„Oldal:Malakiás-2-3-rész-1937.djvu/4” változatai közötti eltérés

Innen: Hu JW United
Jump to navigation Jump to search
(Korrektúrázva)
 
 
(3 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva)
Oldal (be lesz illesztve):Oldal (be lesz illesztve):
1. sor: 1. sor:
{{raw:data:m|0|0|0|15|42{{raw:data:ai|2||}}}}
+
{{raw:data:m|0|0|0|15|44{{raw:data:ai|2||}}}}
 
{{raw:data:c|
 
{{raw:data:c|
 
{{raw:data:p|c|
 
{{raw:data:p|c|
mint anyjuknak, Isten szervezetének (egyházának) utasításait. (Példb. 6:20) Tehát ugyanoly szellemet fejeztek ki, mint azok, akik Jézus és az apostolok idejében lettek zúgolódókká. Pál jly embereket jellemez, akik az apostolok idejében az Igazságban levőknek vallották magukat, mondván: „Az ilyen emberek fecsegése úgy terjed, mint a rákfene. Ezek közül való Himeneus és Filétus is, kik eltévelyedtek az igazságtól, azt állítva, hogy a feltámadás már megtörtént, — s jó néhány ember hitét feldúlták." (Tim. II. 2:17, 18, Káldi) Azok az emberek fecsegni kezdtek és a maguk önző útjának követése mellett tartották ki. Ilyenek mindenkor voltak azok között, akik azt vallották, hogy magukat az Úmak szentelték. A Szentírás világosan kijelenti, hogy ezek eltértek Isten rendeléseitől és az ördögnek lettek a gyermekei, mert ő az ilyenek atyja. Az ilyenekről mondotta Jézus, akik az ő idejében éltek: „Tehát magatokról tesztek tanúságot, hogy fiai vagytok a próféták gyilkosainak ... Kígyók, viperák fajzatai, hogy kerülitek el a gyehenna büntetését". (Máté 23:31, 33) Törvényeit Isten nem úgy hozta, hogy az alól bizonyos személyek kivételt képezzenek, mert az ő szabályai egyenlőképpen vonatkoznak mindenkire. A kérdés az, hogy a teremtmény alá akarja-e rendelni magát az Úr szabályainak, vagy sem.}}
+
mint anyjuknak, Isten szervezetének (egyházának) utasításait. (Példb. 6:20) Tehát ugyanoly szellemet fejeztek ki, mint azok, akik Jézus és az apostolok idejében lettek zúgolódókká. Pál ily embereket jellemez, akik az apostolok idejében az Igazságban levőknek vallották magukat, mondván: „Az ilyen emberek fecsegése úgy terjed, mint a rákfene. Ezek közül való Himeneus és Filétus is, kik eltévelyedtek az igazságtól, azt állítva, hogy a feltámadás már megtörtént, — s jó néhány ember hitét feldúlták." (Tim. II. 2:17, 18, Káldi) Azok az emberek fecsegni kezdtek és a maguk önző útjának követése mellett tartottak ki. Ilyenek mindenkor voltak azok között, akik azt vallották, hogy magukat az Úrnak szentelték. A Szentírás világosan kijelenti, hogy ezek eltértek Isten rendeléseitől és az ördögnek lettek a gyermekei, mert ő az ilyenek atyja. Az ilyenekről mondotta Jézus, akik az ő idejében éltek: „Tehát magatokról tesztek tanúságot, hogy fiai vagytok a próféták gyilkosainak ... Kígyók, viperák fajzatai, hogy kerülitek el a gyehenna büntetését". (Máté 23:31, 33) Törvényeit Isten nem úgy hozta, hogy az alól bizonyos személyek kivételt képezzenek, mert az ő szabályai egyenlőképpen vonatkoznak mindenkire. A kérdés az, hogy a teremtmény alá akarja-e rendelni magát az Úr szabályainak, vagy sem.}}
 
