Oldal:Malakiás-2-3-rész-1937.djvu/5

Innen: Hu JW United
A lap korábbi változatát látod, amilyen Katomozes (vitalap | szerkesztései) 2022. február 12., 15:53-kor történt szerkesztése után volt. (Korrektúrázva)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Jump to navigation Jump to search
A lap korrektúrázva van


45
zérelje őt az ő névéért örökkévaló utakon és tanítsa meg az igazságra. Azok ellenben, akik vallásos külsőséghez ragaszkodtak és csak azért jártak gyülekezetbe, hogy igazaknak tartsák őket, meghallgatták az előadásokat, úgynevezett „jellemfejlesztést" és jámbor szokásokat ápoltak, tényleg elvakultak a valódi helyzetükkel szemben. Kérdésükre közli velük az Úr, hogy a „tizedtől és az áldozattól" fosztották meg őt. Az izraeliták Jeruzsálemben tartoztak beszolgáltatni a tizedet. (Mózes III. 27:30—32) Ábrahám tizedet adott Melkisedek királynak, a Felséges papjának, s ezzel az Úrnak, az Istennek adta azt. (Mózes I. 14:18—20) Ábrahám igazi gyermeke, miképpen a hív Ábrahám, Istennek és az ő királyának, Jézus Krisztusnak fogja adni azt, amit a tized példáz. (Mózes I. 28:20—22) Maguk a léviták is, akiknek a földbirtokban nem volt részük és a néptől tizedet kaptak, Isten főpapjának tizedet fizettek. (Mózes IV. 18:24—30) Ezt a templom fenntartása érdekében tették, valamint azok érdekében, akik a templomban szolgáltak, emiatt követeltetett meg a néptől, hogy a tizedet megfizesse és az áldozatokat beszolgáltassa. — Mózes V. 12:19; 14:27—29
12 Malakiás próféciájának ez a részé amint látszik Nehémiás napjaiban teljesült be kicsinyben. Az izraeliták elmulasztották teljesíteni kötelességüket, és Nehémiás ezt nyomatékosan szemük elé tárta. „Megtudtam azt is, hogy a léviták részeit nem adták meg; ennek miatta kiki az ő mezejére szélede el az Isten házában szolgáló léviták és énekesek közül. És megfeddém a fejedelmeket és mondám: Miért hagyatott el az Isten háza? És egybegyüjtvén a lévitákat, helyükre állítám őket; az egész Júda pedig meghozá az olajnak, a mustnak és a gabonának tizedét a tárházakba. És felügyelőkül rendelém a tárházak fölé Selemiát, a papot, Sádokot, az írástudót és Pedáját a léviták közül, és melléjük Hanánt, ki Zakkur fia, ki Mattánia fia vala, mivelhogy híveknek ítéltettek volt és az ő tisztük vala kiosztani atyjokfiának részét. Emlékezzél meg én rólam én Istenem, ezért és ne engedd, hogy eltöröltessenek az én jó téteményeim, amelyet cselekedtem vala az én Istenein házával és rendtartásaival". — Nehémiás 13:10—14
13 Ennek a próféciának nagyobb teljesülése Isten gyülekezetének illési és elizeusi munkája idejére esik. A lázadozók és mások ezen idő alatt lettek hanyagok és nem ütötték meg a mértéket, az Úr parancsának teljesítése helyett önző dolgokkal kezdtek foglalkozni és nem hirdették az ő nevét és országát másoknak, akik szívesen meghallgatták volna. Ez vonatkozik az illési és az elizeusi korszakra is; a templom ezen idő alatt épült fel és az ítélet folyamatban volt.
