Oldal:Jeremiás-Jónás-rész-1-2-1938.pdf/13

109

{{raw:data:c|

pártolták, se nem támogatták; nem állottak ellen Isten­nek készakarva és nagy belső' szorongatottságban vol­tak. Jót tudták, hogy a vallás-rendszerek nem élvezhetik Isten kegyelmét; hiszen ez a társaság igazságtalan volt. Noha a papság azt állította, hogy Krisztus Jézust, a nagy Békefejedelmet képviseli, mindazáltal jajgatott, hogy vér ontassék, s úgynevezett „templomépületeket” sorozóhelyiségnek használták fel. így a világ jóakaratú emberei szükségükben segítség után vágyakoztak, s miként a Jónás hajóját hajtó tengerészek, ’mindenik a maga istenéhez kiáltott‘; illetve minden vonalon békét és nyugalmat kerestek. Mivel azonban nem ismerték Jehova gondviselését, nem számítottak arra, hogy teljesíti kí­vánságukat. Mivel a hajó nagy veszélyben volt, a matró­zok a rakomány nagyrészét a tengerbe dobták, hogy így a hajót megmentsék. A világháború legsötétebb napjai­ban a békesség után vágyó egyszerű nép szintén kész volt minden áldozatra is, hogy véget vessen a nagy nyomorúságnak, és vagyonukat a tengerbe dobták, hogy ab­ ból béke származzon, illetve nagy áldozatok árán.is törekedtek békét és nyugalmat teremteni.

{{raw:data:p|33|31-33|id=q21| A feljegyzés azt mondja, hogy Jónás „a hajó legal­

nyit számukra; és a nékik engedelmeskedik alkotják az Úr „más juhait“, a „nagy sokaság“ osztályt, akik a ren­delt időben az ő szolgálatába állanak, az ö Igéjét hirde­tik és Jehovát dicsőítik. A prófétai kép e részének a beteljesedése megkövetelte, hogy az Úr felszentelt népe a kiváltságai felismerésére legyen ébresztve; és éppen így lett 1919-ben,felébresztve, és az Úr kiküldötte, hogy lásson munkához. Amiképpen Jónás később ajkalmat nyert árra, hogy az üzenetet elvigye Ninive lakósaihoz,­ így lettek felkeltve Jehova tanúi is 1919-ben és alkalmat nyertek, hogy bizonyságot tegyenek a nemzsidóknak, illetve a jóakaratú embereknek, akik a nagy sokaságot fogják kitenni. Az üzenet hirdetésének ez a munkája meg kell történjen, mielőtt Isten haragja Armageddonban teljeseit kifejezésre jutna, s ez a tény további bizo­nyítéka annak, hogy az Úr népe az ő szolgálatóban he­lyes módon tevékenykedik, amennyiben a reábizott munkát most határozottsággal végzi.

A{{raw:data:p|33|31-33|id=q21|

A hajóskapitány így szólt Jónáshoz: „Kelj fel; ki­álts a te Istenedhez; hátha gondol velünk az Isten, és nem veszünk el!“ Hasonlóképpen szólnak most a jóaka­

