a következő citátumokat idézzük „Az '''''első évszázadban''''' nem sokan voltak hivatalosak a bölcsek vagy nemesek közül... A '''''második évszázadban''''' az előkelőek világa vagy a hatalom előtt szégyennek számított, ha valaki keresztény volt... A gyülekezet csekély számú volt és feddhetetlen, tiszta emberekből állott, akik nem törekedtek hatalomra a társadalom felett. Ezek a hatalom figyelmét magukra terelték, minek befolyása alatt üldözés következett reájuk." A második évszázadban „a püspökök befolyásosak lettek, de nem a társadalomban, hanem a keresztények között". Azután kezdődött „az egyházi központosítás;... az egyház lerakta az alapjait jövőbeli alkotmányának és hatalmának".}}
zetet támogatták, tudatlanul az ördög szolgáinak
+
{{raw:data:p|13|12-14|Bizonyos, az Úr nem írta elő ezt az eljárást. S az is bizonyos, hogy az ördög elhintette az önzés magvát és kifejlesztette gonosz szándékának végrehajtására. A fenti történetíró így folytatja: „Az egyház intézménye a '''''harmadik évszázadban''''' már hatalmasabb volt. A tanításokat rendszerbe foglalták (dogmákat, és így zavart csináltak) ... Híres püspökök uralkodtak a terjeszkedö egyház felett... Az egyház oly helyzetbe küzdötte fel magát, mellyel az emberiség [a világ] figyelmét magával szemben kihívta. '''''De csak a negyedik évszázadban''''', amidőn a császárok részéről az üldözések megszűntek és Konstantin (pogány római császár) megtért, amidőn az egyház az állammal egyesült és az ősi hit megromlott, amidőn babona és üres filozófia [amit az ördög sugalmazott] tért hódított a hívek sorai között... amidőn a zsinatok politikai befolyás alá kerültek... amidőn a politika és a dogmatika egymással karöltve járt... kezdtek rangokat viselő emberek is az egyházhoz csatlakozni. Amidőn a kereszténység az előkelő körök és az udvar vallása lett, éppen azon bűntények támogatására használták fel, amelyekkel szemben eredetileg tiltakozott. Az egyházat nemcsupán a pogány filozófia tévedéseivel itatták át, hanem a keleti országok többféle [ördögi] szertartását is felvették az istentisztelet céljára... Az önző és elvilágiasodott papság rang és méltóság hajhászó lett. Követelődző, önálló és hanyag lett. A népet kizárták az egyház igazgatásából. A püspök nagy uraság lett; ő nevezte ki és ellenőrizte a papokat. Az igazi egyház küldetését szem elől tévesztették, amennyiben lealázó szövetségre léptek az állammal." — 2. kötet 277. oldal.}}
szolgáltak és segítettek. Ez a hierarchia az ördög
+
{{raw:data:p|14|12-14|Az elzüllött gyülekezeti szervezet ezen állapotában, amit még mindig „keresztényinek" neveztek, alakult meg a római katolikus rendszer, amennyiben a sok püspök közül egyet, tudniillik a római püspököt pápává választották meg, ez volt az első pápa. Attól kezdve mostanáig a „római katolikus hierarchiának" nevezett római katolikus intézmény milliókat bilincselt meg babonasággal és tartott félelmek között és uralkodott felettük hamis tanai útján. A hajdankori filiszteusok eltávoztak Egyiptomnól és Palesztinába költöztek. Az írás Ó-Egyiptom által gyakran Sátán világát vagy szervezetét példázza. A keresztényinek nevezett egyházat olyanok alakították, akik a világból, illetve a hasonmási Egyiptomból jöttek, attól elváltak és különböztek. (Jelenések 11:8) Sátán csalás és ámítás útján az akkori keresztények között önző embereket segített érvényesüléshez, akik a szervezet felett uralkodni
