„Oldal:W1929.08.01-hu.djvu/5” változatai közötti eltérés

Innen: Hu JW United
Jump to navigation Jump to search
(Nincs korrektúrázva: Új oldal, tartalma: „1929 augusztus 1. kedetei szerint." (2. Timótheusz 4 :14) , Mert aki akarja az életet szeretni, jó napokat látni, tiltsa meg nyelvét a gonosztól, és ajkait, h…”)
 
 
(10 közbenső módosítás, amit 3 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva)
Oldal állapotaOldal állapota
-
Nincs korrektúrázva
+
Korrektúrázva
Oldal (be lesz illesztve):Oldal (be lesz illesztve):
1. sor: 1. sor:
1929 augusztus 1.  
+
{{raw:data:m|0|0|0|15|{{raw:data:ai|2|1929 augusztus 1.|229}}}}
kedetei szerint." (2. Timótheusz 4 :14) , Mert aki akarja  
+
{{raw:data:c
az életet szeretni, jó napokat látni, tiltsa meg nyelvét  
+
|{{raw:data:p|c|kedetei szerint." (2. Timótheusz 4:14) „Mert aki akarja az életet szeretni, jó napokat látni, tiltsa meg nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot: forduljon el a gonosztól és cselekedjék jót; keresse a békességet és kövesse azt." (1. Péter 3:10, 11) „Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt; és az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig inni kezdene: megjő annak a szolgának az ura, amely napon nem várja és amely órában nem gondolja, és kettévágja őt." — Máté 24:48—51.}}
a gonosztól, és ajkait, hogy szóljanak álnokságot:  
+
{{raw:data:p|13|11-13|A nemzeti hatalmasságok a kardot ölésre használják. Hogyha a szöveg a nemzetek hatóságaira vonatkoznék, akkor ez azt jelenti, hogy azok oly hatalommal és joggal vannak felruházva az Úr népe felett, hogy szószerint megölhetik az egyház tagjait, és azt, hogy ezek Istennek bosszúállói. Jézus a lázadás bűntettével volt vádolva és igazságtalanul el lett ítélve és megölték. Amikor az Ördög ezt tette, ő bizonyára nem mint Isten bosszúállója működött. Az apostol szavai azt jelentik, hogy a kard azt a hatalmat ábrázolja, amelyet Isten használ azok megbüntetésére, akik az egyházban gonoszat és ezért azon törvénye ellen cselekesznek, amely az egyházat kormányozza. Az a teremtmény (vagy teremtmények), akit Isten ezen hatalom működtetésére használ fel, az a bosszúálló, aki a haragot a gonosztcselekvőkön végrehajtja.}}
forduljon el a gonosztól és cselekedjék jót; keresse a  
+
{{raw:data:p|14|Ez nem azt jelenti, hogy az egyházban mindenki tetszése szerint valakit vagy többeket, akikről azt gondolja, hogy rosszat tesznek, megbüntethet. Az írások kifejezetten megtiltják, hogy az egyháznak valamelyik tagja így járjon el. „Hogy senki túl ne lépjen és meg ne károsítsa valamelyik dologban az ő atyjafiát, mert bosszút áll az Úr mindezekért, amint elébb is mondottuk néktek és bizonyságot tettünk." (1. Thessalonika 4:6) Az Úr egyes esetekben átadta másoknak a jogot, hogy ítélkezzenek és végrehajtsák az ítéletet. Ezt a hatalmat Ő apostolaira bízta, mivel azok voltak az ő különös képviselői. Pál elmondja, hogy értésére jutott, hogy gonosz dolog van a gyülekezetben, azután így folytatja: „Mert én távol lévén ugyan testben, de jelen lévén lélekben, már elvégeztem, mintha jelen volnék, hogy azt, aki ekként ezt cselekedte, ti és az én lelkem a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében egybegyülvén, a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmával átadjuk az ilyent a Sátánnak (mintegy karddal kivágva Isten gyülekezetéből) a testnek veszedelmére, hogy a lélek (az egyház szelleme, amely az Istennek való szentelődés, szentség, azaz teljes átadás) megtartassék az Úr Jézusnak ama napján (második eljövetelekor és népének egybegyüjtésekor)." (1. Korinthus 5:1—5; lásd Cselekedetek 5:1—11-et és 8:20-22-őt is!) Krisztus és az apostolok voltak a fejedelmek az egyházban, akik már akkor lettek azokká, amikor Pál ezeket a szavakat írta; azonkívül a gyülekezetre is ruháztatott bizonyos hata-}}
