Oldal:W1929.07.15-hu.djvu/11

1929 julius 15.

219

mondó hitvallásokkal bíró, számtalan pénzkoldulási módszerekkel dolgozó felekezetei modernista hajlamaikkal, amelyek a bibliának Istentől való ihletettségét tagadják és azt tanítják, hogy az ember nem egy bölcs Istennek, hanem egy vak természeti erőnek, amelyet evoluciónak neveznek, teremtménye, a keresztyénséget képezik, az Ördög, nem pedig az Úr asztalán találhatók.

Jehova Isten Izráel nemzetét választotta ki, amelynek egy különös asztalt terített. Egy különös szövetséget kötött velük, amit nem tett meg semmi más nemzettel. Ennek a népnek különös ígéreteket tett, egy különös reményt tárt eléjük és különös jutalmat ígért nekik, hogyba szövetségüket hűen megtartják. Izráel egy kivá- lasztott nép volt. Isten ennek a népnek ezt mondotta: , Ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lésztek nékem valamennyi nép közt az enyéim, mert enyém az egész föld. És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép." — 2. Mózes 19 :5, 6. : ho Mindazok a remények, ígéretek és áldások, amelyek ezzel a szövetséggel kapcsolatban megneveztettek, vol- tak asztaluknak eledelei. Nem volt más nemzetnek joga a földön, hogy arról egyen.. Jehova ezen különös kegye azonban felfuvalkodottá tette a zsidó nemzetet, úgyhogy magukat többnek érezték a többi népeknél és büszkék lettek. Ezen büszkeségük és önhíttségük folytán szakadt meg az ő szövetségük. Amint a próféta kijelenti, Izráel gyermekei , más istenekkel paráználkodtak" -és , minden zöld fa alatt oltárt emeltek Baálnak." Jehova Istent elhagyták és az Ördög asztalához ültek. Baált imádták és Belzebub, az ördögök fejedelme vagyis maga az. Ör- dög szolgálta ki az ő asztalukat. Dávid ama zsidók gőg- jéről és bukásáról szólva ezt mondja: ,Legyen az ő asztaluk elöttük töőrré és a bátorságosoknak hálóvál (69. zsoltár 23) Pál ezt az íráshelyet idézve, azt Izráelre alkalmazza. Lásd Róma 11: 9-et! A. gazdag ember, aki bíborba és patyolatba volt öl- tözve és minden napon bőségben élt (az Űrnak a Lukács 16: 19-31-ben feljegyzett példázatra gondolunk), a 28i- dó nemzetet ábrázolja, amint az az Úr által számára külö- nösen megkészített asztalnál ült. A koldus, aki tele volt kelevényekkel és a gazdag kapujában feküdt, a hívő nem-zsidókat ábrázolja, mint amilyen a szíriai Námán, a zarpáti özvegy és a szír-főniciai asszony volt, akik azon kegy (étel, áldások) morzsáiért rimánkodtak, amely- ek a gazdag asztalán voltak. Amikor a kananeus asszony arra kérte az Úr Jézust, hogy leányát gyógyítsa meg, 6-ezt felelte neki: , Én nem. küldettem; csak Izráel há- zának eltévedt juhaihoz" Ez világosan azt mutatja, hogy a gyógyítás áldása különösen csak a zsidókat illet- te. Ez meg volt ígérve nekik az ő szövetségükben, de az ő gögjük és hitetlenségük- ennek az áldásnak élvezé- sétől távoltartotta őket. Annak az asszonynak ezt mon- dotta Jézus: ,Nem jó a fiak kenyerét elvenni és az ebeknek vetni." (Máté 15 :26) Most meg figyeljük meg csak, hogy mit felelt az asszony: ,Úgy van, Uram, de hiszen az ebek is esznek a morzsalékból, amik az ő urok- nak asztaláról aláhullank." Itt volt egy ebhez hasonk tott nem-zsidó nő, aki Izráel asztaláról lehulló morzsalé- kokért esedezett. Ez a magyarázat teljesen szétrobbant- ja az örökgyötrelemnek az ezen példázatra felépített rögeszméjét. Az Úr az ő első eljövetelekor a nagy vallásvezetőket, akik magukat Jehova imádóinak vallották, valójában az ördögök asztalánál találta. Lángoló szavakban és maró gúnnyal ostorozta azokat a képmutatókat, mond- ván: , Ti az Ördög-atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni." — János 8 :44. Egy igen szép példázatban, amely Máté 22-ben van megörökítve, Jehova egy királynak van ábrázolva, vaki az ő fiának menyegzőt szerze. És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, akik a menyegzőre hivatalosak valá- nak, de nem akarnak vala eljöni. Ismét külde más szol- gákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Imé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hizlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre! ,Mit jelent ez a példázat? Azt jeleníti, hogy Jehova Is- ten.a keresztyén korszak alatt, a Megváltó halála óta 144000 személyt meghívott, hogy a Bárány menyasszo- nyává legyenek. Egy különös szövetséget kötött velük, különös ígéreteket tett nekik, különös reményt adott ne- kik, különös gondoskodásról és érdekeik gondviseléséről biztosította őket, úgyhogy minden javukra fog válni. A , dicsőség, tisztesség és halhatatlanság" különös jutalmát ígérte meg nekik, hogyha mindhalálig hűeknek bizonyul- nak. Az első feltámadásban való részességet ígérte meg nekik, azt, hogy az Úrhoz lesznék hasonlóak, hogy meg fogják Öt látni, amint van, vele fognak élni és vele fog- nak uralkodni a föld felett ezer esztendeig. Ezek az igéretek és reménységek képezik az ő ,asztalukat". Ezen asztal eledelei számukra és senki más számára nincsenek rendelve. Ezek az ígéreték egy kiválasztott, kicsiny nyájnak adattak; kizárólag a győzedelmeseket, a mind- halálig hűeket illetik. Dávid erről a kiválasztott osztályról beszél, ámikor ezt mondotta: ,ÁAsztalt terítesz nékem az én ellensége- im előtt." (28. zsoltár 5) A hűek ezen különös osztályá- nak Jézus ezt az ígéretet adta: , Adok néktek, miképen az én Atyám adott nékem, országot, hogy egyetek és igyatok az én asztalomon az én országomban és üljetek királyi székekben, ítélvén az Izráelnek tizenkét nemzet: ségét." (Lukács 22 : 29, 30) Milyen csodálatos egy ígéret ez! Ebből láthatjuk, hogy az Úr asztalánál való hű rész- vétel arra fog minket jogosítani, hogy vele az ő király- ságában ünnepeljünk, vagyis áldásaiban és királyságbeli munkájában résztvehetünk. Minden más asztalt Ésaiás próféta a 28. fejezet nyolcadik versében így ír lo: , Min- den asztal telve van undok okádással, úgyhogy hely sincs anélkül," Az Ördög asztalán az undok okádás és mocsok nem más, mint a hamis, istentgyalázó tanok, Jehova Istennek és igéje ihlettségének és igazságának megrágalmazásai. W. T. 1929 junius 1.