szervezetének tervei között a legsikerültebb Jeho-
+
kezdtek. Akkor romlott meg a szervezet és idővel még romlottabb lett; attól kezdve mostanáig minden reformációs törekvés kudarccal végződött. A becsületesek és a becstelenek együtt voltak az egyházi intézményekben, de Jehova gondviselése folytán most elérkezett az idő a tisztességes és jóindulatú emberek részére, hogy az igazságról tudomást szerezzenek, azt megismerjék és megragadják az alkalmat s elszakadjanak azon gonosz szervezettől, amely Jehova nevét gyalázatba keveri és teljesen a Krisztusnak alárendelt szervezethez csatlakozzanak.}}
va Isten nevének és Jézus Krisztusnak gyalázásá-
+
{{raw:data:s|Júda országa}}
ra és az embereknek Jehova Istentől való elfordi-
+
{{raw:data:p|15|15-18|Amidőn választott népét, az izraelitákat, Jehova Egyiptomból kihozta és Palesztinába vezérelte, Egyiptomból költöztek oda. Palesztinának a törzsek közti szétosztásakor; Júda törzse kapta a Holt-tengertől a Földközi-tengerig délre fekvő területet. (Józsué 15:1—20) Ott találták a filiszteusokat, akik Egyiptomból költöztek oda. Palesztinának a törzsek közti felosztása jelképes jelentőségű. Júda törzse azokat példázza, akik Jehova Istennek és Jézus Krisztusnak szolgálnak és dicsőítik. Az Ür Jézus Krisztus ebből a törzsből származott és egyik címe „a Júda törzséből való oroszlán." (Jelenések 5:5) Sok idővel később egyik római pápa is felvette ezt a címet és azóta nevezik magukat hamisan „a Júda törzséből való oroszlánnak". Habár a filiszteusok Júda országában voltak, nem szolgáltak Jehova Istennek és nem dicsőítették őt. Helyzetüknél fogva
tására.
+
neki kellett volna szolgálniok, de éppen ellenkezőleg viselkedtek. Hasonlóképpen foglalt el a római katolikus rendszer is oly helyzetet azok között akik magukat Jehovának és az ő királyának szentelték, jóllehet ő maga nem szolgált Jehovának és az ő királyának. Rendkívül önző és mindent elkövet, hogy a gonosz világ felett való hatalmat magához ragadja; ennek a gonosz világnak képezi részét és kétségtelenül az ördögöt szolgálja: „Nem tudjátok, hogy akinek odaadjátok magatokat szolgák gyanánt engedelmességre, annak, akinek engedelmeskedtek, a szolgái vagytok: vagy a bűnéi a halálra, vagy az engedelmességéi a megigazulásra?" — Róma 6:16, Káldi.}}
•» Most rövid áttekintést nyújtunk a római ka¬
+
{{raw:data:p|16|15-18|Mivel a római katolikus hierarchia tagjai a világ népei előtt magukat Isten képviselőinek és szolgáinak tüntetik fel, holott tényleg az ördögnek szolgálnak, a legközönségesebb képmutatók. A filiszteusok felett 5 fejedelem vagy uralkodó}}
tolikus intézmény történelméről. „A régi római
 
