Oldal:Jehova-gondviselése-4-rész-A-parázna-nő-éneke-1-2-rész.djvu/12

132

örökké maradni is fog. Erről a társaságról mondja Jézus: „Kígyók, mérges kígyóknak fajzatai, miképpen kerülitek ki a gyehennának büntetését?" — Máté 23:33.

¹¹

A római-katholikus térítő munka és hajói vagy eszközei is örökre megszűnnek létezni. Akkor minden támogatója látni fogja, hogy Jézus köv. kijelentése találóan szól a hierarchiáról: „Jaj nektek képmutató írástudók és farizeusok (a modern Tírusz uralkodói és támogatói), mert megkerülitek a tengert és a földet, hogy egy pogányt zsidóvá (római-katholikussá) tegyetek; és ha azzá lett, a gyehenna fiává teszitek őt, kétszerte inkább magatoknál". (Máté 23:15) Akkor Jehova prf. a következő kérdést teszi fel mindazoknak, akik a füleiket nyitva tartják: „Ki végezé ezt a koronás Tírusz felől, melynek kereskedői fejedelmek és kalmárai a földnek tiszteletesei?" (Ésaiáis 23:8) Ezek a szavak ismét a római-katholikus hierarchiát jellemzik; mert ez állította évszázadok óta, hogy a pápának áll hatalmában és jogában megkoronázni és elmozdítani helyükből e világ királyait. Akik magukat így megkoronáztatták és a hierarchia hatalmának alávetették, a hierarchiát tekintették és tekintik még most is a „felső hatalomnak". A hierarchia teljes engedelmességet követel az alárendelt papságtól és különböző országok politikai uralkodóitól is; s akit a hierarchia ki akar tüntetni, címeket adományoz neki s így „egyházfejedelmeket" csinál az emberekből; ezek a kalmárok, akik a modern Tírusz utasításait végrehajtják, voltak „e világ előkelőségei". Amidőn ezek közül az „egyházfejedelmek" közül valamelyik Amerikába ellátogat, a politikusok katonabandával és zászlódíszben fogadják a kikötő hidjánál, meghajolnak előtte, megcsókolják a gyűrűjét s egyéb sokféle értelmetlen ceremóniát csinálnak vele. A római-katholikus hierarchia megköveteli, hogy a világ politikai uralkodói és a „katholikus nép", t. i. a köznép, respektálják a hierarchiát s úgy beszéljenek tagjairól mint „egyház fejedelmekről", akik semilyen tekintetben sincsenek a politikai uralkodók alá rendelve. Még a király vagy földi uralkodó is az úgynevezett „szent atyának" a hierarchia főnökének csak a nagy lábujját csókolhatja meg.

¹²

A 8. versben feltett kérdés nyilván a hierarchiára akarja felhívni a figyelmet: „Ki végzé ezt a koronás Tirusz felől?" A kérdésre aztán nyomban felel is s a válasz nyelvezetéből kitűnik, hogy azon időre vonatkozik, amidőn Jehova hatalmát a gonosztevők megbüntetésére fogja használni, illetve a mai Tírusznak, az ördög látható legfőbb eszközének megbüntetésére: „A Seregeknek Ura végezé ezt, hogy meggyalázza minden dicsőségnek kevélységét és hogy megalázza a föld minden tiszteleteseit!" (9. vers) Isten világosan kijelentette: „Ahogyan elvégeztem, úgy is hajtom végre!" (Ésaiás 46:11) Senki se vonja kétségbe, hogy Isten nem hajtja végre végzéseit. A modern Tirusz elvetemült, nagyszájú, felfuvalkodott társaság, amely az emberek részéről tiszteletet követel magának és tiszteltetik is. Jehovának reája vonatkozó ítéletét Jézus a következő szavakkal jelentette be: „Ami tiszteletes az emberek előtt, útálatos az Isten szemében!" (Lukács 16:15) „Aki pedig felmagasztalja magát, megaláztatik". (Máté 23:12) Jehovának ezek a szilárd szabályai nincsenek változásnak kitéve s nyilván teljesülni fognak mindenkin, akikre vonatkoznak, s ez nyilván magában foglalja a római-katholikus hierarchiát is. Jehova elvégezte, hogy a modern Tirusz, a nagy parázna vall. szervezetet megszünteti. Miért? A Szentírás mondja: „hogy meggyalázza minden dicsőségnek kevélységét!" Nyilván ez azt jelenti, hogy ezek az Istent megillető tiszteletet elvették és teremtményeket részesítettek benne.

