„Oldal:W1929.08.01-hu.djvu/6” változatai közötti eltérés

Innen: Hu JW United
Jump to navigation Jump to search
Oldal (be lesz illesztve):Oldal (be lesz illesztve):
6. sor: 6. sor:
  
 
adjátok meg Jehovának azt, amivel neki tartoztok!' Úgylátszik, hogy a szövegvers ezen szavai: „Mert ezért fizettek adót is" közbevető állítást képeznek és csak azért lettek felhozva, hogy az apostol érvelését megerősítsék. Miért fizettek adót? A lelkiismeretért, azért, mert helyes dolog azért a szolgálatért fizetni, amit elfogadtok. <div>
 
adjátok meg Jehovának azt, amivel neki tartoztok!' Úgylátszik, hogy a szövegvers ezen szavai: „Mert ezért fizettek adót is" közbevető állítást képeznek és csak azért lettek felhozva, hogy az apostol érvelését megerősítsék. Miért fizettek adót? A lelkiismeretért, azért, mert helyes dolog azért a szolgálatért fizetni, amit elfogadtok. <div>
[[#question28-20|<sup id="paragraph20">20</sup>]]Majd a fejedelmekre visszatérve ezt mondja: ,Mivelhogy Istennek szolgái (nem Sátánnak szolgái, amik azok volnának, hogyha a földi kormányzatok hivátalnokairól lenne szó)" Az ebben a szövegben használt „szolgái"-szó a görög '''leitourgosz-ból''' van fordítva, amelyből a templomi szolgálatban használatos '''liturgia'''- (szertartás, istentisztelet) -szó ered. Kik hát Istennek '''leitourgoszai''' (szolgái)? Az alább megadott szövegekben a '''leitourgosz'''-szót szintén '''szolgának''' fordítják, amely szövegből minden kétségen felül kitűnik, hogy ez Isten azon felkent szolgáit jelenti, akik az egyházban és az egyháznak szolgálnak. (Zsidók 1:7; 8:1, 2, 6; 9:21; 10:11; Cselek. 13:2; Róma 15:16; Filippi 2:17, 25) Azután ezt fűzi hozzá az apostol: „Kik ugyanabban foglalatoskodnak." Ezzel világosan azt akarja mondani, hogy ezen szolgák hivatala az, hogy az egyházban a rendet és a tekintélyt fenntartsák. Az apostol tehát érvelésében azt akarja különösen hangsulyozni, hogy a rend és a béke, továbbá a lelkiismeret kedvéért az ország törvényeinek, amennyiben Isten törvényeivel nem ütköznek össze, engedelmeskedjünk. <div>
+
{{bekezdés|kérdés száma=18-20|bekezdés száma=20|bekezdés=Majd a fejedelmekre visszatérve ezt mondja: ,Mivelhogy Istennek szolgái (nem Sátánnak szolgái, amik azok volnának, hogyha a földi kormányzatok hivátalnokairól lenne szó)" Az ebben a szövegben használt „szolgái"-szó a görög '''leitourgosz-ból''' van fordítva, amelyből a templomi szolgálatban használatos '''liturgia'''- (szertartás, istentisztelet) -szó ered. Kik hát Istennek '''leitourgoszai''' (szolgái)? Az alább megadott szövegekben a '''leitourgosz'''-szót szintén '''szolgának''' fordítják, amely szövegből minden kétségen felül kitűnik, hogy ez Isten azon felkent szolgáit jelenti, akik az egyházban és az egyháznak szolgálnak. (Zsidók 1:7; 8:1, 2, 6; 9:21; 10:11; Cselek. 13:2; Róma 15:16; Filippi 2:17, 25) Azután ezt fűzi hozzá az apostol: „Kik ugyanabban foglalatoskodnak." Ezzel világosan azt akarja mondani, hogy ezen szolgák hivatala az, hogy az egyházban a rendet és a tekintélyt fenntartsák. Az apostol tehát érvelésében azt akarja különösen hangsulyozni, hogy a rend és a béke, továbbá a lelkiismeret kedvéért az ország törvényeinek, amennyiben Isten törvényeivel nem ütköznek össze, engedelmeskedjünk. }}
[[#question21-24|<sup id="paragraph21">21</sup>]] „Adjátok meg azért mindenkinek (akár az egyházon belül, akár azon kívül, amivel tartoztok: akinek az adóval, az adót; akinek a vámmal, a vámot" (7. vers) Az "adó" és "vám"-szavak azon pénzügyi kötelezettségre vonatkoznak, amelyet a kormányzat alattvalóira hárít a kormányzási költségek fedezésére. Jézus és tanítványai is fizettek ilyen adót. Arra a kérdésre, hogy helyes dolog-e a római kormányzatnak adózni vágy nem, Jézus így felelt: „Adjátok meg azért ami a császáré, a császárnak: és ami az Istené az Istennek!! — Máté 22:18—21. <div>
+
{{bekezdés|kérdés száma=21-24|bekezdés száma=21|bekezdés=„Adjátok meg azért mindenkinek (akár az egyházon belül, akár azon kívül, amivel tartoztok: akinek az adóval, az adót; akinek a vámmal, a vámot" (7. vers) Az "adó" és "vám"-szavak azon pénzügyi kötelezettségre vonatkoznak, amelyet a kormányzat alattvalóira hárít a kormányzási költségek fedezésére. Jézus és tanítványai is fizettek ilyen adót. Arra a kérdésre, hogy helyes dolog-e a római kormányzatnak adózni vágy nem, Jézus így felelt: „Adjátok meg azért ami a császáré, a császárnak: és ami az Istené az Istennek!! — Máté 22:18—21. }}