világ" című történelmi munkából (írója Lord) á
 
következő citátumokat idézzük „Az első év¬
 
században nem sokan voltak hivatalosak a
 
bölcsek vagy nemesek közül... A második
 
évszázadban az előkelőek világa vagy a ha¬
 
talom előtt szégyennek számított, ha valaki ke¬
 
resztény volt... A gyülekezet csekély számú
 
volt és feddhetetlen, tiszta emberekből állott,
 
akik nem törekedtek hatalomra a társadalom fe¬
 
lett. Ezek a hatalom figyelmét magukra terelték,
 
minek befolyása alatt üldözés következett reá¬
 
juk." A második évszázadban „a püspökök be¬
 
folyásosak lettek, de nem a társadalomban, ha¬
 
nem a keresztények között". Azután kezdődött
 
„az egyházi központosítás;... az egyház lerak¬
 
ta az alapjait jövőbeli alkotmányának és hatal¬
 
mának".
 
"Bizonyos, az Ür nem írta elő ezt az eljárást.
 
S az is bizonyos, hogy az ördög elhintette az ön¬
 
zés magvát és kifejlesztette gonosz szándékának
 
végrehajtására. A fenti történetíró így folytatja:
 
„Az egyház intézménye a harmadik évszá¬
 
zadban már hatalmasabb volt. A tanításokat
 
rendszerbe foglalták (dogmákat, és így zavart
 
csináltak) ... Híres püspökök uralkodtak a ter-
 
Sszkedö egyház felett... Az egyház oly helyzet-
 
küzdötte fel magát, mellyel az emberiség [á
 
világ) figyelmét magával szemben kihívta. De
 
csak a negyedik évszázadban, ami¬
 
dőn a császárok részéről az üldözések megszűntek
 
és Konstantin (pogány római császár) megtért,
 
•midőn az egyház az állammal egyesült és az ősi
 
hit megromlott, amidőn babona és üres filozófia
 
lamit az ördög sugalmazott] tért hódított a hí¬
 
vek sorai között... amidőn a zsinatok politikai
 
befolyás alá kerültek... amidőn a politika és a
 
dogmatika egymással karöltve járt... kezdtek
 
rangokat viselő emberek is az egyházhoz csatla¬
 
kozni. Amidőn a kereszténység az előkelő körök
 
és az udvar vallása lett, éppen azon bűntények tá¬
 
mogatására használták fel, amelyekkel szemben
 
eredetileg tiltakozott. Az egyházat nemcsupán
 
a pogány filozófia tévedéseivel itatták át, hanem
 
a keleti országok többféle [ördögi] szertartását
 
is felvették az istentisztelet céljára... Az önző
 
és elvilágiasodott papság rang és méltóság haj-
 
hászó lett. Követelődző, önálló és hanyag lett.
 
A népet kizárták az egyház igazgatásából. A püs¬
 
pök nagy uraság lett; ő nevezte ki és ellenőrizte
 
||* a papokat. Az igazi egyház küldetését szem elől
 
££ tévesztették, amennyiben lealázó szövetségre lép-
 
j|P tek az állammal." — 2. kötet 277. oldal.
 
Az elzüllött gyülekezeti szervezet ezen állapo-
 
; tibsn, amit még mindig „keresztényinek" nevez-
 
K" *«k, alakult meg a római katolikus rendszer,
 
K amennyiben a sok püspök közül egyet, tudniillik
 
a római püspököt pápává választották meg, ez
 
volt az első pápa. Attól kezdve mostanáig a „ró¬
 
mai katolikus hierarchiának" nevezett római ka¬
 
tolikus intézmény milliókat bilincselt meg babo-
 
nasággal és tartott félelmek között és uralkodott
 
felettük hamis tanai útján. A hajdankori filisz-
 
teusok eltávoztak Egyiptomnól és Palesztinába
 
költöztek. Az írás Ó-Egyiptom által gyakran Sá¬
 
tán világát vagy szervezetét példázza. A keresz¬
 
tényinek nevezett egyházat olyanok alakították,
 
akik a világból, illetve a hasonmási Egyiptomból
 
jöttek, attól elváltak és különböztek. (Jelenések
 
11 : 8) Sátán csalás és ámítás útján az akkori
 
keresztények között önző embereket segített ér¬
 
vényesüléshez, akik a szervezet felett uralkodni
 
kezdtek. Akkor romlott meg a szervezet és idő¬
 
vel még romlottabb lett; attól kezdve mostanáig
 
minden reformációs törekvés kudarccal végző¬
 
dött. A becsületesek és a becstelenek együtt vol¬
 
tak az egyházi intézményekben, de Jehova gond¬
 
viselése folytán most elérkezett az idő a tisztes¬
 
séges és jóindulatú emberek részére, hogy az
 
igazságról tudomást szerezzenek, azt megismer¬
 
jék és megragadják az alkalmat s elszakadjanak
 
azon gonosz szervezettől, amely Jehova nevét gya¬
 
lázatba keveri és teljesen a Krisztusnak aláren¬
 
delt szervezethez csatlakozzanak.
 
Júda országa
 
Amidőn választott népét, az izraelitákat, Je¬
 
hova Egyiptomból kihozta és Palesztinába vezé¬
 
relte, Egyiptomból költöztek oda. Palesztinának
 
a törzsek közti szétosztásakor; Júda törzse kap¬
 
ta a Holt-tengertől a Földközi-tengerig délre fek¬
 
területet. (Józsiié 15 :1—20) Ott találták a
 
filiszteusokat, akik Egyiptomból költöztek oda.
 