ratú emberek Jehova tanúihoz, mivel látják, hogy a min

sóbb részében volt**, s hogy ott magát biztonságban érez­ denható Isten, akinek az ö felszentelt népe szolgál, az vén, kényelmesen letelepedett és elaludt, mert nagyon igazságosság Istene, az irgalmasság Atyja és hatalmas szeretett szundikálni, ö ott egy cellában lévő fogolyhoz és egyedüli, aki megvigasztalhat. Ezek a jóakaratunk, vagy rabhoz hasonlított. Aludt, mint a „tiz szűz**, akik akik végül a „nagy sokaságot** fogják alkotni, nem álla vőlegényre vártak, de azután elálmosodtak és elalud­ ,nak szövetségben Jehovával, nem tudják hogyan köze­ tak. (Máté 25 :1—13) A világháború utolsó részében és ledjenek Istenhez, és azért fordulnak felvilágosításért egy ideig azután az Úrnak a földön tartózkodó népe az ellenjelképes Jómi.s-osztályhoz, illetve Isten feiszenaludt és tétlen maradt, a szolgálatban való kiváltságát telt és megbízott népéhez. Mivel a jonadábok vagy.jo. akaratú emberek foglyok, akiket a vallásoskodók bilin­ tekintve. Sokan közülük így szóltak: „Csendben mara-........................................................ csekben tartottak, imáikat nem Jchovához intézték, mi­ dunk és várunk, arnig az Ür haza visz bennünket.** ’* Jónás úgylátszik az egyedüli utas volt a hajón. A- vel nem ismerték a nagy kiváltságot, amelyet élvezhet midön a hajóskapitány meghallotta embereinek az imád­ nének. ök az Úr hű szolga-osztályától várnak felvilágo­ ságát és kiáltását, felkereste Jónást, hogy lássa mit cse­ sítást, hogy hogyan találhatják meg a helyes utat es lekszik. „De hozzáméne a kormányos mester (Van Ess: hogyan járhatnak azon. Jehova tanúinak a kiváltsága és hajóskapitány), és mondá néki: Mi lelt, te nagy alvó? kötelessége, hogy ezeknek a jóakaratú embereknek min-. . Kelj fel, kiálts a te Istenedhez; hátha gondol velünk az den tekintetben segítségükre legyenek és velük mégis - Isten és nem vesszünk el!“ (Jónás 1 : 6) A hajóskapitány mertessék az Ür útját; s hogy ezt megtehessék, el kell nyilván az összes tengerész hivatalos képviselője volt vigyék a királyság üzenetét az ilyen embereknek és ne­ és ugyanazt az osztályt szimbolizálja ott, amelyet az írás kik segíteniük kell, annak jelentőségét megérteni, és megemlít mint „akik hajókon tengerre szállnak és nagy buzdítaniuk kell őket arra, hogy részt vegyenek isten • nyomorúságot és szorongattatást élnek át.“ (107. Zsol­ és az ő királyságának a szolgálatában. Hogy ez a kö­ tár 23—27) A hajóskapitány vagy parancsnok teljesen telességük és kiváltságuk, határozottan kitűnik az Ür tanácstalan volt, s mivel a maga bölcseségének a végé­ kijelentéséből:. „így szól Jehova: Jókedvem idején meg­ re ért, Jónáshoz fordult. Midőn őt alva találta, megpa­ hallgattalak [a Jónás-qsztályt a harag napján], és a , rancsolta neki, hogy keljen fel és tegyen valamit. A kép­ szabadulás napján segítettelek; megtartlak és nép szövet­ nek ez a része azt mutatja, hogy Isten a ,,szolga"-osztályt ségévé teszlek, hogy megépítsd a földet, és kioszd az a világháború alatt rájuk szakadó nyomorúság idején elpusztult örökséget, így szólván a foglyoknak: Jöjje­ életben tartotta és abból kiszabadította, hogy elvigyék tek ki!.,és azoknak, akik a sötétben ülnek: Lépjetek elő üzenetét a népnek és különösen a jóakaratú embereknek .' a: világosságra! Az utakon legelnek, és minden halmokon megmutassák a követendő helyes utat, amely emberek legelőjük lesz.** (Ésaiás 49 :8,9) „Én, Jehova, hívtalak . abban az időben a Sátán kereskedelmi szervezetének- :i el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek [a vihar szolgálatában és a politikai és-vallásos-tömeg hatalma idején], és népnek szövetségévé teszlek, pogányok Ja alatt voltak, mivel nem tudták, hogy hova forduljanak.... hajóskapitány és a tengerészek, valamint a ninivéheliek Ezek a jóakaratú emberek segítségért kiáltottak, és ők által szemléltetett nem izráeliták] világosságává: Hogy fogságban voltak abban áz 'értelemben, amint az írásban megnyisd a vakok szemeit, hogy a foglyot a tömlőéből le vannak írva (Ésaiás 42 :6,7), illetve ilyen foglyokat kihozzad, és á fogházból a sötétben ülőket.** — Ésaiás szimbolizálták. ' ' ' ' • 42:6,7. ' ”Ez egy további erős bizonyítéka annak, hogy Je” Jónás ezen'a helyen, amidőn' nyúgódott és aludt. Isten felszentelt népét ábrázolta a földön, és'á Jónásnak . hová Isten a hozzá jóakarattal viselkedő emberekre felkelésre'adott ■ parancs azt mutatja, hogy' ai Ür a ren­ gondol és gondoskodik róla, hogy a parancsainak engedelt időben megparancsolta felkent népének; hogy kel­ delmeskedök ne pusztuljanak el Armageddonban, hanem jen fel és igyekezzen áz Úr szolgálatába, hogy’a jó- megkiméltessenek és az ő nagy haragjának az idején akaratúak megtalálják a Jehova szervezetéhez vézető által vitessenek. A prófétai kép- ezen a ponton azt mu­ helyes'utat és ott oltalmat és biztonságot-találjanak.. tatja, hógy mily nagy kiváltságot ajándékozott Isten a Eszerint a hajó tengerészei a kapitánnyal együtt á jó­ földön élő maradéka tagjainak, valamint a rájuk ruhá­ akaratú és becsületes embereket árnyékolták elő,'akik zott nagy felelősséget is, s hogy ezt a felelősséget nem a helyes utón kívánnak járni, amely utat az Ür meg is körülhetik el, ha magukat kényelembe helyezik. Ellen-