békességet és kövesse azt." (i. Péter $:10, 11) ,Ha
+
|{{raw:data:p|c|lom. Ezek közül egyik sincs a jót-cseleékvők rettentésére, de az a hatalmasság, akit az Úr használ, a gonosz cselekedetek rettentésére van és nem hiába hordja a büntető eszközt.}}
pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Ha-
+
{{raw:data:p|15|15-16|„Annakokáért szükséges engedelmeskedni, nemcsak a haragért, hanem a lelkiismeretért is." (Róma 13:5) Isten nem azért hívta az Ő népét, hogy haragjánák áldozatává tegye. Arra hívta el őket, hogy hű tanúi legyenek és hogy Jézus Krisztus által üdvözüljenek. (1. Thessalonika 5:9) Isten haragja azonban meglátogatja az engedetleneket és a gonoszteselekvőket. (Efézus 5:5, 6) Ne gondolja senki egy percig sem, hogy Isten „szellemi rendőröket" rendelt arra, hogy bosszút álljanak a gonosztcselekvőkön az egyházban. Minden büntetés, amely haragból vagy személyes neheztelésből származik, teljesen helytelen dolog. — Kolossé 3:8; Máté 5:22.}}
logatja még az én uram a hazajövetelt; és az Ő szolga-
+
{{raw:data:p|16|15-16|Pál azt mondja, hogyha valaki az egyházban gonoszat tesz, szenvednie kell és ezért magát a gonosztól vissza kell tartania; de neki a lelkiismeretért is óvakodnia kell attól, hogy rosszat tegyen. Mert hogyha csak azért tartja magát vissza a gonosztól, hogy a büntetést elkerülje, akkor nem helyes és nem önzetlen indokból cselekszik. Hogyha azért tartózkodik a rossztól, mivel tudja, hogy ez a helyes eljárás és Istennek tetsző dolog, akkor ezt azért teszi, mivel Istent szereti, indítóoka helyes és tiszta és jó lelkiismerete van. „A parancsolatnak vége pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és igaz hitből való szeretet." — 1. Timótheusz 1:65.}}
társait verni kezdené, a részegesekkel pedig inni kezde-
+
{{raw:data:m|15|10|{{raw:data:s|Adók.}}}}
ne: megjő annak a szolgának az ura, amely napon nem  
+
{{raw:data:p|17|„Mert azért fizettek adót is; mivelhogy Istennek szolgái, akik ugyanabban foglalatoskodnak." (6. vers) Azt a tényt, hogy az apostol adófizetésről beszél, erős érvnek tekintették és annak bizonyítására használták, hogy az egész fejezet a nemzetek hatalmasságaira vonatkozik. Ez az érv azonban hibás és a következtetés alaptalan. Összehasonlítás végett itt közöljük a különböző fordítók által adott fordítás-változatokat.}}
várja és amely órában nem gondolja, és kettévágja őt."  
+
{{raw:data:p|18|18-20|„Mert ezért fizettek adót is." (Rotherham) „Mert ugyanezen okból fizettek adókat is." (Moffat) „Mivel ez az igazi oka a ti adófizetéseteknek is." (Weymouth) „Mert ezért is fizettek ti adókat." — Diaglott.}}
— Máté 24 : 48—51.  
+
{{raw:data:p|19|18-20|Az apostol nem parancsolja meg, hogy az egyházban valakinek is adót vagy vámot kell fizetni. A levél olyan keresztyénekhez lett intézve, akik egykor zsidók voltak (Róma 7:1) és kik ismerték a zsidók azon törvényét, amely Izráel kormányzatának támogatására fej- és más adók fizetését követelte. (2. Mózes 30:11, 13) Nekik meg kellett érteniök és ők meg is értették, hogy az adófizetés rendjén való dolog. Amikor Pál a Rómában lakó keresztyéneknek írt, azok adókat fizettek a római kormányzatnak, mivel nem akarták Róma haragját magukra zúdítani, és lelkiismeretükért is, tudván azt, hogy helyesen járnak el. Ezért — mondja az apostol — fizettek adót; és ugyanezen jó októl indíttatva}}}}
13 A nemzeti hatalmasságok a kardot ölésre használ-
 
ják. Hogyha a szöveg a nemzetek hatóságaira vonát-
 
köznék, akkor ez azt jelenti, hogy azok oly hatalommal  
 
és joggal vannak felruházva az Űr népe felett, hogy szó-
 
szerint megölhetik az egyház tagjait, és azt, hogy ezek  
 
Istennek bosszúállói. Jézus a lázadás bűntettével volt  
 
vádolva és igazságtalanul el lett ítélve és megölték.  
 