Palesztinának a törzsek közti felosztása jelképes
 
jelentőségű. Júda törzse azokat példázza, akik
 
Jehova Istennek és Jézus Krisztusnak szolgálnak
 
és dicsőítik. Az Ür Jézus Krisztus ebből a törzs¬
 
ből származott és egyik címe „a Júda törzséből
 
való oroszlán." (Jelenések 5 :5) Sok idővel ké¬
 
sőbb egyik római pápa is felvette ezt a címet és
 
azóta nevezik magukat hamisan „a Júda törzsé¬
 
ből való oroszlánnak". Habár a filiszteusok Júda
 
országában voltak, nem szolgáltak Jehova Isten¬
 
nek és nem dicsőítették őt. Helyzetüknél fogva
 
neki kellett volna szolgálniok, de éppen ellenke¬
 
zőleg viselkedtek. Hasonlóképpen foglalt el a ró¬
 
mai katolikus rendszer is oly helyzetet azok kö¬
 
zött akik magukat Jehovának és az ő királyának
 
szentelték, jóllehet ő maga nem szolgált Jehová¬
 
nak és az ő királyának. Rendkívül önző és min¬
 
dent elkövet, hogy a gonosz világ felett való ha¬
 
talmat magához ragadja; ennek a gonosz világ¬
 
nak képezi részét és kétségtelenül az ördögöt
 
szolgálja: „Nem tudjátok, hogy akinek odaadjá¬
 
tok magatokat szolgák gyanánt engedelmességre,
 
annak, akinek engedelmeskedtek, a szolgái vagy¬
 
tok: vagy a bűnéi a halálra, vagy az engedelmes¬
 
ségéi a megigazulásra?" — Róma 6 :16, Káldi.
 
■’Mivel a római katolikus hierarchia tagjai a
 
világ népei előtt magukat Isten képviselőinek és
 
szolgáinak tüntetik fel, holott tényleg az ördög¬
 
nek szolgálnak, a legközönségesebb képmutatók.
 
A filiszteusok felett 5 fejedelem vagy uralkodó
 
«««»
 

