„Oldal:Harc-az-Isten-ellen-1-2-rész-1937.djvu/11” változatai közötti eltérés

Innen: Hu JW United
Jump to navigation Jump to search
(Nincs korrektúrázva: Új oldal, tartalma: „{{raw:data:m|0|0|0|15|{{raw:data:ai|2||179}}}} {{raw:data:c| {{raw:data:p|c| niok és sohasem léphettek az ígéret földjére. Később aztán az izraeliták az Úr…”)
 
 
(3 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva)
Oldal állapotaOldal állapota
-
Nincs korrektúrázva
+
Korrektúrázva
Oldal (be lesz illesztve):Oldal (be lesz illesztve):
3. sor: 3. sor:
 
{{raw:data:p|c| niok és sohasem léphettek az ígéret földjére. Később aztán az izraeliták az Úr gondviselése alatt élőképeket voltak hivatva alakítani, amelyek útján Isten a hűséges szolgáira vonatkozó szándékát vetítette elő; emiatt példáznak az izraeliták élményei nagyobb eseményeket, amelyek Sátán világának a végén fognak bekövetkezni. Mózes az izraeliták vezetője volt hosszú útjukon s azon idő alatt írta meg öt könyvét amit Isten sugallt neki; utána Isten más szolgái mindazon eseményeket feljegyezték, amelyeken az izraeliták átmentek. Isten ezeket nemcsupán történelemképpen íratta fel, hanem nagyobb, később bekövetkező eseményeket akart előrejelezni általuk. — Korinthus I. 10:11; Zsidók 10:1.}}
 
{{raw:data:p|c| niok és sohasem léphettek az ígéret földjére. Később aztán az izraeliták az Úr gondviselése alatt élőképeket voltak hivatva alakítani, amelyek útján Isten a hűséges szolgáira vonatkozó szándékát vetítette elő; emiatt példáznak az izraeliták élményei nagyobb eseményeket, amelyek Sátán világának a végén fognak bekövetkezni. Mózes az izraeliták vezetője volt hosszú útjukon s azon idő alatt írta meg öt könyvét amit Isten sugallt neki; utána Isten más szolgái mindazon eseményeket feljegyezték, amelyeken az izraeliták átmentek. Isten ezeket nemcsupán történelemképpen íratta fel, hanem nagyobb, később bekövetkező eseményeket akart előrejelezni általuk. — Korinthus I. 10:11; Zsidók 10:1.}}
 
