Oldal:Malakiás-5-6-1937.djvu/2

Az ŐRTORONY

és Krisztus jelenlétének hírnőke

24. évfolyam

1937 május hó

9-10 szám

Malakiás

(V. rész folytatása)

¹⁴ Azonkívül a próféta arról is beszél, hogy az ily „papok" sántával és beteg áldozattal áldoztak. Sátán szervezetének igyekeztek tetszeni, de ugyanakkor még mindig azt állítják, hogy Istennek a szolgái. Mivel szellemi tekintetben betegek és az Isten szándéka iránt vakok, tovább is az ő szolgáinak tartják magukat, de ugyanakkor embereknek igyekeznek tetszeni.

¹⁵

Ezek felhagytak a következő, Isten papságához szóló parancs követésével: „És az én népemet tanítsák, hogy mi a különbség szent és köz között és a tisztátlan és tiszta között való különbséget ismertessék meg velük." (Ezékiel 44:23) Akik Istennek lélekben és igazságban szolgálnak, tartoznak figyelmeztetni ezekre a dolgokra. Most ebből az okból kell megmagyarázni e szöveg helyes alkalmazását. A folyóirat látja, hogy igyekeznek az ellenségek elrabolni a jószándékú embereket és a helyes útról elfordítani s ezért tartozik teljes torokból kiáltani, semmitsem tartóztatva magát; mert az Úr megparancsolta. (Ésaiás 58:1) Ezzel természetesen nem használunk semmitsem a gonosz-szolga osztálynak; ez a figyelmeztetés csupán azok érdekében történik, akik szívükben Istenhez fordultak, hogy távoltartsák magukat a gonosztól.

¹⁶

Jehova azután közvetlenül a következőket kérdezi a hűtlen papoktól: „De hát kedves-é az a ti kezetekből, azt mondja az Úr"? A gonosz-szolga osztály azt hitte, hogy ámítást űzhet; ámde az Urat becsapni nem lehet. Azután saját maga Jehova válaszol a gonosz szolga elé feltett kérdésére: „Átkozott pedig az álnok! Van ugyan a nyájban hím és fogadást is tesz; mégis hitvánnyal áldozik az Úrnak. Pedig nagy király vagyok én, azt mondja a Seregeknek Ura és félelmetes az én nevem a pogányok között." — Malakiás 1:14

¹⁷

Akik hívek az Úrhoz, nem csalattatnak meg. Mivel a szemlélő, téves benyomást nyerhetne, figyelmeztetést szükséges végezni. Meg van írva: „Isten nem csúfoltatik meg" s ezért átkozottak a hűtlenné lett „papok", akik Isten megcsúfolását megkísérelték, amint a prófécia mondja. A csaló képmutató is, aki botránykövet helyez azok útjára, akik meggyőződésből igyekeznek szolgálni Istennek; a csaló ezzel fejezi ki Jehovának és nevének megvetését. A hűtlenek meggyalázzák Jehova nevét és érvet szolgáltatnak Sátánnak kihívása számára, aki azt állította, hogy az emberek próbára állíttatván, nem tudják megőrizni tisztaságukat Isten iránt. (Jób 1:9—11) Az ily hűtlen „papok" hitszegők, törvénytelenek, szövet-

ségszegők, ámítok és csalók lettek. Cselekedetükkel gorombán meggyalázzák Jehovát.

¹⁸ Ily megvetően kezelheti a Felséget valaki, aki szereti Jehovát? Semmiképpen, mert az Úr így szól azok érdekében, akik meg akarják hallgatni: „Nagy király vagyok én, azt mondja a Seregeknek Ura és félelmetes az én nevem a pogányok között." Jehova az „örökkévalóság királya", mindenkinél felségesebb, akinek minden élnivágyó lélek alárendeltséggel tartozik. Jehova főképpen 1914 óta király; mert akkor emelte trónjára felkentjét, Jézus Krisztust Sionban mint helytartóját, hogy uralkodjon. (2. zsoltár 6; 97:1) Amidőn a testi Izrael hű maradéka Kr. e. 536-ban Babilonból visszatért, nem volt Júda törzséből származó uralkodója. Jehova a hívek királya volt, habár a perzsa király a magáénak tekintette is Palesztinát. Amidőn Jehova hű maradékát 1918-ban Babilonból kiszabadította, nem volt földi uralkodójuk vagy királyuk, hanem Jehova volt és ő most is az ő nagy királyuk s az ő királyi palotája a temploma, amelynek Jézus Krisztus a feje; ő a Felséges akarata szerint uralkodik. A „gonosz-szolga" osztály, amely zúgolódik, panaszkodik, nem fél Istentől. Nem méltányolta az ő kijelentését: „Félelmetes az én nevem a pogányok között." Sokan, akik azt állítják, hogy Jehovának szolgálnak, nem félik Jehovát és nem tisztelik az ő nevét. „Adjátok az úrnak neve dicsőségét; hozzatok ajándékot és jöjjetek be az ő tornácaiba. Hajoljatok meg az Úr előtt szent ékességben; rettegjen előtte az egész föld. Mondjátok a népek között: Az Úr uralkodik; megerősítette a földet, hogy meg ne induljon; ő ítéli meg a népeket igazsággal." — 96. zsoltár 8—10

¹⁹ Ez a parancs mindazoknak szól, akik az ő nevét félik, őt szeretik és neki szolgálnak; senki más sem élhet. Jehova neve főképpen azóta „félelmetes", amióta, amint a Jelenések 16 kijelenti, a „hét haragpohár" vagy a hét utolsó csapás „Isten haragjával telve" kitöltetett 1922-től 1928-ig. A figyelmeztetés eljutott a világ tényezőihez, ők maguk is megijedtek attól, amit hallottak; a „gonosz-szolga" osztály ellenben nem tanúsít istenfélelmet. A jonadáb-osztály most tanulja megismerni Jehovát, féli szent nevét, amit cselekedetével bizonyít. Jehova a gonosz-szolga osztálynak, a hűtleneknek mondja: „Hol az én tisztességem (félelmem) ; — azt mondja a Seregeknek Ura nektek, ti papok, akik az én nevemet megvetitek"? — 6. vers