Amikor az Ördög ezt tette, ő bizonyára nem mint Isten  
 
bosszúállója működött. Az apostol szavai azt jelentik,  
 
hogy a kard azt a hatalmat ábrázolja, amelyet Isten  
 
használ azok megbüntetésére, akik az egyházban gono-
 
szat és ezért azon törvénye ellen cselekesznek, amely  
 
az egyházat kormányozza. Az a teremtmény (vagy te-
 
remtmények), akit Isten ezen hatalom működtetésére  
 
használ fel, az a bosszúálló, aki a haragot a gonosztcse-
 
lekvőkön végrehajtja.  
 
az nem azt jelenti, hogy az egyházban mindenki  
 
tetszése szerint valakit vagy többeket, akikről azt  
 
gondolja, hogy rosszat tesznek, megbüntethet. Az írá-
 
sok kifejezetten megtiltják, hogy az egyháznak valame-
 
lyik tagja így járjon el. , Hogy senki túl ne lépjen és  
 
meg ne károsítsa valamelyik dologban az ő atyjafiát,  
 
mert bosszút áll az Úr mindezekért, amint elébb is  
 
mondottuk néktek és bizonyságot tettünk." (1. Thessa-
 
lonika 4:6) Az Úr egyes esetekben átadta másoknak  
 
a jogot, hogy ítélkezzenek és végrebajtsák az ítéletet.  
 
Ezt a hatalmat Ő apostolaira bízta, mivel azok voltak  
 
az ő különös képviselői. Pál elmondja, hogy értésére  
 
jutott, hogy gonosz dolog van a gyülekezetben, azután  
 
így folytatja: , Mert én távol lévén ugyan testben, de  
 
jelen lévén lélekben, már elvégeztem, mintha jelen vol-
 
nék, hogy azt, aki ekként ezt cselekedte, ti és az én lel-
 
kem a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében egybegyül-
 
vén, a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmával átadjuk az  
 
ilyent a Sátánnak (mintegy karddal kivágva Isten gyü-
 
lekezetéből) a testnek veszedelmére, hogy a lélek (az  
 
egyház szelleme, amely az Istennek való szentelődés,  
 
szentség, azaz teljes átadás) megtartassék az Úr Jézus-
 
nak ama napján (második eljövetelekor és népének  
 
egybegyüjtésekor)." (1. Korinthus 5:1—5; lásd Csele-
 
kedetek 5 : 1—11-et és 8 : 20-22-őt is!) Krisztús és az  
 
apostolok voltak a fejedelmek az egyházban, akik már  
 
azonkívül a gyülekezetre is ruháztatott bizonyos hata-  
 
229
 
lom. Ezek közül egyik sincs a jót-cseleékvők rettenté-
 
sére, de az a hatalmasság, akit az Úr használ, a gonosz  
 
cselekedetek rettentésére van és nem hiába hordja a  
 
büntető eszközt. 7
 
15 Annakokáért szükséges engedelmeskedni, nem-
 
csak a haragért, hanem a lelkiismeretért is." (Róma 13:5)  
 
Isten nem azért hívta az Ő népét, hogy haragjánák ál-
 
dozatává tegye. Arra hívta el őket, hogy hű tanúi le-
 
gyenek és hogy Jézus Krisztus által üdvözüljenek. (d.  
 
Thessalonika 5 :9) Isten haragja azonban meglátogatja  
 
az engedetleneket és a gonoszteselekvőket. (Efézus 5:5,  
 
6) Ne gondolja senki egy percig sem, hogy Isten ,szel-
 
lemi rendőröket" rendelt arra, hogy bosszút álljanak a  
 
gonosztcselekvőkön az egyházban. Minden büntetés,  
 
amely haragból vagy személyes neheztelésből származik,  
 
teljesen helytelen dolog. — Kolossé 3:8; Máté 5 : 22.  
 
1 Pál azt mondja, hogyha valaki az egyházban go-
 
noszat tesz, szenvednie kell és ezért magát a gonosztól  
 
vissza kell tartania; de neki a lelkiismeretért is óvakod-
 
nia kell attól, hogy rosszat tegyen. Mert hogyha csak  
 
azért tartja magát vissza a gonosztól, hogy a büntetést  
 
elkerülje, akkor nem helyes és nem önzetlen indokból  
 
cselekszik. Hogyha azért tartózkodik a rossztól, mivel  
 
tudja, hogy ez a helyes eljárás és Istennek tetsző dolog,  
 
akkor ezt azért teszi, mivel Istént szereti, indítóoka  
 
helyes és tiszta és jó lelkiismerete van. ,A párancsolat-
 
nak vége pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és  
 
igaz hitből való szeretet." — 1. Timótheusz 1:65.  
 