{{raw:data:p|8|8-9| Némelyek szándékosan fordulnak el Istentől és az ő törvényeitől, mások viszont valamily befolyás vagypedig kötelességeik elközömbösödése folytán, s aztán az Úrtól eltérnek. Ilyeneknek mondja Isten prófétája által: „Atyáitok idejétől fogva eltértetek rendeléseimtől és nem tartottátok meg azokat. Térjetek hozzám és én is hoztok térek, azt mondja a Seregeknek Ura. De azt mondjátok: Miben térjünk meg?" (Malakiás 3:7) Itt nyernek meghívást, akik a téves útra tértek, hogy forduljanak vissza az Úrhoz, illetve hagyjanak fel hanyagságukkal és közömbösségükkel, forduljanak teljes szívükkel a királysághoz és szenteljék magukat Jehova nevének igazolására és álljanak teljesen és feltétlenül az Úr mellé. Kerüljék az emberek rossz befolyását és rázzanak le magukról minden emberi félelmet; mert az az ördög kelepcéjébe vezet; az ördög a félelemmel ejti fogságába a félénkeket. (Példb. 29:25) El kell fordulni
 
{{raw:data:p|8|8-9| Némelyek szándékosan fordulnak el Istentől és az ő törvényeitől, mások viszont valamily befolyás vagypedig kötelességeik elközömbösödése folytán, s aztán az Úrtól eltérnek. Ilyeneknek mondja Isten prófétája által: „Atyáitok idejétől fogva eltértetek rendeléseimtől és nem tartottátok meg azokat. Térjetek hozzám és én is hoztok térek, azt mondja a Seregeknek Ura. De azt mondjátok: Miben térjünk meg?" (Malakiás 3:7) Itt nyernek meghívást, akik a téves útra tértek, hogy forduljanak vissza az Úrhoz, illetve hagyjanak fel hanyagságukkal és közömbösségükkel, forduljanak teljes szívükkel a királysághoz és szenteljék magukat Jehova nevének igazolására és álljanak teljesen és feltétlenül az Úr mellé. Kerüljék az emberek rossz befolyását és rázzanak le magukról minden emberi félelmet; mert az az ördög kelepcéjébe vezet; az ördög a félelemmel ejti fogságába a félénkeket. (Példb. 29:25) El kell fordulni
 
a bálványoktól, az ördög szervezetéhez fűző minden köteléket el kell vágni s nem kell megalkudni, sem közös ügyet vállalni ezzel az ördögi intézménnyel.}}
 
a bálványoktól, az ördög szervezetéhez fűző minden köteléket el kell vágni s nem kell megalkudni, sem közös ügyet vállalni ezzel az ördögi intézménnyel.}}
 
{{raw:data:p|9|8-9|Ennek példája Eliásib főpap és az ammonita Tóbiás. (Nehémiás 13:4—28) Jehova nyitva hagyta a megtérés útját mindaddig, amíg az eltévelyedett nem ment túl messzire és őszintén kíván egyetértésben lenni az Úrral. Hiszen az Úr mondja: „Térjetek hozzám, szól a Seregeknek Ura, és hozzátok térek... könyörületességgel fordulok Jeruzsálemhez." — Zakariás 1:3, 16}}
 
