Oldal:Hiszékenykerítők-rész-2-Társak-Az-Ő-müve-és-cselekedete-rész-1-1937.djvu/15

15

egyház. Ezekben az épületekben bizonyos mozdulatokat végeznek és bűvész-formaszerüségeket mondogatnak, amit „istentiszteletnek" vagy „Istenhez való közeledésnek" neveznek. De mindez a „hazugság szavai", mely a hiszékeny emberek megtévesztését eredményezte. Vezetőiket követve, a hiszékeny katolikus emberek amidőn' a gyülekezési helyhez közelednek, magukra keresztet vetnek s evvel azt bizonyítják, hogy hisznek benne. Az Úr mindenkinek megmagyarázza, hogy ezek a „hazugság szavai" a vallásvezetőktől erednek, és a katolikus nép, az egyház gyermekei s a többi templomjárók ezeknek a szavaknak ne higyjenek. Az ilyen hazug szavak a templomjáróknak, vagy bárki másnak a bajokal és szerencsétlenséggel szemben semmi védelmet nem nyújtanak. Arra bírják a népet, higyje dőrén, hogy az Úrra támaszkodik, ha egyidejűleg emberi kezekkel alkotott munkában bízik. Jehova így szól az ilyenekhez: „Kiknek fejedelmei ajándékért ítélnek, és papjaik jutalomért tanítanak, és prófétáik pénzért jövendölnek, és mégis (látszólag) Jehovára támaszkodnak, mondván: Avagy nincsen-é közöttünk Jehova? Nem következik mi reánk veszedelem." — Mikeás 3:11.

²⁰

Az izraeliák téves útra léptek, amit az Úr értésükre is adott, hogy azáltal a jóakaratú emberek a helyes útra térjenek, amint az a kővetkező szavakból is kitűnik: „Ha jövevényt, árvát és özvegyet meg nem nyomorgattok, és ezen a helyen ártatlan vért ki nem ontotok, és idegen istenek után sem jártok a magatok veszedelmére: Akkor lakozom veletek ezen a helyen, a földön, amelyet a ti atyáitoknak adtam, öröktől fogva mindörökké." (Jeremiás 7:6, 7) Ma a felekezetieskedők szintén téves úton haladnak, egyesek szándékosan, mások akaratlanul. Ez elsősorban azokra vonatkozik, akiknek cselekedete abban nyilvánul meg, amit „keresztény egyháznak" neveznek. Sokan a papság, különösen a hierarchia kiemelkedő személyiségei közül, szántszándékkal a helytelen utat követik, s az egyház gyermekeit is jogtalanul megtévesztették, hogy a téves úton haladjanak. Jehova figyelmeztette a népet Jeruzsálemben. Jehova ma az ő tanúit küldi ki, figyelmeztessék a „kereszténységet", amely figyelmeztetésről az ő bosszúállása nagy napjának hírüladása előtt kell a „kereszténységnek" értesülnie. Az indulatoskodó felekezetieskedők annakidején elnyomták a jövevényeket és saját testvéreiket az izraeliták között. Hasonlóképpen üldözik ma is heveskedő és tudatlan felekezetieskedők, akik magukat Jézus Krisztus követőinek nevezik, Jehova tanúit, akik Istent igazságban szolgálják, s ezek a felekezetieskedők a „jövevényeket", a jonadáb-osztályt is elnyomják azáltal, hogy őket az igazság felismerésétől távoltartani igyekszenek. A „protestánsok" között még ma is vannak egyesek, habár nagyon kevesen, akik Isten szolgálatára törekszenek azáltal, hogy a Szentírás ihletett szavait nyíltan hirdetik; ezeknek az embereknek a római katolikus hierarchia részéről szintén üldöztetéseket kell elszenvedniük, amely befolyását arra használja, hogy őket a Szentirás hirdetésétől távoltartsa, mivel attól tart, hogy az írás a felekezetieskedők hamisságait leleplezi. Ennek egy példáját a sajtó is közölte. Kanadában az egyik protestáns pap egy rádióállomáshoz felterjesztette előadásának kéziratát, melyet rövidesen rádióba mondani szeretett volna. Kéziratában Korinthus I. 2:5-öt idézte. A római katolikus hierarchia az előadás kéziratában bennfoglalt összes szentirati szöveg törlésére kötelezte a rádió cenzorát, nyilván azért, mivel ezen isteni szavak kimutatják, hogy a katolikus papok Isten és ember közötti közvetítő-szerepre nem méltók, és az errevonatkozó állításaik tévesek, továbbá azért, mivel a hierarchia tudatlanságban akarja tartani a népet a

Szentirás felől. Ezt a taktikát követi a római katolikus hierarchia mindenütt. A becsületes és őszinte embereket a Bibliától és annak bármilyen formában megnyilvánuló magyarázatától távoltartják; mivel attól félnek, hogy a bibliai igazságok a hierarchiát teljesen pőrére vetkeztetik, olyannyira, hogy a becsületes emberek elpártolnak tőle. Ahogy a felekezetieskedők Jeruzsálemben Isten parancsolataival ellenkezően cselekedtek, és elég arcátlanok voltak ahhoz, hogy az Úr nevéről nevezett épületbe lépjenek s eljövetelükkel Istennek való teljes odaadás és szolgálat látszatát keltsék. Ugyanúgy van ma is. A felekezetieskedők Isten igazi tisztelőit üldözik, s egyidejűleg az általuk alkotott bálványképek előtt hajlonganak azon ürüggyel, mintha azáltal Istent részesítenék tiszteletben. Amennyiben ezek a felekezetieskedők azáltal Isten igéjével ellenkező formaságoknak hódolnak, Isten tiszteletére jogot formálnak maguknak, mintha a bálványimádás és a Felséges igazi tisztelete között bizonyos megegyezés lehetne! — Korinth. II. 6:16.

²¹ Jehova azáltal, hogy Jeruzsálem lakóit figyelmeztette, egy kijáratot biztosított nekik, hogy a helyes útra térjenek s így megjavulva azon kiváltságban részesüljenek, ami a részükre rendelt országban való további tartózkodásukat lehetővé tenné. Az ígéret, feltéve hogy a helyes útra térnek, így szól: „Akkor lakozom veletek ezen a helyen, a földön, amelyet a ti atyáitoknak adtam, öröktől fogva mindörökké.“ (Jeremiás 7:7) Ennek a figyelmeztetésnek megszívlelése és az Úr parancsolatának követése számukra annyit jelent, hogy Isten igazi népévé lehetnek és ebben az állapotban megmaradhatnak. Isten csakis azoknak adta a „szent földel", akiktől elvárható volt, hogy parancsolatait továbbra is hűségesen követni fogják. Nem a szövetség megrontóinak rendelte szakadatlan lakóhelyül. Ugyanúgy Isten csakis azoknak biztosított helyet királyságában, Jézus Krisztus vezetése alatt, akik az ő parancsolatai iránt való engedelmességre szövetséget kötöttek. Figyelmezteti a képmutatókat, nevezetesen az álszent felekezetieskedőket, akik azt hiszik, hogy Isten kegyét bírják, és tudomásukra juttaja, hogy teljesen elveti őket és kipusztitja, ha a helyes útra nem térnek. Jehova most utoljára figyelmezteti a „kereszténységet", ami arra vall, hogy még mindig vannak egyesek, akik nyilván a képmutató felekezetieskedők fogságában sínylődnek, s mihelyet ezek a jóhiszemüek az igazságról értesültek, Isten parancsolataira felfigyelnek, a vallásszervezetekből kimenekülnek és Istent lélekben és igazságban imádják és neki szolgálnak. Aki nem tér a helyes útra, elpusztul. A szövetségszegők azt állítják, hogy Istennek szolgálnak, miáltal az iránta való engedelmességre hallgatagon szövetséges viszonyba kerültek, s azért méltók a halálra. (Róma 1:31, 32) Ennek a figyelmeztetésnek bizonyára az a célja, hogy a jóhiszeműek feleszméljenek és a menedék helyének felkeresésére alkalmat nyerjenek, „Ímé, ti hisztek a hazug beszédeknek, haszon nélkül!" (Jeremiás 7:8) A római katolikus hierarchia papsága különösen azáltal áltatja a népet, miszerint azt mondja, hogy a Biblia tanulmányozása csak a papság kiváltsága és csak ők mondhatják meg a népnek, mit szabad olvasnia és cselekednie. Más szavakkal: a hierarchia elhiteti a néppel, hogy nem Isten igéjének, hanem emberek beszédeinek kell engedelmeskedniük. Megtévesztik az embereket, hogy mindenféle téves tanításokban higyjenek s azt mondják, ha az úgynevezett „egyházi istentiszteleteken" résztvesznek, pénzüket a papoknak kiszolgáltatják és bizonyos szertartásokban velük közreműködnek, rózsafüzérrel imádkoznak, képek előtt leborulnak s magukra keresztet vetnek, oltalomban részesülnek és elkerülik a szerencsétlenséget. Az Úr kijelenti, hogy az