[[#question21-24|<sup id="paragraph22">22</sup>]] De mit gondol az apostol azalatt, amikor ugyanebben a versben ezt mondja: „Akinek a félelemmel a félelmet? Azt jelenti talán ez, hogy Isten azt akarja, hogy a keresztyén az egyház kinevezett szolgái előtt hódolatteljes félelemmel álljon? A papok, a hitközségek vénjei és előljárói ezt az íráshelyet mint olyat használták, amely őket arra jogosítja fel, hogy a gyülekezet tiszteletét és félelmét követeljék a maguk számára. Ezen szöveg ilyetén alkalmazása helytelen. Kinek adózzanak tehát az egyház tagjai illő félelemmel? A következő iráshelyek megadják a feleletet. <div>
+
{{bekezdés|kérdés száma=21-24|bekezdés száma=22|bekezdés=De mit gondol az apostol azalatt, amikor ugyanebben a versben ezt mondja: „Akinek a félelemmel a félelmet? Azt jelenti talán ez, hogy Isten azt akarja, hogy a keresztyén az egyház kinevezett szolgái előtt hódolatteljes félelemmel álljon? A papok, a hitközségek vénjei és előljárói ezt az íráshelyet mint olyat használták, amely őket arra jogosítja fel, hogy a gyülekezet tiszteletét és félelmét követeljék a maguk számára. Ezen szöveg ilyetén alkalmazása helytelen. Kinek adózzanak tehát az egyház tagjai illő félelemmel? A következő iráshelyek megadják a feleletet. }}
[[#question23|<sup id="paragraph23">23</sup>]] „Engedelmesek legyetek egymásnak Isten félelmében!" (Efézus 5:21) „Mindenkit tiszteljetek, az atyafiúságot szeressétek; az Istent féljétek; a Királyt tiszteljétek. A cselédek teljes félelemmel engedelmeskedjenek az uraknak (uraiknak); nemcsak a jóknak és kíméleteseknek, de a szívteleneknek is." (1. Péter 2:17, 18) „De ha szenvedtek is az igazságért, boldogok vagytok, azoktól való félelemből pedig ne féljetek, se zavarba ne essetek; az Úr Istent pedig szenteljétek meg a ti szívetekben! Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, aki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről, szelídséggel és félelemmel!" (1. Péter 3:14, 15) „A seregek Urát: Őt tiszteljétek meg, Őt féljétek és Őt rettegjétek!" — Éaiás 8:13. <div>
+
{{bekezdés|kérdés száma=21-24|bekezdés száma=23|bekezdés=„Engedelmesek legyetek egymásnak Isten félelmében!" (Efézus 5:21) „Mindenkit tiszteljetek, az atyafiúságot szeressétek; az Istent féljétek; a Királyt tiszteljétek. A cselédek teljes félelemmel engedelmeskedjenek az uraknak (uraiknak); nemcsak a jóknak és kíméleteseknek, de a szívteleneknek is." (1. Péter 2:17, 18) „De ha szenvedtek is az igazságért, boldogok vagytok, azoktól való félelemből pedig ne féljetek, se zavarba ne essetek; az Úr Istent pedig szenteljétek meg a ti szívetekben! Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, aki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről, szelídséggel és félelemmel!" (1. Péter 3:14, 15) „A seregek Urát: Őt tiszteljétek meg, Őt féljétek és Őt rettegjétek!" — Éaiás 8:13. }}
  [[#question21-24|<sup id="paragraph24">24</sup>]] A keresztyénnek nem kell embertől félnie. „Az emberektől való félelem tört vet; de aki bízik az Úrban, kiemeltetik." (Példabesz. 29:25) Azokat, akik rendületlenül bíznak Istenben, nem félelmlíti meg az, amit emberek tehetnek neki. „Hit által rejtegették Mózest az Ő szülei születése után három hónapig, mivel látták, hogy kellemes a gyermek, és nem féltek a (pogány) király haragjától; Mózes hit által hagyta oda Egyiptomot, „mert erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant." — Zsid. 11:23, 27. <div>
+
  {{bekezdés|kérdés száma=21-24|bekezdés száma=24|bekezdés=A keresztyénnek nem kell embertől félnie. „Az emberektől való félelem tört vet; de aki bízik az Úrban, kiemeltetik." (Példabesz. 29:25) Azokat, akik rendületlenül bíznak Istenben, nem félelmlíti meg az, amit emberek tehetnek neki. „Hit által rejtegették Mózest az Ő szülei születése után három hónapig, mivel látták, hogy kellemes a gyermek, és nem féltek a (pogány) király haragjától; Mózes hit által hagyta oda Egyiptomot, „mert erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant." — Zsid. 11:23, 27. }}
