„Oldal:W1929.08.01-hu.djvu/3” változatai közötti eltérés
Jump to navigation
Jump to search
| (12 közbenső módosítás, amit 2 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva) | |||
| Oldal állapota | Oldal állapota | ||
| - | + | Jóváhagyva | |
| Oldal (be lesz illesztve): | Oldal (be lesz illesztve): | ||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
| − | + | {{raw:data:wth-hu-00|WIEN|1929. AUGUSZTUS 1.|15. SZAM|A felső hatalmasságok.|"Azért aki ellene támad a hatalmasságnak, az Isten rendelésének támad ellene; akik pedig ellene támadnak, önmagoknak ítéletet szereznek." — Róma 13:2.|2. rész.}} | |
| − | |||
| − | WIEN | ||
| − | 1929 | ||
| − | 15. SZAM | ||
| − | A felső hatalmasságok. | ||
| − | |||
| − | "Azért aki ellene támad a hatalmasságnak, az Isten rendelésének támad ellene; | ||
| − | akik pedig ellene támadnak, | ||
| − | önmagoknak ítéletet szereznek." — Róma 13:2. | ||
| − | + | {{raw:data:c | |
| − | Jehova pedig a felsőbb hatalmasságok, és Isten | + | |{{raw:data:p|1|JEHOVA a legfelsőbb hatalmasság, Jézus Krisztus és Jehova pedig a felsőbb hatalmasságok, és Isten egyházának rendelései Jehovától és Jézus Krisztustól származnak. Az egyház minden tagjának, aki Jehova és Jézus Krisztus tetszését bírja, önként kell magát alávetnie vagy engedelmeskednie ezen isteni rendelésnek. Nincs kivétel ezen szabály alól; és ezért ezt Isten felkentjeinek mindenkor szem előtt kell tartaniok és szigorúan követniök. Természetesen nincs semmi ellentét a legfelsőbb hatalmasság és a felső hatalmasságok között, mivel Krisztus és Isten mindig pontos összhangban vannak. Az angol diaglott-fordítás szövegfordítása így hangzik: "Mindenki vesse alá magát a felettes hatóságoknak!" (Káldi-fordítás) Az apostolokat is bele lehet számítani a felsőbb hatóságokba, mivel ők Krisztuson és Jehován kívül az egyházban mindenki felett vannak. Ezt az írásrészt a keresztyének régóta a nemzetek kormányzataira és azok hatóságaira alkalmazták. Nyilvánvaló, hogy Pál apostol nem ezt akarta kifejezni, mikor ezeket a szavakat írta.}} |
| − | + | {{raw:data:p|2|A második versben foglalt "ítélet"-szó a görög krímá-ból van fordítva és bírói ítélkezést, elítéltetést jelent, ahogy azt a Káldi-fordítás is mutatja. A régi Károli-fordítás, a Czeglédy-fordítás, valamint az angol diaglott-fordítás ezt a szót "büntetés"-sel adja vissza. Minden keresztyén most bizonnyal láthatja, hogy Istennek a szövegben említett rendelése vagy elrendezése nem a nemzetek berendezéseire vonatkozik. Mert egész bizonyos, hogy noha Isten nem akadályozta meg a föld nemzeteit abban, hogy törvényeket hozzanak és azoknak érvényt szerezzenek, az azokért való felelősség nem Jehováé. Ő annyiban engedte meg ezt, hogy nem akadályozta meg. Szövegünk azonban azt mondja, hogy a hatalmasság Isten rendelése, amiből azt kell következtetnüuk, hogy azért Jehova vállal felelősséget.}} | |
| − | származnak. Az egyház minden tagjának, aki Jehova | + | {{raw:data:p|3|Nem lehet azt mondani, hogy Istén Pál idejében a világot ítélte, mivel maga Pál mondotta meg, hogy ,Isten rendelt egy (jövendő) napot, amikor Ő igazságban (amikor igazságtalan kormányzat nem lesz) fogja a világot megítélni Jézus Krisztus által (Cselek, 17:31;}} |