Adók.  
 
17 Mert azért fizettek adót is; mivelhogy Istennek  
 
szolgái, akik ugyanabban foglalatoskodnak." (6. vers)  
 
Azt a tényt, hogy az apostol adófizetésről beszél, erős  
 
érvnek tekintették és annak bizonyítására használták,  
 
hogy az egész fejezet a nemzetek hatalmasságaira vo-
 
natkozik. Ez az érv azonban hibás és a következtetés  
 
alaptalan. . Összehasonlítás végett itt közöljük a külön-
 
böző fordítók által adott fordítás-változatokat.  
 
18 Mert ezért fizettek adót is." (Rotherham) ,Mert
 
ugyanezen okból fizettek adókat is." (Moffat) , Mivel
 
ez az igazi oka a ti adófizetéseteknek is." (Weymoúth)  
 
,Mert ezért is fizettek ti adókat." — Diaglott.  
 
10 Az apostol nem parancsolja meg, hogy az egyház-
 
ban valakinek is adót vagy vámot kell fizetni. A levél  
 
olyan kéresztyénekhez lett intézve, akik egykor zsidók  
 
voltak (Róma 7 :1f) és kik ismerték a zsidók azon tör-
 
vényét, amely Izráel kormányzatának támogatására fej-  
 
és más adók fizetését követelte. (2. Mózes 30:11, 13)  
 