  [[#question25-27|<sup id="paragraph25">25</sup>]] Teljesen írás szerint való és ezért helyes, hogyha a keresztyének egymást tisztelik az egyházban, mivel az Úr helyezte a tagokat oda. Az apostol olyanokról beszél, akik önző utat követnek és a „hatalmasságot (felsöbbséget) megvetik" és akiket az Úr meg fog büntetni. Ezekről meg van írva: „Vakmerők, magoknak kedveskedők, akik a méltóságokat káromolni nem rettegik." (2. Péter 2:10) „Hasonlóképen mégis ezek is álomba merülvén, a testet megfertőztetik, a hatalmasságot megvetik és a méltóságokat káromolják." — Judás 8. <div>
+
  {{bekezdés|kérdés száma=25-27|bekezdés száma=25|bekezdés=Teljesen írás szerint való és ezért helyes, hogyha a keresztyének egymást tisztelik az egyházban, mivel az Úr helyezte a tagokat oda. Az apostol olyanokról beszél, akik önző utat követnek és a „hatalmasságot (felsöbbséget) megvetik" és akiket az Úr meg fog büntetni. Ezekről meg van írva: „Vakmerők, magoknak kedveskedők, akik a méltóságokat káromolni nem rettegik." (2. Péter 2:10) „Hasonlóképen mégis ezek is álomba merülvén, a testet megfertőztetik, a hatalmasságot megvetik és a méltóságokat káromolják." — Judás 8. }}
[[#question25-27|<sup id="paragraph26">26</sup>]] Az apostol továbbá ezt mondja: „Akinek tisztességgel, tisztességet." Mit gondolt ő ezen szavak alatt? Az írás felvilágosít arról, hogy a keresztyén kinek tartozik tisztelettel. „Az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta; hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, aki elküldte őt." (János 5:22, 23) „Mindenkit becsüljetek, a testvériséget szeressétek, az Istent féljétek, a Királyt (Krisztust) tiszteljétek!" (Káldi-fordítás) Hogyha egy vén a gyülekezetben az igazság igéje szerint fáradozik a királyság érdekében akkor kettős tiszteletre vagy megbecsülésre méltó. Hogyha azonban az Úr munkáját és az Úr munkája felől való oktatást ellenzi, akkor semmiféle tiszteletre nem méltó. (1. Timótheusz 5:17) „Azért így szól az Úr, Izráelnek Istene, jóllehet megmondottam, hogy a te házad és atyádnak háza mindörökké előttem jár, de most, azt mondja az Úr, távol legyen tőlem, mert akik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek, akik azonban megutálnak, megtutáltatnak." — 1. Sámuel 2:30. <div>
+
{{bekezdés|kérdés száma=25-27|bekezdés száma=26|bekezdés=Az apostol továbbá ezt mondja: „Akinek tisztességgel, tisztességet." Mit gondolt ő ezen szavak alatt? Az írás felvilágosít arról, hogy a keresztyén kinek tartozik tisztelettel. „Az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta; hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, aki elküldte őt." (János 5:22, 23) „Mindenkit becsüljetek, a testvériséget szeressétek, az Istent féljétek, a Királyt (Krisztust) tiszteljétek!" (Káldi-fordítás) Hogyha egy vén a gyülekezetben az igazság igéje szerint fáradozik a királyság érdekében akkor kettős tiszteletre vagy megbecsülésre méltó. Hogyha azonban az Úr munkáját és az Úr munkája felől való oktatást ellenzi, akkor semmiféle tiszteletre nem méltó. (1. Timótheusz 5:17) „Azért így szól az Úr, Izráelnek Istene, jóllehet megmondottam, hogy a te házad és atyádnak háza mindörökké előttem jár, de most, azt mondja az Úr, távol legyen tőlem, mert akik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek, akik azonban megutálnak, megtutáltatnak." — 1. Sámuel 2:30. }}
[[#question25-27|<sup id="paragraph27">27</sup>]] „Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte." (8. vers) Itt le van fektetve a szabály, hogy a keresztyének kötelesek egymást szeretni, azaz egymás érdekei felett önzetlenül őrködni. Szorgalmasan arra kell törekedniök, hogy gymással jót tegyenek. Ebben rejlik az igazi oka annak, hogy a keresztyéneknek miért kell minden helyes törvénynek engedelmeskedniök.
+
{{bekezdés|kérdés száma=25-27|bekezdés száma=27|bekezdés=„Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte." (8. vers) Itt le van fektetve a szabály, hogy a keresztyének kötelesek egymást szeretni, azaz egymás érdekei felett önzetlenül őrködni. Szorgalmasan arra kell törekedniök, hogy gymással jót tegyenek. Ebben rejlik az igazi oka annak, hogy a keresztyéneknek miért kell minden helyes törvénynek engedelmeskedniök.}}