| − | és Jézus Krisztus tetszését bírja, önként kell magát | + | |{{raw:data:p|c|Jelenések 20:4) Annak az ítéletnek, amelyre Pál Róma 13:2-ben utal, az egyházra kell vonatkoznia, amelynek azon hatalmasság által kell végbemennie, amelyet Isten rendelt az egyház megítélésére. Ennek támogatására figyeljük meg a következő szöveget: "Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig először mirajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a végök, akik nem engedelmeskednek az Isten evangéliumának?" (1. Péter 4:17) Figyeljük meg továbbá Pál következő szavait a galatabeliekhez: "Bizodalmam van az Úrban tihozzátok, hogy más értelemben nem lesztek (a körülmetélkedés felől); de aki titeket megzavar, elveszi az ítéletet (kríma), bárki legyen."}} |
| − | + | {{raw:data:p|4|4-5|Hogyha a Róma 13:2-ben említett ítéletet a nemzetek kormány-hatóságainak kell meghozniok és végrehajtaniok, akkor azt az ítéletet egyeseknek mint bíróknak kell meghozniok és végrehajtaniok; márpedig ez ellentmond Isten igéjének. Senki emberfia nincsen felhatalmazva arra az egyházban vagy azon kívül, hogy valaki felett, aki Isten gyülekezetéhez tartozik, ítélkezzen. "Annakokáért menthetetlen vagy, ó ember, bárki légy, ak ítélsz, mert amiben mást megítélsz, önmagadat kárhoztatod, mivel ugyanazokat miveled te, aki ítélsz. .... Vagy azt gondolod, ó ember, aki megítéled azokat, akik ilyenket cselekesznek, és te is azokat cselekszed, hogy te elkerülöd az Istennek ítéletét?" Ezért azt kell következtetnünk, hogy az az "ítélet", amelyről a Róma 13:2-ben szó van az az ítélkezés, amelyet az Úr az ő szervezetében ezen szervezet feje vagy azok által rendelt, akiket erre kijelölt.}} | |
| − | Nincs kivétel ezen szabály alól; és ezért ezt Isten | + | {{raw:data:p|5|4-5|Pál kijelentésének (Róma 13:2) lényege ez: Mindaz, aki az egyházban annak az elrendezésnek, amit Isten egyházának kormányzására létesített, ellentáll, Istennek áll ellent, amiért büntetést fog kapni Istentől Jézus Krisztus által. Hogy a nemzeti hatóságok büntetésben részesítik-e a gonosztevőt, az gyakran attól függ, hogy a bűntettel vádoltnak mennyi befolyása van arra, aki bíráskodik. Isten ítélkezésében nincs részrehajlás. Bárki is legyen az illető, aki a felsőbbségnek elleneszegül, kivétel nélkül megbüntettetik. Már ez}}}} |
| − | |||
| − | |||
| − | a legfelsőbb hatalmasság és a felső hatalmasságok | ||
| − | |||
| − | |||
| − | |||
| − | hatóságoknak!" (Káldi-fordítás) Az apostolokat is bele | ||
| − | lehet számítani a felsőbb hatóságokba, mivel | ||
| − | |||
| − | vannak. Ezt az írásrészt a keresztyének régóta a | ||
| − | |||
| − | Nyilvánvaló, hogy Pál apostol nem ezt akarta | ||
| − | |||
| − | |||
| − | krímá-ból van fordítva és bírói ítélkezést, elítéltetést | ||
| − | jelent, ahogy azt a Káldi-fordítás is mutatja. A régi | ||
| − | Károli-fordítás, a Czeglédy-fordítás, valamint az angol | ||
| − | diaglott-fordítás ezt a szót "büntetés"-sel adja vissza. | ||
| − | Minden keresztyén most bizonnyal láthatja, hogy | ||
| − | |||
| − | nem a nemzetek berendezéseire vonatkozik. Mert egész | ||
| − | bizonyos, hogy noha Isten nem akadályozta meg a föld | ||
| − | nemzeteit abban, hogy törvényeket hozzanak és | ||
| − | |||
| − | nem Jehováé. Ő annyiban engedte meg ezt, hogy nem | ||
| − | akadályozta meg. Szövegünk azonban azt mondja, hogy | ||
