Oldal:W1929.07.15-hu.djvu/8

216

14. szám

jatok szót, mert ők vigyáznak lelkeitekre mint számadók; hogy ezt örömmel míveljék és nem bánkódva, mert ez néktek nem használ!" — Zsidók 13:7, 17.

³⁵ Péternek az egyházhoz intézett szavai ezt látszanak jelenteni: Amikor az egyház az írások felhatalmazása alapján valamit kezd és a maga kormányzására vagy eselekvési módjának megszabására valamilyen elrendezést létesít, a gyülekezet minden tagja vesse alá magát annak és ne igyekezzék azt felborítani. Hogyha az emberi rendelések, tehát az ilyen előírások, szabályok vagy vezetők hasznavehetetlenekké vagy a vezetők hűtlenekké lesznek, a gyülekezet az ítélkezéshez, intézkedéshez láthat vagy a hűtleneket kizárhatja. De egyetlen személynek sincs joga és felhatalmazása magától ilyesmit tenni. A főtanulság az, hogy az egész elrendezés és szervezet az Úré, aki megszabta kormányzásának és megítélésének módját.

³⁶ Mit gondolt hát akkor Péter, amikor azt mondotta, hogy engedelmeskedni kell , akár a királynak mint legfelsőbbnek." (Káldi-fordítás) Kétségtelen, hogy Jézusra utalt ő, mivel Jézus az egyház Királya és Ura és ő az egyház felett a legfelsőbb, mivel ő mindig pontos összhangban működik Jehovával, a Legfelsőbbel. De hogyan lehet azt mondani, hogy Jézus, a király, a szöveg fenti szavainak értelmében emberi teremtés? Az apostol nem mondja, hogy Jézus emberi rendelés. Amikor Jézus a földön volt, ő bizonyos, az egyház által betartandó szabályokat hagyott; és ezek a szabályok, mivel azokat az ember Jézus Krisztus bocsátotta ki, emberi alapítást képeznek. De még ez sem az, amit Péter itt mondani akart. Szavai körülírva így hangzanak: 'Az Úrért vessétek magatokat alá minden emberi rendelésnek (az egyházban), mert ez a rendelés a Királyé, Krisztusé, az egyház Fejéé (Bizonyos, hogy ennek alá fogjátok magatokat vetni, mivel ő az egyház Feje); vagy az egyház kormányzóié, akiket az Úr Jézus Krisztus küldött ki.' Az apostolok az egyház kormányzóivá tétettek, (1. Korinthus 12:28) Az egyház számára szabályokat fektettek le. Hogy ezek a szabályok közvetlenül Jehovától vagy az Úr Jézustól ihletés folytán adattak-e vagy az apostoloktól származtak-e, azt az egyház tagjai nem tudhatták, de arra lettek intve, hogy vessék magukat azoknak alája az Úrért és bízzák az Úrra annak eldöntését, hogy a szabályok helyesek-e vagy nem. Az apostol nem beszélt mindig parancsok által. Pál egy alkalommal ezt mondotta: "Ezt pedig kedvezésképen mondom, nem parancsolat szerint." — 1. Korinthus 7:6.

³⁷ Péter apostol az egyház egysége és összhangja mellett érvelt a fentidézett versekben, (1. Péter 2:13, 14) Ennek igazolására figyeljük meg ezen, következő szavait: "Mindenkit tiszteljetek, az atyafiúságot szeréssétek; az Istent féljétek; a királyt tiszteljétek!" (1. Péter 2:17) Világos itten, hogy amikor ő megparancsolja az egyháznak, hogy mindenkit tiszteljenek, testvéreiket szeressék és Istent féljék, azután pedig azt mondja, hogy a királyt tiszteljék, nem a föld királyaira gondolt, akiknek istene Sátán. Annak eldöntésére, hógy kinek beszél ő, elegendő megfigyelni levelénék kezdőszavait, amelyet az újteremtéshez intéz.

³⁸ Annak további bizonyítékát, hogy Péter apostol szavai az egyház kormányzatára vonatkoznak és hogy amikor a Királyt említi, Krisztusra gondolt, a következő versben találjuk, ahol ez áll: "Akár helytartóknak mint akiket ő küld a gonosztevők megbüntetésére, a jól-cselekvőknek pedig dícséretére." Mondhatjuk-e, hogy Isten a különböző nemzetek kormányzóit küldötte el arra, hogy az egyházban a gonosztevőket megbüntessék és a jól-tevőket megdícsérjék? Ki hallotta, hogy a nemzetek kormányzói vagy uralkodói valakit az Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak való teljes és feltétlen engedelmessége és odaadása miatt megdícsérték? Az Úr Jézus Krisztus elküldötte az apostolokat mint az egyház kormányzóit, hogy a gonosz dolgot cselekvöket megbüntessék. (Cselek. 5:1—10; 1. Korinthus 5:1—5) Ugyanők megdícsérték azokat, akik jót cselekedtek az egyházban. (Filippi 1:8; 2. Korinthus 9:12; Kolossé 4:9, 12, 14) Nincs tehát alapja annak az érvelésnek, hogy Péter apostol (1. Péter 2:13—17) a nemzetek törvényeire vagy kormányzataira utalt volna.

³⁹ Jehova minden hatalmat Jézus Krisztusra ruházott, aki viszont az ő tanítványainak adott bizonyos hatalmat az egyházban. (János 17:2) Jézus halottaiból való feltámadása után ezt mondotta hű tanítványainak: "Vegyetek szentlelket: akinek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; akikéit megtartjátok, megtartatnak." (János 20:22, 23) Hogy az apostoloknak volt ilyen hatalmuk és azt gyakorolták is, Pál következő szavai mutatják: "Mert ha még egy kissé felettébb dicsekedem is a mi hatalmunkkal, amelyet az Úr a ti építésetekre és nem megrontásotokra adott, én nem vallok szégyent." (2. Korinthus 10:8) "Azért írom ezeket távollétemben, hogy jelenlétemben ne kelljen keményen viselkednem ama hatalom szerint, amelyet az Úr adott nékem építésre és nem rontásra." — 2. Korinthus 13:10.

⁴⁰ Pál az Efézusiaknak ezt írta: "Amelynek (az evangéliumnak) szolgájává lettem az Isten ama kegyelmének ajándékából, amely adatott nékem az ő hatalmának munkája szerint. És hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképen rendelkezett Isten ama titok felől, amely elrejtetett vala örök időktől fogva az Istenben, aki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által; azért, hogy megismertessék most a mennybeli (a mennyei helyeken levő —. angol ford.) fejedelemségekkel és hatalmasságokkal az egyház által az Istennek sokféle bölcsessége." — Efézus 3:7, 9, 10. ⁴¹ Az apostol ezen szavait nehezen lehet odamagyarázni, hogy az "egyház által", amely a földön van, Isten bölcsessége tudtára adatik a szószerinti mennyben levő fejedelmi, angyali hatalmasságoknak. A szövegösszefüggés azt mutatja, hogy az apostol szavainak ez a jelen-