{{raw:data:p|9|8-9|Ennek példája Eliásib főpap és az ammonita Tóbiás. (Nehémiás 13:4—28) Jehova nyitva hagyta a megtérés útját mindaddig, amíg az eltévelyedett nem ment túl messzire és őszintén kíván egyetértésben lenni az Úrral. Hiszen az Úr mondja: „Térjetek hozzám, szól a Seregeknek Ura, és hozzátok térek... könyörületességgel fordulok Jeruzsálemhez." — Zakariás 1:3, 16}}
{{raw:data:p|10|10| De úgylátszik, hogy csak kevesen fordíthatók megint vissza azok közül, akik a téves útra tértek. Ha egyszer valaki önző becsvágytól űzve téves útra tért, elvakul azon ténnyel szemben, hogy mindinkább eltávolodik az Úr útjától. Az ilyen nem érti
+
{{raw:data:p|10|10| De úgylátszik, hogy csak kevesen fordíthatók megint vissza azok közül, akik a téves útra tértek. Ha egyszer valaki önző becsvágytól űzve téves útra tért, elvakul azon ténnyel szemben, hogy mindinkább eltávolodik az Úr útjától. Az ilyen nem érti az Úrhoz való viszonyát. A megértés szükséges voltát talán hevesen hangoztatja mások előtt; tényleg azonban ő maga nem megértő az írás értelmében. A „megértés" a teremtmény részéről Teremtőjével szemben való függésének kellő megismerését és értékelését, valamint kötelességének}}|
az Úrhoz való viszonyát. A megértés szükséges voltát talán hevesen hangoztatja mások előtt; tényleg azonban ő maga nem megértő az írás érleimében. A „megértés" a teremtmény részéről Teremtőjével szemben való függésének kellő megismerését és értékelését, valamint kötelességének}}|
+
{{raw:data:p|c|és kiváltságainak is ugyanily megismerését jelenti és alázatos magaviseletét az Úristen előtt, ami azt jelenti, hogy minden tekintetben engedelmeskedni tartozik Isten igéjének és nem szabad önző célokra törekednie, bármily okosnak is tartsa magát. (Mikeás 6:8). Az Úrtól elszakadt izraeliták mai képmásai Jézus Krisztus azon állítólagos követői, akik nem látják a Teremtő és teremtmények közti helyes kapcsolatot és azt méltányolni sem tudják; ezért mondották az izraeliták az Úrnak: „Miből kellene megtérnünk?" Nem azért tették fel a kérdést, mintha meg akarták volna állapítani miben hibáztak és mi a bűnük. Ugyanez vonatkozik azokra is, akik azt hiszik, hogy a helyes úton járnak, tényleg azonban nem járnak azon. Ezek beképzeltek, magukat hibátlanoknak és ártatlanoknak (feddhetetleneknek) tartják és azt képzelik, hogy nem tértek el az Úr rendeléseitől. Az ily hűtlenek ebből az okból veszik zokon, ha tudtukra adják, hogy a helyes útról letértek. Ha figyelmeztetve lesznek eltérésükre, haragusznak azokra, akik őket figyelmeztetik; ez mutatja, hogy nagyon is oktalanok. „Aki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat; és aki feddi a latrot, szégyenére lesz... Adj a bölcsnek és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat és öregbíti a tanulságot. A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség." (Példb. 9:7, 9, 10) Itt  az írás világosan megállapítja azon szabályt, hogy amely ember nem a Szentírás értelmében féli az Istent, nem elég bölcs és értelmet csak úgy szerezhet, ha a Szentet és a hozzá való viszonyát felismeri.}}
{{raw:data:p|c|és kiyáltságainak is ugyanily megismerését jelenti és alázatos magaviseletét az Úristen előtt, ami azt jelenti, hogy minden tekintetben engedelmeskedni tartozik Isten igéjének és nem szabad önző célokra törekednie, bármily okosnak is tartsa magát. (Mikeás 6:8). Az Úrtól elszakadt izraeliták mai képmásai Jézus Krisztus azon állítólagos követői, akik nem látják a Teremtő és teremtmények közti helyes kapcsolatot és azt méltányolni sem tudják; ezért mondották az izraeliták az Úrnak: „Miből kellene megtérnünk?" Nem azért tették fel a kérdést, mintha meg akarták volna állapítani miben hibáztak és mi a bűnük. Ugyanez vonatkozik azokra is, akik azt hiszik, hogy a helyes úton járnak, tényleg azonban nem járnak azon. Ezek beképzeltek, magukat hibátlanoknak és ártatlanoknak (feddhetetleneknek) tartják és azt képzelik, hogy nem tértek el az Úr rendeléseitől. Az ily hűtlenek ebből az okból veszik zokon, ha tudtukra adják, hogy a helyes útról letértek. Ha figyelmeztetve lesznek eltérésükre, haragusznak azokra, akik őket figyelmeztetik; ez mutatja, hogy nagyon is oktalanok. „Aki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat; és aki feddi a latrot, szégyenére lesz... Adj a bölcsnek és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat és öregbíti a tanulságot. A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség." (Példb. 9:7, 9, 10) Itt  az írás világosan megállapítja azon szabályt, hogy amely ember nem a Szentírás értelmében féli az Istent, nem elég bölcs és értelmet csak úgy szerezhet, ha a Szentet és a hozzá való viszonyát felismeri.}}
 