| − | a hatalmasság Isten rendelése, amiből azt kell | ||
| − | |||
| − | |||
| − | világot ítélte, mivel maga Pál mondotta meg, hogy , | ||
| − | |||
| − | (amikor igazságtalan kormányzat nem lesz) fogja a | ||
| − | |||
| − | Jelenések 20 :4) Annak az ítéletnek, amelyre Pál Róma | ||
| − | 13 : 2-ben utal, az egyházra kell vonatkoznia, amelynek | ||
| − | azon hatalmasság által kell végbemennie, amelyet Isten | ||
| − | rendelt az egyház megítélésére. | ||
| − | figyeljük meg a következő szöveget: "Mert itt az | ||
| − | |||
| − | pedig először mirajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a | ||
| − | végök, akik nem engedelmeskednek az Isten | ||
| − | |||
| − | következő szavait a galatabeliekhez: "Bizodalmam | ||
| − | van az Úrban tihozzátok, hogy más értelemben nem | ||
| − | lesztek (a körülmetélkedés felől); de aki titeket | ||
| − | |||
| − | |||
| − | |||
| − | |||
| − | |||
| − | ez ellentmond Isten igéjének. Senki emberfia nincsen | ||
| − | felhatalmazva arra az egyházban vagy azon kívül, hogy | ||
| − | valaki felett, aki Isten gyülekezetéhez tartozik, | ||
| − | |||
| − | légy, ak ítélsz, mert amiben mást megítélsz, önmagadat | ||
| − | kárhoztatod, mivel ugyanazokat miveled te, aki ítélsz. | ||
| − | .... Vagy azt gondolod, ó ember, aki megítéled azokat, | ||
| − | akik ilyenket cselekesznek, és te is azokat cselekszed, | ||
| − | hogy te elkerülöd az Istennek ítéletét?" Ezért azt kell | ||
| − | következtetnünk, hogy az az | ||
| − | 13 :2-ben szó van az az ítélkezés, amelyet az Úr az ő | ||
| − | szervezetében ezen szervezet feje vagy azok által rendelt, | ||
| − | akiket erre kijelölt. | ||
| − | |||
| − | |||
| − | |||
| − | |||
| − | Jézus Krisztus által. Hogy a nemzeti hatóságok | ||
| − | |||
| − | függ, hogy a bűntettel vádoltnak mennyi befolyása van | ||
| − | arra, aki bíráskodik. Isten | ||
| − | |||
| − | elleneszegül, kivétel nélkül megbüntettetik. Már ez | ||
A lap jelenlegi, 2021. május 27., 16:22-kori változata
A lap jóváhagyva
MINDAZOK FOLYOIRATJA
AKIK KRISZTUS VÉRÉBEN HISZNEK
WIEN
1929. AUGUSZTUS 1.
15. SZAM
A felső hatalmasságok.
2. rész.
"Azért aki ellene támad a hatalmasságnak, az Isten rendelésének támad ellene; akik pedig ellene támadnak, önmagoknak ítéletet szereznek." — Róma 13:2.
1 JEHOVA a legfelsőbb hatalmasság, Jézus Krisztus és Jehova pedig a felsőbb hatalmasságok, és Isten egyházának rendelései Jehovától és Jézus Krisztustól származnak. Az egyház minden tagjának, aki Jehova és Jézus Krisztus tetszését bírja, önként kell magát alávetnie vagy engedelmeskednie ezen isteni rendelésnek. Nincs kivétel ezen szabály alól; és ezért ezt Isten felkentjeinek mindenkor szem előtt kell tartaniok és szigorúan követniök. Természetesen nincs semmi ellentét a legfelsőbb hatalmasság és a felső hatalmasságok között, mivel Krisztus és Isten mindig pontos összhangban vannak. Az angol diaglott-fordítás szövegfordítása így hangzik: "Mindenki vesse alá magát a felettes hatóságoknak!" (Káldi-fordítás) Az apostolokat is bele lehet számítani a felsőbb hatóságokba, mivel ők Krisztuson és Jehován kívül az egyházban mindenki felett vannak. Ezt az írásrészt a keresztyének régóta a nemzetek kormányzataira és azok hatóságaira alkalmazták. Nyilvánvaló, hogy Pál apostol nem ezt akarta kifejezni, mikor ezeket a szavakat írta.