Nekik meg kellett érteniök és ők meg is értették, hogy  
 
az adófizetés rendjén való dolog. Amikor Pál a Rómá-
 
ban lakő kercsztyéneknek írt, azok adókat fizettek a  
 
római kormányzatnak, mivel nem akarták Róma harag-
 
ját magukra zúdítani, és lelkiismeretükért is, tudván  
 
azt, hogy helyesen járnak el. Ezért — mondja az apos-
 
tol — fizettek adót; és ugyanezen jó októl indíttatva
 

A lap jelenlegi, 2020. október 13., 05:17-kori változata

A lap korrektúrázva van


1929 augusztus 1.
229
kedetei szerint." (2. Timótheusz 4:14) „Mert aki akarja az életet szeretni, jó napokat látni, tiltsa meg nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot: forduljon el a gonosztól és cselekedjék jót; keresse a békességet és kövesse azt." (1. Péter 3:10, 11) „Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt; és az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig inni kezdene: megjő annak a szolgának az ura, amely napon nem várja és amely órában nem gondolja, és kettévágja őt." — Máté 24:48—51.
13 A nemzeti hatalmasságok a kardot ölésre használják. Hogyha a szöveg a nemzetek hatóságaira vonatkoznék, akkor ez azt jelenti, hogy azok oly hatalommal és joggal vannak felruházva az Úr népe felett, hogy szószerint megölhetik az egyház tagjait, és azt, hogy ezek Istennek bosszúállói. Jézus a lázadás bűntettével volt vádolva és igazságtalanul el lett ítélve és megölték. Amikor az Ördög ezt tette, ő bizonyára nem mint Isten bosszúállója működött. Az apostol szavai azt jelentik, hogy a kard azt a hatalmat ábrázolja, amelyet Isten használ azok megbüntetésére, akik az egyházban gonoszat és ezért azon törvénye ellen cselekesznek, amely az egyházat kormányozza. Az a teremtmény (vagy teremtmények), akit Isten ezen hatalom működtetésére használ fel, az a bosszúálló, aki a haragot a gonosztcselekvőkön végrehajtja.
14 Ez nem azt jelenti, hogy az egyházban mindenki tetszése szerint valakit vagy többeket, akikről azt gondolja, hogy rosszat tesznek, megbüntethet. Az írások kifejezetten megtiltják, hogy az egyháznak valamelyik tagja így járjon el. „Hogy senki túl ne lépjen és meg ne károsítsa valamelyik dologban az ő atyjafiát, mert bosszút áll az Úr mindezekért, amint elébb is mondottuk néktek és bizonyságot tettünk." (1. Thessalonika 4:6) Az Úr egyes esetekben átadta másoknak a jogot, hogy ítélkezzenek és végrehajtsák az ítéletet. Ezt a hatalmat Ő apostolaira bízta, mivel azok voltak az ő különös képviselői. Pál elmondja, hogy értésére jutott, hogy gonosz dolog van a gyülekezetben, azután így folytatja: „Mert én távol lévén ugyan testben, de jelen lévén lélekben, már elvégeztem, mintha jelen volnék, hogy azt, aki ekként ezt cselekedte, ti és az én lelkem a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében egybegyülvén, a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmával átadjuk az ilyent a Sátánnak (mintegy karddal kivágva Isten gyülekezetéből) a testnek veszedelmére, hogy a lélek (az egyház szelleme, amely az Istennek való szentelődés, szentség, azaz teljes átadás) megtartassék az Úr Jézusnak ama napján (második eljövetelekor és népének egybegyüjtésekor)." (1. Korinthus 5:1—5; lásd Cselekedetek 5:1—11-et és 8:20-22-őt is!) Krisztus és az apostolok voltak a fejedelmek az egyházban, akik már akkor lettek azokká, amikor Pál ezeket a szavakat írta; azonkívül a gyülekezetre is ruháztatott bizonyos hata-
lom. Ezek közül egyik sincs a jót-cseleékvők rettentésére, de az a hatalmasság, akit az Úr használ, a gonosz cselekedetek rettentésére van és nem hiába hordja a büntető eszközt.
15 „Annakokáért szükséges engedelmeskedni, nemcsak a haragért, hanem a lelkiismeretért is." (Róma 13:5) Isten nem azért hívta az Ő népét, hogy haragjánák áldozatává tegye. Arra hívta el őket, hogy hű tanúi legyenek és hogy Jézus Krisztus által üdvözüljenek. (1. Thessalonika 5:9) Isten haragja azonban meglátogatja az engedetleneket és a gonoszteselekvőket. (Efézus 5:5, 6) Ne gondolja senki egy percig sem, hogy Isten „szellemi rendőröket" rendelt arra, hogy bosszút álljanak a gonosztcselekvőkön az egyházban. Minden büntetés, amely haragból vagy személyes neheztelésből származik, teljesen helytelen dolog. — Kolossé 3:8; Máté 5:22.
16 Pál azt mondja, hogyha valaki az egyházban gonoszat tesz, szenvednie kell és ezért magát a gonosztól vissza kell tartania; de neki a lelkiismeretért is óvakodnia kell attól, hogy rosszat tegyen. Mert hogyha csak azért tartja magát vissza a gonosztól, hogy a büntetést elkerülje, akkor nem helyes és nem önzetlen indokból cselekszik. Hogyha azért tartózkodik a rossztól, mivel tudja, hogy ez a helyes eljárás és Istennek tetsző dolog, akkor ezt azért teszi, mivel Istent szereti, indítóoka helyes és tiszta és jó lelkiismerete van. „A parancsolatnak vége pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és igaz hitből való szeretet." — 1. Timótheusz 1:65.
Adók.
17 „Mert azért fizettek adót is; mivelhogy Istennek szolgái, akik ugyanabban foglalatoskodnak." (6. vers) Azt a tényt, hogy az apostol adófizetésről beszél, erős érvnek tekintették és annak bizonyítására használták, hogy az egész fejezet a nemzetek hatalmasságaira vonatkozik. Ez az érv azonban hibás és a következtetés alaptalan. Összehasonlítás végett itt közöljük a különböző fordítók által adott fordítás-változatokat.
18 „Mert ezért fizettek adót is." (Rotherham) „Mert ugyanezen okból fizettek adókat is." (Moffat) „Mivel ez az igazi oka a ti adófizetéseteknek is." (Weymouth) „Mert ezért is fizettek ti adókat." — Diaglott.
19 Az apostol nem parancsolja meg, hogy az egyházban valakinek is adót vagy vámot kell fizetni. A levél olyan keresztyénekhez lett intézve, akik egykor zsidók voltak (Róma 7:1) és kik ismerték a zsidók azon törvényét, amely Izráel kormányzatának támogatására fej- és más adók fizetését követelte. (2. Mózes 30:11, 13) Nekik meg kellett érteniök és ők meg is értették, hogy az adófizetés rendjén való dolog. Amikor Pál a Rómában lakó keresztyéneknek írt, azok adókat fizettek a római kormányzatnak, mivel nem akarták Róma haragját magukra zúdítani, és lelkiismeretükért is, tudván azt, hogy helyesen járnak el. Ezért — mondja az apostol — fizettek adót; és ugyanezen jó októl indíttatva