Oldal:Hiszékenykerítők-rész-2-Társak-Az-Ő-müve-és-cselekedete-rész-1-1937.djvu/7

7

csak az Úr és az ő háza iránt odaadást és buzgalmat tanúsító jonadábok vannak jelen, helyénvaló, ha a szolgálat vezetésével közülük lesz valaki megbízva. Egyesek, akik a „választott vének“ szellemével bírnak, a jonadábok ilyen eljárását néha erősen kritizálják; ez a kritika azonban teljesen téves. A következő szentirati szövegek a fenti következtetések támogatására szolgálnak és kimutatják, hogy a jonadábok a felkentek segítőtársai, hogy a csoportszolga szavazás útján való megválasztásával járó kötelezettség a felkenteket terheli,és hogy mindnyájan, akik magukat Istennek és az ő királyának szentelték, a Király és Jehova dicsőítésére szolgáló munkában közreműködjenek.

Noé

²¹ Jehova különböző képeket vagy példaképeket alakított, melyek a jonadábokat vagy a „nagysokaságot“ már előre példázták. Egy ilyen kép a következő: Noé és családjának hét tagja példázta a két osztályt, azaz a „kicsiny nyájat“ és a „nagysokaságot”. „Monda az Úr Noénak: Menj be te, és egész házadnépe a bárkába: mert téged láttalak igaznak előttem ebben a nemzedékben. Minden tiszta baromból hetet-hetet vigy be, hímet és nőstényét; azokból a barmokból pedig, amelyek nem tiszták, kettőt-kettőt, hímet és nőstényét, az égi madarakból is hetet-hetet, hímet és nőstényét, hogy magvok maradjon az egész föld színén. Mert hét nap múlva esőt bocsátók a földre negyven nap és negyven éjjel; és eltörlök a föld színéről minden állatot, melyet teremtettem. — Cselekedék azért Noé mind aszerint, amint az Úr néki megparancsolta vala.“ — Mózes I. 7:1—5.

²² Noé joggal részesült azon megbízatásban, hogy az „igazság hirdetője“ legyen, aki Jehova parancsolatai szerint cselekedett. (Péter II. 2:5) Nincsen feljegyezve, hogy Noénak családján kívül a bárka építésénél valaki más is segédkezett volna. Családja azon emberek osztályát példázza, akik azt cselekszik, amit ember elvégezni képes, miáltal ugyanazt jelképezi mint a jonadábok, vagy nagysokaság. Noé a kijelölt állatokat a bárkába vezette, és családja, — mint a jonadábok példaképe — ebben a munkájában szintén segédkezett, éspedig Noé utasítása szerint és vezetésével, amit életük megmentése végett cselekedtek. Jehova azután minden élő teremtmény érdekében megkötötte az örök szövetséget. A bárkában úgy az özönvíz előtt, mint alatt, bizonyos teendőket kellett végezni, mivel az élő teremtményeket etetni és gondozni kellett, amiben Noé családja is résztvett s ezáltal a jonadábok, mint a maradék segédtársainak munkáját példázta. Noé hozzátartozói, Noé által Jehova elismerésében részesültek. Noé bizonyára intézkedett családtagjainak teendőiről. Oltalomban való részesülés és a vízözön előtti biztonságbahelyezés által lett Noé családja a régi világból kivezetve. Az általuk példázott emberek, a nagysokaság, szintén ígéretet nyertek, miszerint Armageddonból kimenekülnek.

Menedékhely

²³ Aki nem szándékos bűnt követett el, mint szökevény a menedékvárosba menekülhetett, ahol oltalomban részesült. „Izrael fiainak (azaz a vallásszervezetekből kimenekülő foglyoknak) és a jövevénynek (a felekezeteken kívülieknek, akik semilyen vallásszervezettel közösségben nincsenek és az ördögi szervezetből az Úrhoz menekülnek) és az ő közöttük lakozónak menedékül legyen az a hat város, hogy odaszaladjon az, aki történetből öl meg valakit,“ — Mózes IV. 35:15.

²⁴ A gyilkost bíróság elé állították, ahol bizonyítania kellett, hogy nem bosszúból követte el vérontást, hanem véletlenségből vagy akaratlanul. (Mózes IV. 35:24, 25) Éppen így kell a jóakaratú embereknek, azaz a jonadáboknak is megítéltetniök és bizonyítaniuk, hogy Sátán világában a múltban elkövetett tetteik tudatlanságon alapszanak, vagypedig származásuk, nevelésük stb. következtében inkább a véletlennek tudható be, amit azáltal bizonyítanak, hogy megtérnek és az Úr jóváhagyásában részesülő helyes útra térnek. A menedékvárosban a papokon és lévitákon kívül mások is laktak. (Mózes IV.35:6; Bírák 9:1—6; Sámuel II. 2:1-4,11) A menedékvárosba menekült gyilkost kezdetben támogatásban kellett részesíteni; a védelem feltétele azonban attól függött, hogy a várost el nem hagyja, előírásait betartja és valami foglalkozást űz, miáltal a város lakosainak nem lesz terhére. (Thess. II. 3:8—12) Mindnyájuknak dolgozniok kellett, máskülönben táplálékban nem részesültek. A gyilkos előmozdította a lévita-város jólétét és pontosan a város határain belül kellett tartózkodnia, azaz Isten szervezetében maradnia, mégpedig a főpap haláláig, ami a templom papjai munkájának befejezését jelenti a feltámadásukkal járó fordulat bekövetkezése előtt. A menedékvárosba ekképpen menekült szökevény nem volt a város hivatalos polgára, mindamellett a város támogatásában és védelmében részesült mindaddig amíg előírásait betartotta.

Gibeoniták

²⁵ A gibeoniták nem voltak izraeliták. Felkeresték Józsuét, alávetették magukat az ő parancsainak és ő „favágókká és vízhordozókká“ tette őket. Józsué Jézus Krisztust példázta, aki most az őt kereső nemfelkentekhez így szól: „Átkozottak legyetek (azaz Jehovának felkent szolgái; senkinek sem áll jogában titeket megölni, (Mózes III. 27:28) de engedelmeskednetek kell az Úrnak); és ne fogyjon ki közületek a szolga, a fávágó és vízhordó az én Istenemnek házába." (Sionba, azaz Isten szervezetébe). — Józsué 9:23.

²⁶ Vegyük figyelembe, hogy a gibeonitáknak a lévitáknak kiutalt vagy meghagyott szolgálatba nem volt beleszólásuk, hanem az Úr által kiválasztott, vagy kiszemelt lévitáknak segédkeztek. A ’favágókká és vízhordozókká’ tett gibeoniták bizonyára azokat a szolgákat példázták, akik az Úr papjai, illetve az ő házának felkentjei által kiutalt szolgálatot végezték. A gibeoniták bíztak Józsuéban, hogy a küzdelemben segítségükre lesz, és amidőn nehéz helyzetbe kerültek Józsuét kérték, hogy gyorsmenetben segítségükre siessen. Ne vond meg kezeidet a te szolgáidtól.“ (Józsué 10:6) Ebből kitűnik, hogy a „más juhok“ vagy a nagysokaság tagjai mennyire várják, hogy őket az Úr és az ő testének tagjai a harcba belevonják s ezáltal védelemben és oltalomban részesüljenek. Emellett arra kérik a felkenteket, legyenek buzgóak, s akik az Úr szellemével bírnak, gyors szolgálattétellel a „más juhok“ segítségére sietnek. A gibeonitáknak az izraelitákkal együtt kellett szolgálniuk, amiből kitűnik, hogy a „más juhok“ szintén résztvesznek a szolgálatban és az Úr szervezetének utasításai szerint járnak el. Egyes gibeoniták később Dávidot is megsegítették és fontos szolgálati megbízatásban részesültek. „Ezek azok, akik Dávidhoz menének Siklágba, mikor Saul (a ’gonosz szolga’ osztály egyik példaképe) a Kis fia miatt számkivetésben vala, akik a hősöknek a harcban segítői voltak ... és a Gibeonbeli Ismája,a harminc közül való hős; és Irméja, Jaháziel, Johanán ,és Gederátbeli Józabád“. (Krónika I. 12:1, 4) Ebből kitűnik,hogy Ismája „a gibeonita“, a csoport többi tagjai