2 A második versben foglalt "ítélet"-szó a görög krímá-ból van fordítva és bírói ítélkezést, elítéltetést jelent, ahogy azt a Káldi-fordítás is mutatja. A régi Károli-fordítás, a Czeglédy-fordítás, valamint az angol diaglott-fordítás ezt a szót "büntetés"-sel adja vissza. Minden keresztyén most bizonnyal láthatja, hogy Istennek a szövegben említett rendelése vagy elrendezése nem a nemzetek berendezéseire vonatkozik. Mert egész bizonyos, hogy noha Isten nem akadályozta meg a föld nemzeteit abban, hogy törvényeket hozzanak és azoknak érvényt szerezzenek, az azokért való felelősség nem Jehováé. Ő annyiban engedte meg ezt, hogy nem akadályozta meg. Szövegünk azonban azt mondja, hogy a hatalmasság Isten rendelése, amiből azt kell következtetnüuk, hogy azért Jehova vállal felelősséget.
3 Nem lehet azt mondani, hogy Istén Pál idejében a világot ítélte, mivel maga Pál mondotta meg, hogy ,Isten rendelt egy (jövendő) napot, amikor Ő igazságban (amikor igazságtalan kormányzat nem lesz) fogja a világot megítélni Jézus Krisztus által (Cselek, 17:31;
Jelenések 20:4) Annak az ítéletnek, amelyre Pál Róma 13:2-ben utal, az egyházra kell vonatkoznia, amelynek azon hatalmasság által kell végbemennie, amelyet Isten rendelt az egyház megítélésére. Ennek támogatására figyeljük meg a következő szöveget: "Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig először mirajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a végök, akik nem engedelmeskednek az Isten evangéliumának?" (1. Péter 4:17) Figyeljük meg továbbá Pál következő szavait a galatabeliekhez: "Bizodalmam van az Úrban tihozzátok, hogy más értelemben nem lesztek (a körülmetélkedés felől); de aki titeket megzavar, elveszi az ítéletet (kríma), bárki legyen."
4 Hogyha a Róma 13:2-ben említett ítéletet a nemzetek kormány-hatóságainak kell meghozniok és végrehajtaniok, akkor azt az ítéletet egyeseknek mint bíróknak kell meghozniok és végrehajtaniok; márpedig ez ellentmond Isten igéjének. Senki emberfia nincsen felhatalmazva arra az egyházban vagy azon kívül, hogy valaki felett, aki Isten gyülekezetéhez tartozik, ítélkezzen. "Annakokáért menthetetlen vagy, ó ember, bárki légy, ak ítélsz, mert amiben mást megítélsz, önmagadat kárhoztatod, mivel ugyanazokat miveled te, aki ítélsz. .... Vagy azt gondolod, ó ember, aki megítéled azokat, akik ilyenket cselekesznek, és te is azokat cselekszed, hogy te elkerülöd az Istennek ítéletét?" Ezért azt kell következtetnünk, hogy az az "ítélet", amelyről a Róma 13:2-ben szó van az az ítélkezés, amelyet az Úr az ő szervezetében ezen szervezet feje vagy azok által rendelt, akiket erre kijelölt.
5 Pál kijelentésének (Róma 13:2) lényege ez: Mindaz, aki az egyházban annak az elrendezésnek, amit Isten egyházának kormányzására létesített, ellentáll, Istennek áll ellent, amiért büntetést fog kapni Istentől Jézus Krisztus által. Hogy a nemzeti hatóságok büntetésben részesítik-e a gonosztevőt, az gyakran attól függ, hogy a bűntettel vádoltnak mennyi befolyása van arra, aki bíráskodik. Isten ítélkezésében nincs részrehajlás. Bárki is legyen az illető, aki a felsőbbségnek elleneszegül, kivétel nélkül megbüntettetik. Már ez