A lap 2020. április 10., 08:42-kori változata

A lap jóváhagyva


230
15. szám

adjátok meg Jehovának azt, amivel neki tartoztok!' Úgylátszik, hogy a szövegvers ezen szavai: „Mert ezért fizettek adót is" közbevető állítást képeznek és csak azért lettek felhozva, hogy az apostol érvelését megerősítsék. Miért fizettek adót? A lelkiismeretért, azért, mert helyes dolog azért a szolgálatért fizetni, amit elfogadtok.


        20 Majd a fejedelmekre visszatérve ezt mondja: ,Mivelhogy Istennek szolgái (nem Sátánnak szolgái, amik azok volnának, hogyha a földi kormányzatok hivátalnokairól lenne szó)" Az ebben a szövegben használt „szolgái"-szó a görög leitourgosz-ból van fordítva, amelyből a templomi szolgálatban használatos liturgia- (szertartás, istentisztelet) -szó ered. Kik hát Istennek leitourgoszai (szolgái)? Az alább megadott szövegekben a leitourgosz-szót szintén szolgának fordítják, amely szövegből minden kétségen felül kitűnik, hogy ez Isten azon felkent szolgáit jelenti, akik az egyházban és az egyháznak szolgálnak. (Zsidók 1:7; 8:1, 2, 6; 9:21; 10:11; Cselek. 13:2; Róma 15:16; Filippi 2:17, 25) Azután ezt fűzi hozzá az apostol: „Kik ugyanabban foglalatoskodnak." Ezzel világosan azt akarja mondani, hogy ezen szolgák hivatala az, hogy az egyházban a rendet és a tekintélyt fenntartsák. Az apostol tehát érvelésében azt akarja különösen hangsulyozni, hogy a rend és a béke, továbbá a lelkiismeret kedvéért az ország törvényeinek, amennyiben Isten törvényeivel nem ütköznek össze, engedelmeskedjünk.


        21 „Adjátok meg azért mindenkinek (akár az egyházon belül, akár azon kívül, amivel tartoztok: akinek az adóval, az adót; akinek a vámmal, a vámot" (7. vers) Az "adó" és "vám"-szavak azon pénzügyi kötelezettségre vonatkoznak, amelyet a kormányzat alattvalóira hárít a kormányzási költségek fedezésére. Jézus és tanítványai is fizettek ilyen adót. Arra a kérdésre, hogy helyes dolog-e a római kormányzatnak adózni vágy nem, Jézus így felelt: „Adjátok meg azért ami a császáré, a császárnak: és ami az Istené az Istennek!! — Máté 22:18—21.


