ily ostobaság semmit nem használ. A római katolikus hierarchia tovább folytatja beszédét, úgy amint azt Is¬ ten az ő prófétája által megmondotta, miszerint (a hie¬ rarchia) cselekedete a következőkben fog megnyilvánul¬ ni: .,A hazugságot választottuk menedékhelyül és a ha¬ misság mögé rejtőztünk"; erről az Űr azt mondja, hogy mindez teljesen hiábavaló. A hamisságon épült jogosult¬ ság mitsem használ. Akik vallásszervezetekbe tömörül¬ nek, bennük bíznak és a papság vezetését követik, Isten haragjának Armageddonkor való kinyilvánításakor egész
határozottan nngy nyomorúságba kerülnek.Ígéret örökszövetsége tartotta egybe. (Mózes I. 9 :3— 10; Ésalá-s 24 :15) A törvényszövetség határozatai Isten iránti engedelmességre, s nem az ördögi vallás követé¬ sére kötelezte őket. (Mózes II. 19 :3—8) Jehova paran¬ csolatai által kellett vezéreltetniük. Engedelmesség he¬ lyett azonban minduntalan megszegték szövetségüket. Jehova tehát utasította Jeremiást, mondja meg nekik: „Nemde loptok, öltök és paráználkodtok, hami¬ san esküsztök, a Baálnak áldoztok és idegen istenek után jártok, akiket nem ismertek: És eljőtök, és meg¬ állótok előttem e házban, amely az én nevemről nevez¬ tetik, és ezt mondjátok: Megszabadultunk, — hogy ugyanazokat az utálatosságokat cselekedhessétek." (Je¬ remiás 7 :9, 10) Ez figyelmeztetésül szolgált, hogy a törvényszövetséget többé meg ne rontsák, azon szá'.nf- tással, hogy továbbra is az Űr mellett állhatnak és elis¬ merésében részesülnek. Ugyanúgy van ma is. Akik azt hiszik és cselekszik, amit „keresztény vallásnak*1 neveznek, az örök szövetség iránt függő helyzetbe ke¬ rülnek, ami a hallgatagon elismert szövetség feltételei által Isten akaratának cselekvésére kötelezi őket, minél¬ fogva tehát Isten parancsolatai által kell vezéreltetniük és azoknak engedelmeskedniük, úgy amint meg vannak írva. Isten parancsolatait tartva szem előtt, ezen szö¬ vetségek dacára, a felekezetieskedök mégis megsértet¬ ték Isten törvényszövetségét, igen, annak minden ré¬ szét megszegték. Anyagiakat lopnak betííszcrinti érte¬ lemben s az embereket is elrabolják Istentől. Betííszcrinti gyilkolást végeznek hadjáratok indítása és az avval jᬠró elvetemedett vérontás által. Gyilkosságot követnek el az ország törvényei betartásának ürügye alatt; házas¬ ságtörők betíiszerint, sőt még rosszabbul is, azáltal, hogy Isten képviseletének látszatát keltik, egyidejűleg azonban mindenféle gonosz politikai fondorlatokban résztvesznek és közreműködnek, miáltal más világi és gonosz emberekkel közös munkát végeznek. (Jakab 4: 4) Hazudósnak és hamisan esküsznek, hogy így ártat¬ lan személyek büntetését előidézzék; az ördögnek és az ördögi bálványképeknek szentelt füstöt ajándékoznak. Nekik mondja az Űr: ’Miután minden gonoszát meg¬ tettetek1, „jertek ide ti (arcátlanok), lépjetek az én or¬ cám elé s mondjátok: Megszülettünk, hogy azután mind¬ ezen szörnyűségeket tovább gyakoroljuk." (Menge) „Most megmenekültünk, hogy minden szörnyűséget foly tássunk." (van Ess) A pap a gonosztevőt bűnbocsánat¬ ' ban részesíti, vagy amint mondani szokta, „feloldozza", feltéve, hogy az illető elegendő pénzzel rendelkezik, hogy azt a papnak kiszolgáltassa. A valláskultusz párt¬
híve tehát bármilyen bűncselekményt elkövethet, haselybe dobja; mire a katolikus pap annak értelmében így szól az illetőhöz: „Én most feloldozlak téged", ami annyit jelent, hogy a pap a gonosztevőt bünbocsánat- ban részesíti és igazolja gonosz cselekedetét. z. templom¬ szerű épületben végzett bizonyos ceremóniák után, mint amilyen a bűnösnek „szentelt vízzel* való befecskende¬ zése, az illetővel tudatva lesz, hogy inostmár felszaba¬ dult, folytathatja üzleti tevékenységét és újabb bűncse¬ lekményeket követhet el. A papok, illetve más lelké¬ szek a bűncselekményeket elkövető katolikus néppel elhitetik, hogy, a gonosztevő a templomszerű épületben végzett vallásos formaszerűségek által megadta Isten¬ nek azt, ami az Istené; miután minden vétkétől meg¬ szabadult, hátralevő idejében megadhatja a császárnak (politikai gangsztereknek) azt, ami a császáré. (Lukács 20 :25) A templomszerű épületen kívül a feloldozást ke¬ reső „templomjárók" Istenre többé nem gondolnak és szabadoknak érzik magukat egy oly út követésére, amely gyalázza Isten nevét, melyet állítólag ők képviselnek. Mihelyt azonban a templomba lepnek, töredelmes ábrá- zatot vágnak, ünnepélyesen bizonyos értelmetlen cere¬ móniákat végeznek, amit istentiszteletnek neveznek; például letérdelnek, mialatt a pap fejüku) néhány csepp vizet fecskendez, keresztet vetnek és értelmetlen szava¬ kat hadarnak, miközben pénzük a csengős-zacskóba ke rill. Ez mind formaszerüség, álszenteskedés, amely sen¬
kinek sem használ.