 
{{raw:data:p|11|11-15| Jehova válaszol a magukat még mindig ártatlanoknak tartó hűtlenek szemtelen kérdésére, mondván: „Avagy az ember csalhatja-é az Istent? Ti mégis csaltatok engem. És azt mondjátok: Mivel csalunk téged? A tizeddel és az áldoznivalóvall" (Malakiás 3:8) A kétszínűek és a képmutatók azt állítják, hogy Isten mellett állanak s mindent megadtak Istennek, amivel tartoztak neki, tehát eszük ágában sincsen megcsalni és rászedni az Urat. Az Úr az itélőbírója azok őszinteségét és becsületességét illetőleg, akik ezeket állítják. Ő mindenkinek ismeri az indítékait. Az Úr saját maga válaszol erre a kérdésre, mondván: „Mégis csaltok engem!" Hogyan lehetséges ez, hiszen az Úr a mennyben, a rablók pedig a földön vannak? Jehovának, az Úrnak bizonyos érdekei vannak a földön; főképpen 1914 óta, mivel királyát uralkodásra ide küldte és 1918 óta hozzákezdett az igazak és a hamisak elválasztásához és az ország minden földi érdekeit a hűségesekre bízta és őket a „hű és a bölcs szolga osztálynak" nevezte. Mindazok, akik Istennel szövetségben állnak, hozzájárulni tartoznak a királyság előmozdításánhoz és neveléséhez; mert mindenük, amivel bírnak, az Úré és a királyság érdekeit az Úr nevében kell kezelni. Gondosan óvni tartoznak a királyság ezen érdekeit és azzal kapcsolatos kötelességeiket híven tartoznak teljesíteni. Csak úgy lehetnek kedvesek az Úr előtt, ha teljesen megbízhatók és Isten törvényei szerint járnak el. Azok, akik kevés értelemmel bírnak és bölcseség híján vannak, a maguk igazolására így szólnak Istenhez: „Miben csaltunk meg Téged?" A bölcs szívesen fogadná az oktatást, csakhogy a helyes úton járhasson és nem fog mentegetőzni. Mély alázattal és töredelmes szívvel inkább arra kérné az Urat, hogy ve-}}
 
{{raw:data:p|11|11-15| Jehova válaszol a magukat még mindig ártatlanoknak tartó hűtlenek szemtelen kérdésére, mondván: „Avagy az ember csalhatja-é az Istent? Ti mégis csaltatok engem. És azt mondjátok: Mivel csalunk téged? A tizeddel és az áldoznivalóvall" (Malakiás 3:8) A kétszínűek és a képmutatók azt állítják, hogy Isten mellett állanak s mindent megadtak Istennek, amivel tartoztak neki, tehát eszük ágában sincsen megcsalni és rászedni az Urat. Az Úr az itélőbírója azok őszinteségét és becsületességét illetőleg, akik ezeket állítják. Ő mindenkinek ismeri az indítékait. Az Úr saját maga válaszol erre a kérdésre, mondván: „Mégis csaltok engem!" Hogyan lehetséges ez, hiszen az Úr a mennyben, a rablók pedig a földön vannak? Jehovának, az Úrnak bizonyos érdekei vannak a földön; főképpen 1914 óta, mivel királyát uralkodásra ide küldte és 1918 óta hozzákezdett az igazak és a hamisak elválasztásához és az ország minden földi érdekeit a hűségesekre bízta és őket a „hű és a bölcs szolga osztálynak" nevezte. Mindazok, akik Istennel szövetségben állnak, hozzájárulni tartoznak a királyság előmozdításánhoz és neveléséhez; mert mindenük, amivel bírnak, az Úré és a királyság érdekeit az Úr nevében kell kezelni. Gondosan óvni tartoznak a királyság ezen érdekeit és azzal kapcsolatos kötelességeiket híven tartoznak teljesíteni. Csak úgy lehetnek kedvesek az Úr előtt, ha teljesen megbízhatók és Isten törvényei szerint járnak el. Azok, akik kevés értelemmel bírnak és bölcseség híján vannak, a maguk igazolására így szólnak Istenhez: „Miben csaltunk meg Téged?" A bölcs szívesen fogadná az oktatást, csakhogy a helyes úton járhasson és nem fog mentegetőzni. Mély alázattal és töredelmes szívvel inkább arra kérné az Urat, hogy ve-}}
 
}}
 
}}

A lap jelenlegi, 2022. május 19., 12:19-kori változata

A lap korrektúrázva van


44
mint anyjuknak, Isten szervezetének (egyházának) utasításait. (Példb. 6:20) Tehát ugyanoly szellemet fejeztek ki, mint azok, akik Jézus és az apostolok idejében lettek zúgolódókká. Pál ily embereket jellemez, akik az apostolok idejében az Igazságban levőknek vallották magukat, mondván: „Az ilyen emberek fecsegése úgy terjed, mint a rákfene. Ezek közül való Himeneus és Filétus is, kik eltévelyedtek az igazságtól, azt állítva, hogy a feltámadás már megtörtént, — s jó néhány ember hitét feldúlták." (Tim. II. 2:17, 18, Káldi) Azok az emberek fecsegni kezdtek és a maguk önző útjának követése mellett tartottak ki. Ilyenek mindenkor voltak azok között, akik azt vallották, hogy magukat az Úrnak szentelték. A Szentírás világosan kijelenti, hogy ezek eltértek Isten rendeléseitől és az ördögnek lettek a gyermekei, mert ő az ilyenek atyja. Az ilyenekről mondotta Jézus, akik az ő idejében éltek: „Tehát magatokról tesztek tanúságot, hogy fiai vagytok a próféták gyilkosainak ... Kígyók, viperák fajzatai, hogy kerülitek el a gyehenna büntetését". (Máté 23:31, 33) Törvényeit Isten nem úgy hozta, hogy az alól bizonyos személyek kivételt képezzenek, mert az ő szabályai egyenlőképpen vonatkoznak mindenkire. A kérdés az, hogy a teremtmény alá akarja-e rendelni magát az Úr szabályainak, vagy sem.
8 Némelyek szándékosan fordulnak el Istentől és az ő törvényeitől, mások viszont valamily befolyás vagypedig kötelességeik elközömbösödése folytán, s aztán az Úrtól eltérnek. Ilyeneknek mondja Isten prófétája által: „Atyáitok idejétől fogva eltértetek rendeléseimtől és nem tartottátok meg azokat. Térjetek hozzám és én is hoztok térek, azt mondja a Seregeknek Ura. De azt mondjátok: Miben térjünk meg?" (Malakiás 3:7) Itt nyernek meghívást, akik a téves útra tértek, hogy forduljanak vissza az Úrhoz, illetve hagyjanak fel hanyagságukkal és közömbösségükkel, forduljanak teljes szívükkel a királysághoz és szenteljék magukat Jehova nevének igazolására és álljanak teljesen és feltétlenül az Úr mellé. Kerüljék az emberek rossz befolyását és rázzanak le magukról minden emberi félelmet; mert az az ördög kelepcéjébe vezet; az ördög a félelemmel ejti fogságába a félénkeket. (Példb. 29:25) El kell fordulni a bálványoktól, az ördög szervezetéhez fűző minden köteléket el kell vágni s nem kell megalkudni, sem közös ügyet vállalni ezzel az ördögi intézménnyel.
9 Ennek példája Eliásib főpap és az ammonita Tóbiás. (Nehémiás 13:4—28) Jehova nyitva hagyta a megtérés útját mindaddig, amíg az eltévelyedett nem ment túl messzire és őszintén kíván egyetértésben lenni az Úrral. Hiszen az Úr mondja: „Térjetek hozzám, szól a Seregeknek Ura, és hozzátok térek... könyörületességgel fordulok Jeruzsálemhez." — Zakariás 1:3, 16
10 De úgylátszik, hogy csak kevesen fordíthatók megint vissza azok közül, akik a téves útra tértek. Ha egyszer valaki önző becsvágytól űzve téves útra tért, elvakul azon ténnyel szemben, hogy mindinkább eltávolodik az Úr útjától. Az ilyen nem érti az Úrhoz való viszonyát. A megértés szükséges voltát talán hevesen hangoztatja mások előtt; tényleg azonban ő maga nem megértő az írás értelmében. A „megértés" a teremtmény részéről Teremtőjével szemben való függésének kellő megismerését és értékelését, valamint kötelességének