        22 De mit gondol az apostol azalatt, amikor ugyanebben a versben ezt mondja: „Akinek a félelemmel a félelmet? Azt jelenti talán ez, hogy Isten azt akarja, hogy a keresztyén az egyház kinevezett szolgái előtt hódolatteljes félelemmel álljon? A papok, a hitközségek vénjei és előljárói ezt az íráshelyet mint olyat használták, amely őket arra jogosítja fel, hogy a gyülekezet tiszteletét és félelmét követeljék a maguk számára. Ezen szöveg ilyetén alkalmazása helytelen. Kinek adózzanak tehát az egyház tagjai illő félelemmel? A következő iráshelyek megadják a feleletet.


        23 „Engedelmesek legyetek egymásnak Isten félelmében!" (Efézus 5:21) „Mindenkit tiszteljetek, az atyafiúságot szeressétek; az Istent féljétek; a Királyt tiszteljétek. A cselédek teljes félelemmel engedelmeskedjenek az uraknak (uraiknak); nemcsak a jóknak és kíméleteseknek, de a szívteleneknek is." (1. Péter 2:17, 18) „De ha szenvedtek is az igazságért, boldogok vagytok, azoktól való félelemből pedig ne féljetek, se zavarba ne essetek; az Úr Istent pedig szenteljétek meg a ti szívetekben! Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, aki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről, szelídséggel és félelemmel!" (1. Péter 3:14, 15) „A seregek Urát: Őt tiszteljétek meg, Őt féljétek és Őt rettegjétek!" — Éaiás 8:13.


        24 A keresztyénnek nem kell embertől félnie. „Az emberektől való félelem tört vet; de aki bízik az Úrban, kiemeltetik." (Példabesz. 29:25) Azokat, akik rendületlenül bíznak Istenben, nem félelmlíti meg az, amit emberek tehetnek neki. „Hit által rejtegették Mózest az Ő szülei születése után három hónapig, mivel látták, hogy kellemes a gyermek, és nem féltek a (pogány) király haragjától; Mózes hit által hagyta oda Egyiptomot, „mert erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant." — Zsid. 11:23, 27.


        25 Teljesen írás szerint való és ezért helyes, hogyha a keresztyének egymást tisztelik az egyházban, mivel az Úr helyezte a tagokat oda. Az apostol olyanokról beszél, akik önző utat követnek és a „hatalmasságot (felsöbbséget) megvetik" és akiket az Úr meg fog büntetni. Ezekről meg van írva: „Vakmerők, magoknak kedveskedők, akik a méltóságokat káromolni nem rettegik." (2. Péter 2:10) „Hasonlóképen mégis ezek is álomba merülvén, a testet megfertőztetik, a hatalmasságot megvetik és a méltóságokat káromolják." — Judás 8.


        26 Az apostol továbbá ezt mondja: „Akinek tisztességgel, tisztességet." Mit gondolt ő ezen szavak alatt? Az írás felvilágosít arról, hogy a keresztyén kinek tartozik tisztelettel. „Az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta; hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, aki elküldte őt." (János 5:22, 23) „Mindenkit becsüljetek, a testvériséget szeressétek, az Istent féljétek, a Királyt (Krisztust) tiszteljétek!" (Káldi-fordítás) Hogyha egy vén a gyülekezetben az igazság igéje szerint fáradozik a királyság érdekében akkor kettős tiszteletre vagy megbecsülésre méltó. Hogyha azonban az Úr munkáját és az Úr munkája felől való oktatást ellenzi, akkor semmiféle tiszteletre nem méltó. (1. Timótheusz 5:17) „Azért így szól az Úr, Izráelnek Istene, jóllehet megmondottam, hogy a te házad és atyádnak háza mindörökké előttem jár, de most, azt mondja az Úr, távol legyen tőlem, mert akik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek, akik azonban megutálnak, megtutáltatnak." — 1. Sámuel 2:30.


        27 „Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte." (8. vers) Itt le van fektetve a szabály, hogy a keresztyének kötelesek egymást szeretni, azaz egymás érdekei felett önzetlenül őrködni. Szorgalmasan arra kell törekedniök, hogy gymással jót tegyenek. Ebben rejlik az igazi oka annak, hogy a keresztyéneknek miért kell minden helyes törvénynek engedelmeskedniök.