Oldal:Hiszékenykerítők-rész-2-Társak-Az-Ő-müve-és-cselekedete-rész-1-1937.djvu/3

3

a maradékot és útitársaikat bízta meg. Ezért parancsolta meg az Úristen szövetséges népének: „Keljetek fel és támadjunk reá (Sátán szervezetére) haddal." (Abdiás 1) Ez Jehova Isten harca, és akik Istent szeretik örömmel vesznek részt ebben a küzdelemben, az igazság üzenetének hirdetése által. A munkában való közreműködésük Jehova magasztalásában, nevének és királyságának hirdetésében nyilvánul meg. A maradék és az Isten iránt jóakaratú emberek avval bizonyítják be Isten iránti szeretetüket, hogy parancsolatait bátran és rendíthetetlenül követik és igazságának üzenetét ismertetik.

TANULMÁNYKÉRDÉSEK

30-32 Mily eszközök által szerzett magának a római katolikus hierarchia vagyont és hatalmat, amit ma önző céljainak előmozdítására használ? Miért tiltották meg a „katolikus népnek" a Biblia olvasását? Miért éppen a váltásvezetők az igazság hirdetésének legkirívóbb ellenségei?

33 Mi a Biblia célja? Milyen eredménye lesz a Biblia helyes tanulmányozásának és az általa nyert ismeret szorgalmas gyümölcsöztetésének?

34 Miben nyilvánul meg a most hirdetendő üzenet, és mit céloz? Ki fog résztvenni a közelgő harcban? Miképpen? Miért? Mi célból?

(Angol W. 1937 augusztus 1.)

Társak

„Más juhaim is vannak nékem, amelyek nem ebből az akolból valók; azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor" — János 10:16.

¹ JEHOVA alkotta a földet és embereket teremtett rajta. Ő alkotta a földet az emberek és az embereket a föld számára. (Ésaiás 45:12, 18) „A föld mindörökké megmarad." (Préd. 1:4) Ezen Írás-szövegek eléggé bizonyítják, hogy Istennek már a föld alkotásának kezdetén eltökélt szándéka volt a földet örökre emberi teremtményekkel benépesíteni. Amidőn az ember vétkezett és halálra ítéltetett, ebből Sátán kétségnélkül azt következtette, hogy ezáltal meggátolta Istent szándékának megvalósításában. De nem úgy vot. Jehova Isten hatalma korlátlan. Ő mondja: „Elhatároztam, meg is cselekszem.” „Tanácsom megáll, és véghez viszem minden akaratomat.” (Ésaiás 46:10, 11, Menge) Isten törvénye, miszerint az embert halálra ítélte, megmásíthatatlan. Isten ítélete meg nem másítható. Mit szándékszik Isten tenni, hogy az ember a földön örökké élhessen s ezáltal az isteni szándék beteljesüljön? Miután Ádám halálraítéltetett, Isten kinyilatkoztatta az emberi nem megváltására irányuló szándékát, amennyiben az emberek közül magának egy „népet, választ, nevéért”.Isten határozottan kijelentette, hogy akik feddhetetlenségüket megőrzik és mindhalálig hűségeseknek bizonyulnak, feltámadásban részesülnek és szellemi teremtményekké válnak. A feljegyzésből tehát kitűnik, hogy Isten mindenekelőtt azon szándékát ismertette, miszerint a földet tökéletes emberekkel akarja benépesíteni, míg az utoljára, illetve másodsorban kifejezésrejuttatott szándéka abból áll, hogy az emberekből egy szellemi-osztályt alakítson. Gondviselése odairányul, hogy az emberek közül magának két csoportot alkosson, amely igéjének és nevének tisztázása végett örökéletben részesülne. A két csoport közül az egyik szellemi, a másik földi, és szükségképpen ezen csoportoknak társaknak kell lenniök. A két csoport között nem szabad ellentétnek uralkodnia. Jehova Isten nemcsak azáltal fogja igazolni igéjét és nevét, hogy a földet tökéletes emberekkel népesíti be és örökéletben részesíti, hanem az emberekből még egy más csoportot is alakít, akik egy magasabb és fontosabb tisztséget fognak betölteni, mint amilyen tisztséggel egykor Lucifer bírt. Ezt a két osztályt az írás „társaknak.” vagy „útitársaknak nevezi. A társ, vagy útitárs szó, egybefüzöttet, kísérőt, felebarátot, vagy testvért jelent.

² Úgy a szellemi, mint az emberi csoporttól elvárt teljesítmény vagy követelmény a következő: Isten iránti teljes odaadás, minden haszonlesés kiküszöbölésével, és Isten akaratának örömmel való teljesítése. Ez Isten iránti tartózkodás nélküli felszentelődést jelent, a megkötött szövetség hűséges betartása mellett. A két csoport tagjainak üdvözülése az Istenbe és Jézus Krisztus-

ba vetett teljes hittől, Isten akaratának feltétlen és mindenkori teljesítésétől függ. Amidőn Jézus az egyik ifjúnak megmagyarázta, mit szükséges tennie, hogy életben részesüljön, tanítványai is jelen voltak, akik Mesterük szavát hallva egymástól kérdezték: „Kicsoda üdvözülhet tehát"? Mire a tanítványok egyike ekképpen szólott Jézushoz: „ímé, mi elhagytunk mindent és követtünk téged; mink lesz hát minekünk? Jézus pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ti, akik követtetek engem, az újjászületéskor, amikor az embernek Fia beül az ö dicsőségének királyi székébe, ti is beültök majd tizenkét királyi székbe, és ítélitek az Izrael tizenkét nemzetségét. És aki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjeit az én nevemért, mindaz száz annyit vészen, és örökség szerint nyer örök életet. Sok elsők pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsők.” (Máté 19:16—30) Ebből kitűnik, hogy a két csoport tagjainak minden önző dolgokkal fel kell hagyniuk és magukat teljesen Jehovának szükséges szentelniük. Az egyik csoport, miután hűségesnek bizonyul, Jézus Krisztus dicsőségének királyi székében foglal helyet, és szükségképpen szelleminek kell lennie. A másik csoportnak, ha hűséges marad, örökélet jut osztályrészül és mindenkori életjogot nyer a földön. A Szentírás szerint az első kijelentett isteni szándék a földön létesítendő tökéletes emberi csoport felé irányul, míg az utoljára kifejezésrejuttatott szándék ezen emberek kiválasztásában és szellemi létfokra való emelésükben nyilvánul meg. Ez megegyezik Jézus szavaival, miszerint’ az elsők utolsók, és az utolsók elsők lesznek'. Egyéb szentirati bizonyítékok szerint az Ő szándékának megvalósulása először a szellemi-osztály s végül pedig az emberi csoport kiválasztásában nyilvánul meg. A hitetlen mindezt nem látja és nem is láthatja, s azért erről, mint lehetetlenségről nyilatkozik. Jézus azonban a fenti alkalomkor megmagyarázta tanítványainak: „Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges”. (Máté 19:26) Ami Isten akaratára vall, minden teljesülni fog, és mi biztosak vagyunk benne, hogy minden az ő elhatározása szerint fog bekövetkezni.

³ Jézus az itt említett két csoportról, mint „juhokról” nyilatkozik, és ezt a jelképes megjelölést nyilván az engedelmességre való utalással használja, mivel a juh tanulékony és engedelmes. (János 10:7—16) Jézus a juhokért és nem a kecskebakokért áldozta fel életét: „Én életemet adom a juhokért.” (János 10:15) „Valamint az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét