Oldal:Hiszékenykerítők-rész-2-Társak-Az-Ő-müve-és-cselekedete-rész-1-1937.djvu/3

Innen: Hu JW United
A lap korábbi változatát látod, amilyen Katomozes (vitalap | szerkesztései) 2023. április 13., 18:57-kor történt szerkesztése után volt. (Korrektúrázva)
Jump to navigation Jump to search
A lap korrektúrázva van


3
a maradékot és útitársaikat bízta meg. Ezért parancsolta meg az Úristen szövetséges népének: „Keljetek fel és támadjunk reá (Sátán szervezetére) haddal." (Abdiás 1) Ez Jehova Isten harca, és akik Istent szeretik örömmel vesznek részt ebben a küzdelemben, az igazság üzenetének hirdetése által. A munkában való közreműködésük Jehova magasztalásában, nevének és királyságának hirdetésében nyilvánul meg. A maradék és az Isten iránt jóakaratú emberek avval bizonyítják be Isten iránti szeretetüket, hogy parancsolatait bátran és rendíthetetlenül követik és igazságának üzenetét ismertetik.

Társak „Más juhaim is vannak nékem, amelyek nem ebből az akolból valók; azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor" — János 10:16. JEHOVA alkotta a földet és embereket teremtett rajta, ö alkotta a földet az emberek és az embereket a föld számára. (Ésaiás 45 :12, 18) „A föld mindörökké meg¬ marad." (Préd. 1:4) Ezen írás-szövegek eléggé bizo¬ nyítják, hogy Istennek már a föld alkotásának kezdetén eltökélt szándéka volt a földet örökre emberi teremtmé^ nyekkel benépesíteni.! Amidőn az ember vétkezett és ha- : Iáira ítéltetett, ebből Sátán kétségnélkül azt követkéz-' tette, hogy ezáltal meggátolta Istent szándékának meg- ‘ valósításában. De nem úgy vöt. Jehova Isten hatalma korlátlan, ö mondja: „Elhatároztam, meg is cselekszem.'* „Tanácsom megáll, és véghez viszem minden akarato¬ mat." (Ésaiás 46:10, It, Menge) Isten törvénye, misze¬ rint az embert halálra ítélte, megmásíthatatlan. Isten ítélete meg nem másítható. Mit szándékszik Isten tenni, hogy áz ember a földön örökké élhessen s ezáltal az is¬ teni szándék beteljesüljön? Miután Ádám halálraítélte- tett, Isten kinyilatkoztatta az emberi nem megváltására irányuló szándékát, amennyiben az emberek közül ma¬ gának egy „népet, választ, nevéért", Isten határozottan kijelentette, hogy akik feddhetetlenségüket megőrzik és mindhalálig hűségeseknek bizonyulnak, feltámadás¬ ban részesülnek és szellemi teremtményekké válnak. A feljegyzésből tehát kitűnik, hogy Isten mindenekelőtt azon szándékát ismertette, miszerint a földet tökéletes emberekkel akarja benépesíteni,1 míg az utoljára, illet¬ ve másodsorban kifejezésrejuttatott szándéka abból áll, hogy az emberekből egy szellemi-osztályt alakítson., Gondviselése odairányul, hogy az emberek közül magú¬ mik két csoportot alkosson, amely igéjének és nevének tisztázása végett örökéletben részesülnejA két csoport közül az egyik szellemi, a másikTöldi,'esszükségképpen ezen csoportoknak társaknak kell lenniökjA két csoport között nem szabad ellentétnek uralkodnia. Jehova Isten nemcsak azáltal fogja igazolni igéjét és nevét, hogy a föl¬ det tökéletes emberekkel népesíti be és örökéletben ré¬ szesíti, hanem az emberekből még egy más csoportot is alakít, akik egy magasabb és fontosabb tisztséget fog¬ nak betölteni, mint amilyen tisztséggel egykor Lucifer hírt. Ezt a két osztályt az írás „társaknak." vagy „úti¬ társaknak nevezi. A társ, vagy útitárs szó, egybefü- zbttet, kísérőt, felebarátot, vagy testvért jelent. . ’ Ügy a szellemi, mint az emberi csoporttól elvárt tel¬ jesítmény vagy követelmény a következő: Isten iránti teljes odaadás, minden haszonlesés kiküszöbölésével, és Isten akaratának örömmel való teljesítése. Ez Isten jránti tartózkodás nélküli felszentelődóst jelent, a meg¬ kötött szövetség hűséges betartása mellett. A két cso¬ port tagjainak üdvözülése az Istenbe és Jézus Krisztus¬ ba vetett teljes hittől, Isten akaratának feltétlen es mindenkori teljesítésétől függ. Amidőn Jézus az egyik • ifjúnak megmagyarázta, mit szükséges tennie, hogy életben részesüljön, tanítványai is jelen voltak, akik Mesterük szavát hallva egymástól kérdezték: „Kicsoda üdvözülhet tehát"? Mire a tanítványok egyike ekkép¬ pen szólott Jézushoz: „ímé, mi elhagytunk mindent és követtünk téged; mink lesz hát minekünk? Jézus pedig monda nékik: Bizony mondom néktok, hogy ti, akik követtetek engem, az újjászületéskor, amikor az em¬ bernek Fia beül az ö dicsőségének királyi székébe, ti is beültök majd tizenkét királyi székbe, és ítélitek az Izrael tizenkét nemzetségét. És aki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy nötestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjeit az én nevemért, mindaz száz annyit vészen, és örökség szerint nyer örök életet. Sok elsők pedig lesznek utol¬ sók, és sok utolsók elsők." (Máté 19 : t6—30) Ebből ki¬ tűnik, hogy a két csoport tagjainak minden önző dol¬ gokkal fel kell hagyniuk és magukat teljesen .lehovániik szükséges szentelniük. Az egyik csoport, miután hű¬ ségesnek bizonyul, Jézus Krisztus dicsőségének kirᬠlyi székében foglal helyet, és szükségképpen szellemi nek kell lennie. A másik csoportnak, ha hűséges marad, örökélet jut osztályrészül és mindenkori életjogot nyer •a földön. A Szentirás szerint az első kijelentett isteni szándék a földön létesítendő tökéletes emberi csoport felé irányul, míg az utoljára kifejezésrejuttatott szándék ezen emberek kiválasztásában és szellemi Jétfokra való emelésükben nyilvánul meg. Ez megegyezik Jézus sza¬ vaival, miszerint ’az elsők utolsók, és az utolsók elsők lesznek*. Egyéb szentirati bizonyítékok szerint az 0 szándékának megvalósulása először a szellemi-osztály s végül pedig az emberi csoport kiválasztásában nyilvᬠnul meg. A hitetlen mindezt nem látja és nem is láthat¬ ja, s azért erről, mint lehetetlenségről nyilatkozik. Jézus azonban a fenti alkalomkor megmagyarázta tanítvᬠnyainak: „Embereknél ez lehetetlen, do Istennél minden lehetséges'*. (Máté 19:26) Ami Isten akaratára vall, mindén teljesülni fog, és mi biztosak vagyunk benne, hogy minden az ő elhatározása szerint fog bekövetkezni. ’ Jézus az itt említett két csoportról, mint „juhokról*- nyilatkozik, és ezt a jelképes megjelölést nyilván az engedelmességre való utalással használja, mivel a juh tanulékony és engedelmes. (János 10:7—16) Jézus a juhokért és nem a kecskebakokért áldozta fel életét: „Én életemet adom a juhokért." (János 10:15) „Vala¬ mint az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szol¬ gáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét