„Oldal:Jehova-ünnepe-1933.djvu/12” változatai közötti eltérés
Jump to navigation
Jump to search
(→Korrektúrázva) |
a |
||
| Oldal (be lesz illesztve): | Oldal (be lesz illesztve): | ||
| 9. sor: | 9. sor: | ||
{{raw:data:q|23|Hasonlítsd össze a jelképi páska bárány vérének alkalmazását azzal, amit Jézus tett, amidőn az emlékün-}}| | {{raw:data:q|23|Hasonlítsd össze a jelképi páska bárány vérének alkalmazását azzal, amit Jézus tett, amidőn az emlékün-}}| | ||
{{raw:data:q|23|c|nepet halálának emlékére bevezette! Indokold meg a különbséget!}} | {{raw:data:q|23|c|nepet halálának emlékére bevezette! Indokold meg a különbséget!}} | ||
| − | {{raw:data:q|24- | + | {{raw:data:q|24-26|Magyarázd meg a Jézus vére alkalmazásának különbségét, amint az Jelenések 1:5-ben van feljegyezve, s amint azt Jézus nevezte meg János 8:53-56 között!}} |
{{raw:data:q|27-29|Magyarázd meg szövegek által, ki jogosult arra, hogy résztvegyen az emlékünnepen? Mutasd meg ez összefüggésben Pál ap. és Jézus kijelentése közti összefüggést! Hasonlítsd ösze erre való tekintettel az Egyiptomban tartott páskát a Jézus által rendelt emlékünneppel!}} | {{raw:data:q|27-29|Magyarázd meg szövegek által, ki jogosult arra, hogy résztvegyen az emlékünnepen? Mutasd meg ez összefüggésben Pál ap. és Jézus kijelentése közti összefüggést! Hasonlítsd ösze erre való tekintettel az Egyiptomban tartott páskát a Jézus által rendelt emlékünneppel!}} | ||
{{raw:data:q|30|Mily tanulság van Pál apostol kijelentésében Kor. I. 10:6-15?}} | {{raw:data:q|30|Mily tanulság van Pál apostol kijelentésében Kor. I. 10:6-15?}} | ||
A lap 2022. március 10., 17:49-kori változata
A lap korrektúrázva van
92
Az őrtorony és Krisztus jelenlétének hírnöke
20. évfolyam, 6. szám
W. T., 1933 március 15.
Bizony mondom nektek: én már többet nem
iszom a szőlőnek e terméséből, egész ama napig,
amikor majd újat iszom tiveletek együtt az én
Atyám királyságában. — Ez a nap az, melyet Je-
hova rendelt; örvendezzünk és vigadjunk ezen!
iszom a szőlőnek e terméséből, egész ama napig,
amikor majd újat iszom tiveletek együtt az én
Atyám királyságában. — Ez a nap az, melyet Je-
hova rendelt; örvendezzünk és vigadjunk ezen!
A háromságtan titka
"SZENTSZELLEM": Mi az? Oly nagy Jézus, mint a „szentszellem" vagy nagyobb annál? Miért mondotta Jézus: „Az Atya nagyobb nálamnál"? A háromságtan titka megmagyaráztatott-e valaha kielégítő módon?
A háromság-tan azt állítja; hogy a „szentszellem“ a „háromság isten" harmadik személye. Az általában elterjedt gondolat az, hogy a szentszellem szó mindig szellemi teremtményt jelent. Ugyanazon gyöksző, melyei nagyon helyesen szél, lélekzet, vagy lehellet szavakkal fordítanak, németül és angolul ugyancsak találóan szellemnek (magyarul helytelenül léleknek) van fordítva, és a szellem szó valódi értelme vagy jelentése láthatatlant erő. Isten szelleme az emberek előtt láthatatlan és hatalmas s ezért jogosan nevezik szentszellemnek, mert Isten hatalma mindig szent. A szentszellem nem jelent személyt vagy teremtményt s az írásnak egyetlen kijelentése sem jogosít fel ezen felfogásra. Amidőn Isten valakit szellemével megihlet, úgy azt hatalommal és tekintéllyel ruházza fel, hogy az ő megbízottjaként cselekedjék. Isten szellemével megihlette Dávidot, hogy az ő tanúja
legyen és Dávid mondotta: „Az Úrnak lelke (szelleme) szólott énbennem és az ő beszéde az én nyelvem által." (Sámuel II. 23:2) Hasonlóképpen megihlette bölcseséggel az Úr azokat az embereket, akiknek az volt az utasításuk, hogy a frigysátor részére bizonyos dolgokat elkészítsenek. (Mózes II. 35:31—35) Ezek az emberek meghatalmazást nyertek és jogosan képviselték Istent,
az Urat.
A próféta Krisztus helyett szólva írta: „Az Úr Isten (Jehova) lelke (szelleme) van én rajtam, azért, mert fölkent engem az Úr (Jehova), hogy a szegényeknek örömet mondjak, elküldött, hogy bekössem a megtört szívüeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást és a megkötözötteknek megoldást. Hogy hirdessen az Úr (Jehova) jókedvének esztendejét és Istenünk bosszúállása napját; megvigasztaljak minden gyászolót." (Ésaiás 61:1, 2) Jézus idézte ezt a jövendölést és magára alkalmazta. (Lukács 4:18—21) Az írás ezen szövege azt bizonyítja, hogy a szentszellem ama tekintély és hatalom (erő), mellyel Isten az ő szeretett fiát felruházta. Isten felhatalmazta Jézust, hogy őt képviselje és nevében beszéljen. A prófé-