14 Azoknak, akik nem akarják megszívelni vagy megfogadni Jehova feddését, mondja: „Átokkal vagytok elátkozva, mégis csaltok engem: a nép egészben!" (Malakiás 3:9) Ez Jehovának nyomatékosan hangsúlyozott kijelentését képezi az elvetettek közeli pusztulását illetőleg; most az Isten azt követeli bizonyságtevöitöl, hogy az ő nevében tegyék meg és ismételjék ezt a kijelentést, hogy mások is tudomásul vegyék. Amennyiben az illési munkát befejeződéséig, 1918-ig nem támogatták s amennyiben most az elizeusi munkát teljes szívükből támogatni félnek, ez átkot hoz rájuk, (Malakiás 4:5, 6) Az Úr e kijelentésében
nyilván az egész látszatkereszténység, a gonosz szolga osztály vagy a „bűn embere" és a „választás utján véneknek nyilvánítottak" is bele vannak foglalva, akik nem javulnak meg. Ezek nem támogatták a királyság érdekeit, amire magukat Jehova bizonyságtevői mindezideig szentelték; hanem ellenkezőleg mindent elkövettek a királyság munkájának téves bemutatása, zavarása, akadályozása érdekében. Ezek az ellenkezők nem részesítik tiszteletben Istent és Jézus Krisztust és nem is viselik szívükön Jehova nevének tisztázását. Csak magukkal törődnek, amint az apostol mondja, csak a „saját hasuknak szolgálnak"; az Úr az ilyeneket eltaszította magától. (Róma 16:18; Filippi 3:19) Jehova prófétái útján figyelmeztette Izraelt és most is figyelmeztet, bizonyságtevői útján ezekre a dolgokra terelve a figyelmet: „Ha meg nem hallgatjátok és ha nem veszítek szívetekre, hogy dicsőséget adjatok az én nevemnek, azt mondja a Seregeknek Ura: átkot bocsátók reátok és elátkozom a ti áldásotokat; bizony elátkozom azt, ha nem veszitek szívetekre." — Malakiás 2:2
15 A testi Izraelre következő átok termésüknek jég-, aszály és kártékony rovarok útján való pusztulásából állott. (Aggeus 1:11; 2:17; Jóel, 2:25) A gyümölcs éretlenül hullott le a szőlőtőről és a nép nem részesült Isten áldásában. (Malakiás 3:11) Ezek példázzák, mi fog történni a világ végén azokkal, akik Istennel szövetséget kötöttek, de azután eltérnek tőle.
16 Azután kimutatja, mily kötelezettség terheli azokat, akik Isten akaratának teljesítésére szövetségét kötöttek; ez a kötelezettség a királyság érdekeinek támogatásából áll. A zsidók megcsalták Istent, amennyiben a köteles tizednek csak egy részét szolgáltatták be az úrnak. Azt gondolták, megcsalhatják Istent; ámde ő így szólt hozzájuk: „Átkozott pedig az álnok! Van ugyan a nyájában hím és fogadást is tesz; mindazáltal hitvánnyal áldozik az Úrnak." (Malakiás 1:14) Ezért mondta az Úristen akkor és mondja most azoknak, akik az ő áldására vártak: „Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg nektek az egek csatornáit és ha nem árasztok reálok áldást bőségesen." (Malakiás 3:10) Ezen a napon Jehova az igazságok oly özönével árasztotta el népét, mint azelőtt soha sem, és királyságával megáldotta. Végtelenül sok gyümölccsel ajándékozta meg s ezek a gyűmölcsök a feltárt igazságok, melyek Jehováról és az ő országáról beszélnek. Habár ezen igazságokkal Vigasztalásukra és reményük felélénkítésére ajándékozta meg, nem szabad azokat mások kizárásával használniok. Ezeket a gyümölcsöket azért adta népének, hogy azokat másokhoz is elvigye és mások figyelmét is felhívja azokra, s így minden gyászolót megvigasztaljon, aki igazság' után szomjazik és vágyakozik.
17 Az igazság által megvilágosítottak Jehovát tartoznak az adományozónak tekinteni, amit ki kell fejezniük azzal is, hogy a királyság gyümölcséit elviszik az igazságkeresőkhöz. Ezt a levitákra, idegenekre, árvákra és özvegyekre vonatkozó törvények példázzák. (Mózes V. 14:22—29) Azoknak jelszava, akik teljesen hívek Isten- és az ő királya iránt, a következő: „Jehova Isten-