és kiváltságainak is ugyanily megismerését jelenti és alázatos magaviseletét az Úristen előtt, ami azt jelenti, hogy minden tekintetben engedelmeskedni tartozik Isten igéjének és nem szabad önző célokra törekednie, bármily okosnak is tartsa magát. (Mikeás 6:8). Az Úrtól elszakadt izraeliták mai képmásai Jézus Krisztus azon állítólagos követői, akik nem látják a Teremtő és teremtmények közti helyes kapcsolatot és azt méltányolni sem tudják; ezért mondották az izraeliták az Úrnak: „Miből kellene megtérnünk?" Nem azért tették fel a kérdést, mintha meg akarták volna állapítani miben hibáztak és mi a bűnük. Ugyanez vonatkozik azokra is, akik azt hiszik, hogy a helyes úton járnak, tényleg azonban nem járnak azon. Ezek beképzeltek, magukat hibátlanoknak és ártatlanoknak (feddhetetleneknek) tartják és azt képzelik, hogy nem tértek el az Úr rendeléseitől. Az ily hűtlenek ebből az okból veszik zokon, ha tudtukra adják, hogy a helyes útról letértek. Ha figyelmeztetve lesznek eltérésükre, haragusznak azokra, akik őket figyelmeztetik; ez mutatja, hogy nagyon is oktalanok. „Aki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat; és aki feddi a latrot, szégyenére lesz... Adj a bölcsnek és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat és öregbíti a tanulságot. A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség." (Példb. 9:7, 9, 10) Itt az írás világosan megállapítja azon szabályt, hogy amely ember nem a Szentírás értelmében féli az Istent, nem elég bölcs és értelmet csak úgy szerezhet, ha a Szentet és a hozzá való viszonyát felismeri.
11 Jehova válaszol a magukat még mindig ártatlanoknak tartó hűtlenek szemtelen kérdésére, mondván: „Avagy az ember csalhatja-é az Istent? Ti mégis csaltatok engem. És azt mondjátok: Mivel csalunk téged? A tizeddel és az áldoznivalóvall" (Malakiás 3:8) A kétszínűek és a képmutatók azt állítják, hogy Isten mellett állanak s mindent megadtak Istennek, amivel tartoztak neki, tehát eszük ágában sincsen megcsalni és rászedni az Urat. Az Úr az itélőbírója azok őszinteségét és becsületességét illetőleg, akik ezeket állítják. Ő mindenkinek ismeri az indítékait. Az Úr saját maga válaszol erre a kérdésre, mondván: „Mégis csaltok engem!" Hogyan lehetséges ez, hiszen az Úr a mennyben, a rablók pedig a földön vannak? Jehovának, az Úrnak bizonyos érdekei vannak a földön; főképpen 1914 óta, mivel királyát uralkodásra ide küldte és 1918 óta hozzákezdett az igazak és a hamisak elválasztásához és az ország minden földi érdekeit a hűségesekre bízta és őket a „hű és a bölcs szolga osztálynak" nevezte. Mindazok, akik Istennel szövetségben állnak, hozzájárulni tartoznak a királyság előmozdításánhoz és neveléséhez; mert mindenük, amivel bírnak, az Úré és a királyság érdekeit az Úr nevében kell kezelni. Gondosan óvni tartoznak a királyság ezen érdekeit és azzal kapcsolatos kötelességeiket híven tartoznak teljesíteni. Csak úgy lehetnek kedvesek az Úr előtt, ha teljesen megbízhatók és Isten törvényei szerint járnak el. Azok, akik kevés értelemmel bírnak és bölcseség híján vannak, a maguk igazolására így szólnak Istenhez: „Miben csaltunk meg Téged?" A bölcs szívesen fogadná az oktatást, csakhogy a helyes úton járhasson és nem fog mentegetőzni. Mély alázattal és töredelmes szívvel inkább arra kérné az Urat, hogy ve-