Az ŐRTORONY
és Krisztus jelenlétének hírnőke
24. évfolyam
1937 augusztus 15
15-16 szám
Jehova gondviselése
“ A nép a saját jóléte érdekében városokba gyüjte- tett: „A népet pedig egyik városból a másikba telcpité Egyiptom egyik határszélétől a másikig". (Mózes I. 47 :21) Hasonlóképpen gyűjti össze az Úr Jézus Krisz¬ tus „más juhait" a városban példázott szervezetébe; e¬ zekben a városokban találnak menedéket, és sehol más¬ hol. Ez egyezik a menedékvárosokkal, amelyeket Jeho¬ va (Józsiié) Mózes napjaiban létesíttetett a nép számᬠra. (Mózes V. 19 :1—6) A papok földjét nem adták el: „Csak a papok földét nem vévé meg, mert a papoknak szabott részük vala a Fáraótól és abból a szabott rész¬ ből élnek vala, amit nékik a Faraó ád vala; annakoká- ért nem adák el az ö földüket". — Mózes I. 47:22. ” Ez nem jelent részrehajlást a nép megkárosítása és a papság érdeke javára, amint némelyek gondolják. Az egyiptomi papok immár az Ínség előtt is kormány tᬠmogatásban részesültek s ez az intézkedés az Ínség ide¬ jében is fennállott. A papok tehát nem szorultak rá föld¬ kaptak élelmiszert. Ezek a papok vagy fejedelmek Jó¬ zseffel együtt a király szolgái (alkalmazottai) voltak s a drámában itt úgylátszik a „választott szolgát" pél¬ dázzák, amelynek Jézus Krisztus a feje, s hozzátartozik a földön levő maradék is mint „lábtagjai". (Ésaiás 52: 7) Most ezek Jézus Krisztus társörőkösei s azon „aláza-' tosak közé tartoznak, akik Jézus Krisztussal együtt fogják örökölni a földet". (Máté 5 : 5; Róma 8 :16,17) Oly helyzetben vannak tehát, amely különbözik a „más juhokétól", a nagysokaságétól, jóllehet mindenki Jeho¬ va Istentől Jézus Krisztus útján nyeri az életet. ” József nem létesített állami munkanélküli segélye¬ zést, dolog nélkül adván támogatást. (Mózes I. 47:23) Ellenkezőleg, az emberek szorgalmasan dolgozni tartoz¬ tak s nem lehettek terhére az államnak. A vetőmagot elvetni tartoztak a földeken, Istenben reménykedve, hogy termést fog adni. Mindig úgy volt és mindig úgy is lesz, az emberek dolgozni tartoznak. (Thess. II. 3 :10) Aki nem akar dolgozni, ne is egyék. A lusta ember útá- latos Isten előtt és tékozlónak van nevezve. (Példb. 19 : 15; 31:27; Ezékiel 16:49) Az Úr a nagysokaság- és jövő élete érdekében rendeli, hogy nem szabad tétlen¬ kednie, hanem állandóan dolgozni tartozik. (Jelenések 7 : 15) „Ti nem a magatokéi vagytok ... áron vétettetek meg; dicsőítsétek tehát az Istent a ti testetekben." — Korinthus I. 6:19,20. ” Nagyszerű intézkedés történt a nép érdekében: „És takaráskor adjatok a Faraónak egy ötödrészt; négy rész pedig legyen a tietek a mező bevetésére és élésetekre, mind magatoknak, mind házatok népének és gyerme¬ keiteknek eledelül". (Mózes I. 47 :24) Mivel akkor a föld immár nem volt az övék, ez nagyon jó intézkedés volt az ő érdekében. Zakariás 14:16—18 prófétai je¬ lentése szerint hasonló kívántatik meg a nagysokaságtól is, A nagysokaságtól igazságosan kívántatik ez, józan követelés és nem nehéz. (János I. 5:3) Jézus Krisztus • Isten akarata szerint mindnyájukat egyenlő színvonal¬ ra helyezi Isten elé s mindenkitől azt kívánja, szolgáljon híven Istennek, de tehetségénél nem kíván többet. Egyip¬ tom népe hálás volt ezen intézkedésért, miképpen a nagysokaság is hálás az Úr intézkedéséért. „És mondᬠnak: Életünket megtartottad; hadd találjunk kegyel¬ met, Uram, szemeid előtt és szolgái leszünk a Fáraó¬ nak." — Mózes I. 47 :25. . •’ József ezen intézkedésével, melyet a nép érdekében tett, igazolta nevét, (az új nevét) melyet Faraó adott neki, „Zaphnath-Pahneachnak" nevezvén őt, ami a „vi¬ lág mcgmentőjét" jelenti. Hasonlóképpen lengeti pál¬ maágát a nagysokaság a templomban és így Istennek és a nagyobb Józsefnek tulajdonítja az üdvösséget (meg¬ mentést) és örökké Isten és Krisztus szolgája kíván lenni. A nagyobb József, Jézus Krisztus előtt csak azzal lehet kegyelmet nyerni, ha szolgálunk Jehova Isten-