Oldal:W1936.05-hu.djvu/15

95

²⁰ Amidőn az Úr arról biztosította Dávidot, hogy az ellenséget a kezébe adja, Dávid éjszaka a filiszteusok őrségének közelébe férkőzött: „Elérkezék azért Dávid Baál-Perázimba és megveré ott őket Dávid és monda: Szétszórta az Úr ellenségeimet előttem, mint a víz szokott eloszlani; azért nevezi azt a helyet Baál-Perázimnak. És ott hagyák az ő bálványaikat, melyeket felszedének Dávid és az ő szolgái." — Sámuel II. 5:20, 21

²¹ Akkor ott a filiszteusok teljes vereséget szenvedtek. A támadás a szöveg szerint nagy vízáradáshoz van hasonlítva, amely kitör és mindent elseper. A filiszteusok egészen tehetetlenek voltak, nem tudtak szembeszállani azzal az erős támadással, amelyet Jehova rájuk zúdított. Oly teljes vereséget szenvedtek, hogy elmenekültek és hátrahagyták rajongott bálványaikat. Dávid azokat a bálványokat összetörte. A római katolikus hierarchia nemcsupán képeket alkalmaz szertartásaiban, hanem azokat a képeket árusítja is és hasznot húz belőlük. (Lásd Catholic Directory, 1935 szám ily irányú ajánlásait.) Jóllehet azt a csatát Dávid vívta ki, de csakis az Úr ereje által tudta megvívni; jelképi és sokkal fontosabb eseményeket példáz, amelyek a nagyobb Dávid, Jézus Krisztus alatt fognak bekövetkezni. A csata leírásából azt látjuk, hogy az Úr működött közre, ezt erősíti meg a feljegyzés következő kijelentése: „Mert mint a Perázim hegyén, felkél az Úr." — Ézsaiás 28:21

{{raw:data:s|Gibeon

²² Dávid és a filiszteusok között egy másik csata is folyt. A hajdani filiszteusok ismét ugyanott gyülekeztek össze; „Azután ismét feljövének a filiszteusok és elszéledének a Rafaim völgyében. (Sámuel II. 5:22) A filiszteusok nyilván azt gondolták, hogy Dávid ismét az előbbihez hasonlóképpen fogja őket megtámadni, de most el fognak bánni vele. Habár az írás nem szól arról, hogy ezen alkalommal Dávid az erődítményben volt, mindazáltal feltételezhető, hogy onnan intézte a támadást: „Megkérdezé Dávid az Urat, ki ezt felelte; ne menj most reájuk; hanem kerülj a hátuk mögé és a szederfák ellenében támadd meg őket." — Sámuel II. 5:23

²³ A „hátuk mögé" való kerülés nyilván azt jelenti, hogy Dávid úgy helyezte el seregét, hogyminden oldalról tudott az ellenségre támadni. Itt van, először megemlítve a hátbatámadás alkalmazása a harcászatban. A filiszteusokat ismét kikémlelték, amiből arra kell következtetni, hogy az Úr vette kezébe ezt az ügyet. Arra utasította Dávidot, hogy egy bizonyos pontról, a „szederfáktól" kiindulva intézze a támadást. Amit a „szederfák" példáznak, ismeretlen, illetve nem világos teljesen. A Biblia-lexikonok írói szerint ez a héber szó „síró fát", sírást jelent. Ami arra mutathat, hogy az ellenség bajba kerül és sírni fog. Dávidnak csatasorba állított seregével várnia kellett az Úr jeladására. Ami azt bizonyítja, hogy Dávid az Úr parancsára tartózkodott ott és amit cselekedett oly nagyobb dolgokat példáz, amelyek Jézus Krisztus alatt fognak beteljesedni. Csak ebben a szövegben vannak „szederfák" említve; ezért különösképpen az akkori és a mostani filiszieusokra vonatkoznak.

²⁴ Dávid Jehova parancsára várakozott es Jehova közölte vele, hogy miről fogja felismerni a támadás idejének elérkezését, hogy aztán támadásba kezdjen: „És mikor a szederfák tetején indulásnak zaját fogod hallani, akkor idulj meg, mert akkor kimegy teelőtted az Úr, hogy megverje a filiszteusok táborát." — Sámuel II. 5:24

²⁵ A „zaj" a szederfák ágaiban nemcsupán Dávid részére jelentett jelt, hanem világosan mutatja Jehova láthatatlan szent angyalseregeinek közreműködését és az ellenségre való támadását. Ez példázza világosan, hogy amidőn Jézus Krisztus, a nagyobb Dávid csatába kezd a filiszteusokban példázott ellenséggel, a csatában az ő mennyei seregei is közre fognak működni. (Jelenések 19:14) A csata a filiszteusok részére vereséggel végződött. „És úgy cselekedék Dávid, amint megparancsolta vala neki az Úr; és vágta a filiszteusokat Gibeától fogva mindaddig, míg Gézerbe ménnél." — Sámuel II. 5:25

²⁶ A filiszteusok és Dávid között folyó ezen két csata nyilván azokkal azonos, amelyek Ézsaiás 28:21-ben vannak említve. Sámuel II. 5:25-ben „Gibea" jellemzi a csata helyét. Az angol széljegyzet is ugyanerről a csatáról ír „Gibeon" említése alatt. „Dávid azért úgy cselekedék, amint néki Isten meghagyta volt és vágák a filiszteusok táborát Gibeontól fogva szinte Gézerig." (Krón. I 14:16) Ebből kitűnik, hogy Ézsaiás 28:21 próféciája a filiszteusok pusztulásáról szól, akik Izraelnek, Isten választott népének fő ellenségei voltak. Ama körülmény, hogy az írás két csatáról, tudniillik a Perázimnál és Gibeonnál vívott csatákról tudósit, nem azt jelenti, hogy az Úr egymástól külön két csatát fog vívni a modern filiszteusokkal. A lényeg az, hogy „az Úr fel fog kelni mint Perázim hegyénél és megharagszik mint a Gibeon völgyében. Más szóval a Perázim hegyénél és a Gibeonnál történt események példázzák azt, amit az Úr a hasonmási filiszteusokkal tenni fog.

²⁷ A Perázim hegyét illetőleg van megírva: „Dávid ott leverte őket és monda: az Úr elűzte előlem ellenségeimet, elfolytak előlem mint a víz." Ez bizonyítja határozottan, hogy amit Dávid ebben a csatában cselekedett, nem a saját erejéből cselekedte, hanem az Úr erejéből és az Úr parancsára, ami előre mutatja, hogy a hasonmási ellenséggel, a modern filiszteusokkal vívott csatát a nagyobb Dávid fogja megvívni Jehova parancsára. Dávidot Jehova segítette győzelemhez, ami azt példázza, hogy a hasonmási csata a modem filiszteusokkal nem teremtmények, hanem Jehova Isten csataja lesz. A „vízfolyás" nagy víztömegek kitörésere mutat, mint amikor nagy vízár keletkezik és mindent elsöpör és elsodor az útjából. Hasonlítsuk össze ezzel az előző versek kijelentéseit Ézsaiás próféciájából: „Jég söpri el a hazugság oltalmát és vizek ragadják el a rejteket". Ez mutatja, hogy Isten utasításából kémény és vágós Igazságokból álló üzenete fogja sújtani ez ellenséget, amit az ő nagy hatalmának kinyilatkozása fog kísérni és elsöpri a hazugság oltalmát, amely mögé az újkori filiszteusok elrejtőztek és amely mögül üzelmeiket űzték és így ama szervezetet teljesen el fogja tö-