¹³ A római-katholikus hierarchiát vagy a modem Tí-

ruszt alkotó emberek pompás és cifra ruhákba öltöznek s aztán köztereken büszkélkednek azokban, hogy az emberek tiszteletben részesítsék őket. Azt képzelik, hogy nagy kiváltságban részesítik az embereket, ha valamely ujjukat vagy lábujjukat megcsókolni engedik. Hangzatos címeken neveztetik magukat s azt állítják, hogy a dicsőségük és pompájuk oly „szent", hogy borzasztó bűnt jelent, ha valaki kritizálni merészeli a viselkedésüket vagy bármit is közöl a néppel a Bibliából, amely a vallási képmutatásra felhívja az emberek figyelmét. Az Isten igéjéből merített igazság hirdetése „sérti ezeknek az álszent lelki uralkodóknak és szövetségeseiknek érzelmét".

¹⁴ Jehova és az ő mennyei szervezete felől áll megírva: „A Sionról, amelynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten". (50. zsoltár 2.) A hierarchia ezt a szöveget tévesen magára alkalmazza és hasznot húz belőle; azt állítja, hogy Istent helyettesíti és a hierarchia tagjai számára követeli mindama dicsőséget és szépséget, ami csupán az Urat illeti meg. Emiatt közölteti Jehova azon szándékát, hogy „meggyalázza minden dicsőségnek kevélységét!"

¹⁵ Ez a vallásoskodó, kalmár, politikai, rendkívül önző és felfuvalkodott szervezet el fog bukni, úgy, ahogyan Isten elhatározta: „Te pedig embernek fia, kezdj gyászéneket Tíruszról. És mondja Tírusznak: Ki lakol a tenger révhelyein, ki a népek között kereskedik sok sziget felé, így szól az Úristen: Ó Tirusz, te ezt mondtad: Én tökéletes szépségben vagyok!" (Ezékiel 27:2, 3) Így lesz a hierarchia az egész világ látványossága. Szövetségesei és az általa elámítottak szépségét és dicsőségét magasztalják, más kérdés, hogy hisznek benne vagy sem; a politikusok azért mívelik ezt, mivel politikai támogatást várnak ellenszolgálatképpen. Ezek a „hajók" vagy eszközök, amelyek a hierarchiát támogatják, ugyanabba a sorba állanak be és a maguk dicsőségét és hírnevét magasztalják. Ezeknek mondja Jehova: „Társis hajói hordozták áruidat és megtelél és felette igen híres levél a tengerek szívében." (Ezékiel 27:25) Közel azonban az idő, amidőn ezek a dalnokok és magasztalók és szövetségeseik szomorú véget érnek, mert Jehova kijelentette: „Gazdagságod és áruid, hajósaid és kormányosaid, hasadékaid javítgatói és csereáruid árusai és minden hadakozó férfiaid, akik benned vannak és minden benned való sokaság, beleesnek a tengerek szívébe zuhanásod napján. Kormányosaid kiáltásának hangjára megrendülnek a mezőségek is kiszállnak hajóikból mindnyájan, kik az evezőt fogják, hajósok és tengernek minden kormányosai a szárazföldre lépnek. És hallatják fölötted hangjukat s keservesen kiáltanak, s port hintenek fejükre, hamuban fetrengenek. És kopaszra nyiratkoznak miattad és zsákba övezkednek és sírnak feletted lelki keserűségben keserves sírással. És kezdenek feletted fájdalmukban gyászéneket és így énekelnek rólad: Ki volt olyan mint Tirusz? mely most mint temető a tenger közepette?" — Ezékiel 27:27—32.

¹⁶ A világon minden ember „szokatlannak" fogja tartani, amidőn a hatalmas vallás-szervezetek bukását látni fogja, hogy az Úr leleplezi és megsemmisíti a klérust, holott az az ő nevéről nevezte magát. A római-katholikus hierarchia évszázadokon keresztül Isten és Krisztus nevét viselte s azt állította, hogy az Úr egyetlen igazi szervezete. Ámde az Úr leírja képmutatását s azt mondja erről az álszent szervezetről: „Azért úgy cselekszem e házzal, amely az én nevemről neveztetik, amelyben ti bizakodtok, és e hellyel, amelyet néktek és a ti atyáitoknak adtam, amint Silóval cselekedtem". — Jeremiás 7:14.