A lap 2020. május 12., 10:00-kori változata

A lap korrektúrázva van


84

a vnlóságban az ördögnek szolgál és az ördögöt támogatja. Azok a jó emberek, akik ezt a szervezetet támogatták, tudatlanul az ördög szolgáinak szolgáltak és segítettek. Ez a hierarchia az ördög szervezetének tervei között a legsikerültebb Jehova Isten nevének és Jézus Krisztusnak gyalázására és az embereknek Jehova Istentől való elforditására.
12 Most rövid áttekintést nyújtunk a római katolikus intézmény történelméről. „A régi római világ" című történelmi munkából (írója Lord) a következő citátumokat idézzük „Az első évszázadban nem sokan voltak hivatalosak a bölcsek vagy nemesek közül... A második évszázadban az előkelőek világa vagy a hatalom előtt szégyennek számított, ha valaki keresztény volt... A gyülekezet csekély számú volt és feddhetetlen, tiszta emberekből állott, akik nem törekedtek hatalomra a társadalom felett. Ezek a hatalom figyelmét magukra terelték, minek befolyása alatt üldözés következett reájuk." A második évszázadban „a püspökök befolyásosak lettek, de nem a társadalomban, hanem a keresztények között". Azután kezdődött „az egyházi központosítás;... az egyház lerakta az alapjait jövőbeli alkotmányának és hatalmának".
13 Bizonyos, az Úr nem írta elő ezt az eljárást. S az is bizonyos, hogy az ördög elhintette az önzés magvát és kifejlesztette gonosz szándékának végrehajtására. A fenti történetíró így folytatja: „Az egyház intézménye a harmadik évszázadban már hatalmasabb volt. A tanításokat rendszerbe foglalták (dogmákat, és így zavart csináltak) ... Híres püspökök uralkodtak a terjeszkedö egyház felett... Az egyház oly helyzetbe küzdötte fel magát, mellyel az emberiség [a világ] figyelmét magával szemben kihívta. De csak a negyedik évszázadban, amidőn a császárok részéről az üldözések megszűntek és Konstantin (pogány római császár) megtért, amidőn az egyház az állammal egyesült és az ősi hit megromlott, amidőn babona és üres filozófia [amit az ördög sugalmazott] tért hódított a hívek sorai között... amidőn a zsinatok politikai befolyás alá kerültek... amidőn a politika és a dogmatika egymással karöltve járt... kezdtek rangokat viselő emberek is az egyházhoz csatlakozni. Amidőn a kereszténység az előkelő körök és az udvar vallása lett, éppen azon bűntények támogatására használták fel, amelyekkel szemben eredetileg tiltakozott. Az egyházat nemcsupán a pogány filozófia tévedéseivel itatták át, hanem a keleti országok többféle [ördögi] szertartását is felvették az istentisztelet céljára... Az önző és elvilágiasodott papság rang és méltóság hajhászó lett. Követelődző, önálló és hanyag lett. A népet kizárták az egyház igazgatásából. A püspök nagy uraság lett; ő nevezte ki és ellenőrizte a papokat. Az igazi egyház küldetését szem elől tévesztették, amennyiben lealázó szövetségre léptek az állammal." — 2. kötet 277. oldal.
14 Az elzüllött gyülekezeti szervezet ezen állapotában, amit még mindig „keresztényinek" neveztek, alakult meg a római katolikus rendszer, amennyiben a sok püspök közül egyet, tudniillik a római püspököt pápává választották meg, ez volt az első pápa. Attól kezdve mostanáig a „római katolikus hierarchiának" nevezett római katolikus intézmény milliókat bilincselt meg babonasággal és tartott félelmek között és uralkodott felettük hamis tanai útján. A hajdankori filiszteusok eltávoztak Egyiptomnól és Palesztinába költöztek. Az írás Ó-Egyiptom által gyakran Sátán világát vagy szervezetét példázza. A keresztényinek nevezett egyházat olyanok alakították, akik a világból, illetve a hasonmási Egyiptomból jöttek, attól elváltak és különböztek. (Jelenések 11:8) Sátán csalás és ámítás útján az akkori keresztények között önző embereket segített érvényesüléshez, akik a szervezet felett uralkodni kezdtek. Akkor romlott meg a szervezet és idővel még romlottabb lett; attól kezdve mostanáig minden reformációs törekvés kudarccal végződött. A becsületesek és a becstelenek együtt voltak az egyházi intézményekben, de Jehova gondviselése folytán most elérkezett az idő a tisztességes és jóindulatú emberek részére, hogy az igazságról tudomást szerezzenek, azt megismerjék és megragadják az alkalmat s elszakadjanak azon gonosz szervezettől, amely Jehova nevét gyalázatba keveri és teljesen a Krisztusnak alárendelt szervezethez csatlakozzanak.
Júda országa
15 Amidőn választott népét, az izraelitákat, Jehova Egyiptomból kihozta és Palesztinába vezérelte, Egyiptomból költöztek oda. Palesztinának a törzsek közti szétosztásakor; Júda törzse kapta a Holt-tengertől a Földközi-tengerig délre fekvő területet. (Józsué 15:1—20) Ott találták a filiszteusokat, akik Egyiptomból költöztek oda. Palesztinának a törzsek közti felosztása jelképes jelentőségű. Júda törzse azokat példázza, akik Jehova Istennek és Jézus Krisztusnak szolgálnak és dicsőítik. Az Ür Jézus Krisztus ebből a törzsből származott és egyik címe „a Júda törzséből való oroszlán." (Jelenések 5:5) Sok idővel később egyik római pápa is felvette ezt a címet és azóta nevezik magukat hamisan „a Júda törzséből való oroszlánnak". Habár a filiszteusok Júda országában voltak, nem szolgáltak Jehova Istennek és nem dicsőítették őt. Helyzetüknél fogva neki kellett volna szolgálniok, de éppen ellenkezőleg viselkedtek. Hasonlóképpen foglalt el a római katolikus rendszer is oly helyzetet azok között akik magukat Jehovának és az ő királyának szentelték, jóllehet ő maga nem szolgált Jehovának és az ő királyának. Rendkívül önző és mindent elkövet, hogy a gonosz világ felett való hatalmat magához ragadja; ennek a gonosz világnak képezi részét és kétségtelenül az ördögöt szolgálja: „Nem tudjátok, hogy akinek odaadjátok magatokat szolgák gyanánt engedelmességre, annak, akinek engedelmeskedtek, a szolgái vagytok: vagy a bűnéi a halálra, vagy az engedelmességéi a megigazulásra?" — Róma 6:16, Káldi.
16 Mivel a római katolikus hierarchia tagjai a világ népei előtt magukat Isten képviselőinek és szolgáinak tüntetik fel, holott tényleg az ördögnek szolgálnak, a legközönségesebb képmutatók. A filiszteusok felett 5 fejedelem vagy uralkodó