Szentirás felől. Ezt a taktikát követi a római katolikus
hierarchia mindenütt. A becsületes és őszinte embereket
a Bibliától és annak bármilyen froinában mepy>lvanu"
ló magyarázatától távoltartják; mivel attól félnek, hogy
a bibliai igazságok a hierarchiát teljesen pőrére vetkez¬
tetik, olyannyira, hogy a becsületes emberek elpártol¬
nak tőle. Ahogy a felekezetieskedők Jeruzsálemben Is¬
ten parancsolataival ellenkezően cselekedtek, és elég
arcátlanok voltak ahhoz, hogy az Úr nevéről nevezett
épületbe lépjenek s eljövetelükkel Istennek való teljes
odaadás és szolgálat látszatát keltsék. Ugyanúgy van ma
is. A felekezetieskedők Isten igazi tisztelőit üldözik, s
egyidejűleg az» általuk alkotott bálványképek előtt haj-
longanak azon ürüggyel, mintha azáltal Istent részesí¬
tenék tiszteletben. Amennyiben ezek a felekezetieskedők
azáltal Isten igéjével ellenkező formaságoknak hódol¬
nak, Isten tiszteletére jogot formálnak maguknak, mint¬
ha a bálványimádás és a Felséges igazi tisztelete kö¬
zött bizonyos megegyezés lehetne! — Korinth. II. 6:16.
21
Jehova azáltal, hogy Jeruzsálem lakóit figyelmeztette, egy kijáratot biztosított nekik, hogy a helyes útra térjenek s így megjavulva azon kiváltságban részesüljenek, ami a részükre rendelt országban való további tartózkodásukat lehetővé tenné. Az ígéret, feltéve hogy a helyes útra térnek, így szól: „Akkor lakozom veletek ezen a helyen, a földön, amelyet a ti atyáitoknak adtam, öröktől fogva mindörökké.“ (Jeremiás 7 :7) Ennek a figyelmeztetésnek megszívlelése és az Ür parancsolatának követése számukra annyit jelent, hogy Isten igazi népévé lehetnek és ebben az állapotban megmaradhatnak. Isten csakis azoknak adta a „szent földel", akiktől elvárható volt, hogy parancsolatait továbbra is hűségesen követni fogják. Nem a szövetség megrontóinak rendelte szakadatlan lakóhelyül. Ugyanúgy Isten csakis azoknak biztosított helyet királyságában, Jézus Krisztus vezetése alatt, akik az ö parancsolatai iránt való engedelmességre szövetséget kötöttek. Figyelmezteti a képmutatókat, nevezetesen az álszent felekezeticakedóket, akik azt hiszik, hogy Isten kegyét bírják, és tudomásukra juttaja, hogy teljesen elveti őket és kipusztitja, ha a helyes útra nem térnek. Jehova most utoljára figyelmezteti a „kereszténységet", ami arra vall, hogy még mindig vannak egyesek, akik nyilván a képmutató felekezetieskedők fogságában sínylődnek, s mihelyet ezek a jóhiszemüek az igazságról értesültek, Isten parancsolataira felfigyelnek, a vallásszervezetekből kimenekülnek és Istent lélekben és igazságban imádják és neki szolgálnak. Aki nem tér a helyes útra, elpusztul.A szövetségszegök azt állítják, hogy Istennek szolgálnak, miáltal az iránta való engedelmességre hallgatagon szövetséges viszonyba kerültek, s azért méltók a halálra. (Róma 1 : 31, 32) Ennek a figyelmeztetésnek bizonyára az a célja, hogy a jóhiszemííek feleszméljenek és a menedék helyének felkeresésére alkalmat nyerjenek, „ímé, ti hisztek a hazug beszédeknek, haszon nélkül!" (Jeremiás 7 :8) A római katolikus hierarchia papsága különösen azáltal áltatja a népet, miszerint azt mondja, hogy a Biblia tanulmányozása csak a papság kiváltsága és csak ők mondhatják meg a népnek, mit szabad olvasnia és cselekednie. Más szavakkal: a hierarchia elhiteti a néppel, hogy nem Isten igéjének, hanem emberek beszédeinek kell engedelmeskedniük. Megtévesztik az embereket. hogy mindenféle téves tanításokban higyjenek s azt mondják, ha az úgynevezett „egyházi istentiszteleteken" résztvesznek, pénzüket a papoknak kiszolgáltatják és bizonyos szertartásokban velük közreműködnek, rózsafüzérrel imádkoznak, képek előtt loborulnask s magukra keresztet vetnek, oltalomban részesülnek és elkerülik a szerencsétlenséget. Az Ür kijelenti, hogy az