Oldal:Malakiás-5-6-1937.djvu/10

Innen: Hu JW United
A lap korábbi változatát látod, amilyen Katomozes (vitalap | szerkesztései) 2022. március 16., 10:35-kor történt szerkesztése után volt.
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Jump to navigation Jump to search
A lap korrektúrázva van


82
hogy szerintük sokkal kimagaslóbb állást töltenek be, semhogy egy ilyen „lekicsinyítő szolgálatban" közreműködjenek. Ezek a „választott vének" és nagyképűsködők Isten törvénye erejének csökkentésére törekszenek, azaz halkan hirdetik, nehogy azt a benyomást keltsék, mintha túl durván járnának el a papsággal és felekezetekkel szemben, amint azt a politikusok tenni szokták, akik a vallást önző céljaikra használják. Amidőn Isten törvénye ellentétbe került az állam, emberek által létesített, törvényeivel, ezek, a hűtlenek meghajoltak a földi uralkodók előtt azt mondván, hogy ezek az úgynevezett „felsőbb hatalmak" és ezt hozták fel mentségül az üzenetnek házról-házra való terjesztésével, szemben, amit Isten parancsaival szemben való engedelmességből végezni kell. Magas és tiszteletteljes állásaikat a felkentek között is megtartani igyekeztek, hogy ezáltal a mások feletti uralom szerepét játszhassak s bölcseségüket és hatalmukat fitogtassák, ahelyett, hogy inkább az Úr parancsainak engedelmeskednének. Zúgolódtak Isten látható szervezetének eljárása ellen, akadékoskodtak és vonakodtak magukat alávetni szervezete törvényeinek. — Júdás 16.
8 Akik a „választott vének" szellemével bírnak, akaratosak és a maguk választotta úton haladnak és Isten népe egyértelmű bizonyságával a földön szembehelyezkednek. A próféta most a hűségesek érdekében a vonakodókhoz és zúgolódóhoz fordul, ezt mondván: „Nem egy atyánk van-é mindnyájunknak? Nem egy Isten teremtett-é minket?. Miért csalja hát kiki az ő felebarátját, megrontván a mi atyánk szövetségét?" (Mal. 2:10) Más szavakkal, ezek a hűségesek ezt kérdezik: ,Nem mindnyájan léptünk egyazon szövetségre Isten akaratának teljesítésére? Ha igen, miért legyen közöttünk oly feszült viszony? Nem kellene inkább engedelmeseknek lennünk és a munkában egymást támogatnunk? Szabad ellenségeskedésnek és álnokságnak uralkodnia azok között, akik magukat Jézus Krisztus követőinek vallják?' Az írás azt mondja, hogy a Jehova szándékát ismertető prófétai drámában Jehovát Ábrahám képviselte, és Ábrahám, mint Krisztus tagjainak atyja itt van, azért tartoznak most a földön élő hű maradék tagjai ígéret szerint „Ábrahám magvához". Rájuk vonatkozik az apostol ezen kijelentése: „Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök". (Gal. 3:29) Egyiküknek sem szabad pártoskodniok, hiszen mindnyájan testvérek és egyazon fokon állanak: „Ti pedig ne hivassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok." — Máté 23:8.
9 A hasonmási léviták tehát újszülöttek a Krisztusban és mindnyájan szolgatársak. Egyöntetűen működjenek tehát közre Jehova nevének dicsőítésében és a testvérek sohase legyenek hűtlenek egymással szemben. A Jákobban példázott hűségesek felől áll megírva: „És most, óh Jákob, így szól Jehova, a te Teremtőd, és a te alkotód, Izrael: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy... mindent, aki csak az én nevemről neveztetik, akit dicsőségemre teremtettem, akit alkottam és készítettem; ... Ti vagytok az én tanúim, így szól Jehova, akit választottam." — Ésaiás 43:1—10.
10 A szolga osztály valamennyi, tagja egyazon joggal felruházott tisztséget tölt be Jehova szer-
vezetében, és Jézus Krisztus a fő. Ez igaznak bizonyult különösen azóta, amióta Sion egy népet szült s később annak gyermekeit. (Ésaiás 66:7, 8) Ezek a tények a hűségesek figyelmét az őket akadályozni szándékozókra fordítják, akik ekképpen kérdezősködnek: Miért lenne valaki közülünk alattomos? Miért szegnénk meg az Atyával kötött szövetségünket — Egyes helyi csoportoknál még ma is előfordulnak civakodó természetűek, akik a gyülekezetekben állandó nyugtalanságot okoznak; evvel bizonyítják, hogy nincsenek összhangban Isten népével, hanem ők maguk a zavar előidézői, ami azt bizonyítja, hogy a templomon kívül állanak. A fenti kérdések most teljesen jogosan alkalmazhatók reájuk. A beképzeltek vitatkoznak testvéreikkel azon célból, hogy a dolgok menetét a saját agyuk szerint irányítsák. Az apostol figyelmeztetését figyelmen kívül hagyják aki arra szólítja fel őket, hogy legyenek állhatatosak és vegyék fel a harcot a királyság evangéliumának közös ellenségeivel. Nincsen bennük összhang és egység. (Filippi 1:27; Efézus 4:1—4) Az oly gyülekezetekben, ahol a vitatkozás állandó jelleget öltött, vizsgálja csak meg mindenki saját szívállapotát egészen komolyan, hogy megismerje, mennyire uralkodik benne a béke és egység szelleme; aki annak ellenkezőjéről győződött meg, kétségtelen bizonyítékot nyer afelől, hogy nem tartozik a templomi osztályhoz. Akik magukat valóban az Úrnak szentelték és a templomi osztály tagjai, minden igyekezetükkel a béke megőrzésére fognak törekedni, kerülve minden egymásközti súrlódást és viszálykodást, ami megbonthatná Krisztus testének egységét.
11 Izrael atyái, Ábrahám, Izsák és Jákob állhatatosan kitartottak Isten ama törvénye mellett, amely tiltja a pogányokkal való keveredést. (Mózes I. 12:1—5; 24:1—7) A pogányokkal való keveredés ellen foganatosított magatartás azt példázza, hogy a szellemi Izrael egy teljesen különvált nép, melynek minden világi befolyás alól mentesnek kell lennie. Sínai hegyén kötött törvényszövetség magábanfoglalja a „Lévivel kötött szövetséget", amely Izraelre vonatkozik, amely nemzetnek szeplőtlenül kellett képviselnie Jehova nevét és ebből kifolyólag tiltotta Isten törvénye a pogányokkal való keveredést. „Hogy valamiképpen szövetséget ne köss annak a földnek lakosaival, hogy amikor isteneiket követvén paráználkodnak és áldoznak az ő isteneiknek, és meghívnak téged, egyél az ő áldozatukból. És feleséget ne végy az ő leányaik közül a te fiaidnak, hogy mikor paráználkodnak az ő leányaik isteneiket követvén, a te fiaidat is paráználkodásra vigyék, az ő isteneiket követvén". — Mózes II. 34:15, 16.
12 A Moáb mezején kötött törvényszövetség szintén tiltja az ilyen keveredést. (Mózes V. 7: 1—4) Ez arra vall, hogy a Jehova nevéért kiválasztott nép, azaz az ő bizonyságtevői távol kell tartsák magukat a világtól, kerülve a világi szervezetekkel való minden megalkuvást és annak semilyen részével sem szabad közösséget ápolniok. Akik Jehova tetszésére méltóknak akarnak bizonyulni, hűségeseknek és megbízhatóknak kell lenniük. Aki megbízhatatlan, könnyelmű, figyelmetlen és közömbös, vagypedig Jehova szervezetének egyazon célból végzett munkáját és a Királyság egyértelmű bizonyságtevését gátolja, azt