{{raw:data:s|{{raw:data:ta|c| ''„Behálózó bűn"''}}}}
 
{{raw:data:s|{{raw:data:ta|c| ''„Behálózó bűn"''}}}}
{{raw:data:p|6|5-6|id=q2|{{raw:data:idhidden|paragraph5q2|}} Most pedig képzeljünk el magunknak egy 600 000
+
{{raw:data:p|6|5-6|id=q2| Most pedig képzeljünk el magunknak egy 600 000 emberből álló hadsereget húsz éven felüliekből, nőket és gyermekeket kivéve, amint az ígéret földje felé vándorol a vadonon keresztül, magával viszi nyájait és élelmiszereit, igás állatait, egy oly népet, amelyet Isten elkülönített a többi népektől! Ez a nép Isten parancsának engedelmeskedve, úton volt. Vajjon hányán fogják megőrizni ártatlanságukat Isten előtt és érkeznek meg az Ígéret földjére? Melyik nagy bűn volt az, amely őket oly könyűszerrel behálózta s immár útjuk kezdetén körülöttük ólálkodott? Az élményeikből és az-írás bizonyítékaiból merített válasz a következő: Az ördög által kieszelt valláskultusz és formaság volt az, amelynek gyakorlására a nép elcsábíttatott s így a Mindenható Istentől elhajlott. A valláskultusz mindig főeszköz volt az ördög kezében, amely útján az embereket elámította és az igazsággal szemben megvakította. Izrael ebbe a bűnbe bonyolódott bele s ez a bűn fonta be azokat is, akik Jézus Krisztus követőinek vallották magukat. Több évszázaddal a pusztai vándorlás után írta Pál apostol, aki zsidó származású volt, a zsidókhoz írott levelét s abban több hűséges embert megnevez Ábeltől kezdve Keresztelő Jánosig, akik megőrizték ártatlanságukat (feddhetetlenségüket) Isten előtt. Kimutatja, hogy azok Isten elismerését az ördögvallás kerülése és a Mindenható s az ő törvényei iránt tanúsított tántoríthatatlan ragaszkodásukkal nyerték meg. Azután mindazoka figyelmezteti, akik Isten akaratának cselekvésébe beleegyeztek és Jézus követésébe szegődtek, hogy emlékezzenek az előttük élt ezen hűséges tanukra és járjanak hasonló úton: „Annakokáért mi is, akiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező (behálózó) bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdőteret." — Zsidók 12:1.}}
emberből álló hadsereget húsz éven felüliekből, nőket és
+
{{raw:data:p|7|7-8|id=q3|{{raw:data:idhidden|paragraph7q3|}} Ama bűn, amely az embereket oly könnyen behlózza, Edén óta a valláskultusz volt. Sátán ezen eszköz útján ámította el az embert, befonta s azáltal Istentől térítette el. Könnyen a valláskultusz félrevezető befolyása alá lehetett kerülni, azáltal megszegték Isten törvényét, s az ördög mindenkor gondoskodott arról, hogy vallást tartsanak az emberek szemei elé, és így okozta bukásukat. Képek, füzérek, keresztek és hasonló tárgyak készítése, állítólagos istentiszteleten való használása egyenesen Isten törvényének a megszegését jelenti s azt mutatja, hogy azok, akik ily kultuszt gyakorolnak, tudtukon kívül az ördög kelepcéjébe kerülnek. Aki emberek, zászlók vagy hasonlók előtt leborul, azáltal azoknak tulajdonítja az üdvösségét, ami vallásos külsőséget és az Isten törvényének nyilvános megszegését jelenti. Nem szabad megosztani az Istenhez való hűséget más teremtménnyel. Egyedül Jehova Isten az életadó és védelmező; „féltőnszerető Is¬}}|
gyermekeket kivéve, amint az ígéret földje felé vándorol
+
{{raw:data:p|c| ten", illetve az igazságért buzgólkodik s nem engedi bemocskolni a nevét vagy igéjét az ördög ravasz fondorlatai vagy cselekedetei által. Nem fogja tehát életben részesíteni azokat, akik tárgyakat imádnak, melyeket az ördög talált ki és használ Jehova nevének gyalázására. Isten törvénye, amely elrendeli, hogy az emberek ne tartsanak más isteneket rajta kívül, sem mennyei, sem földi dolgokról faragott képet ne csináljanak, s azok előtt ne hódoljanak, tisztán azon célból adatott, hogy az embert az ördög elvetemültségével, a „könnyen befonó bűnnel" szemben megőrizze.}}
a vadonon keresztül, magával viszi nyájait és élelmi¬
+
{{raw:data:p|8|7-8|id=q3| Ismét visszatérve az apostolnak az Isten szövetséges népéhez intézett szavaira, miszerint, „félretéve minden akadályt és a megkörnyékezö bűnt", világosan láthatjuk, hogy Istennek híven szolgálni nem lehet, ha egyúttal az iránta való szeretetünket mással is megosztjuk; hogy nem lehet vallásoskodni és egyúttal Istennek is híven szolgálni; hanem félre kell tenni az akadályokat s az apostol tanácsa szerint kell cselekedni: „Ezt az egyet cselekszem", (Filippi 3:14) s ez Jézus Krisztus követését jelenti és az Isten törvényeinek a megtartását. A valláskultusz teljesen ellentétben áll a Mindenható Isten parancsával.}}
szereit, igás állatait, egy oly népet, amelyet Isten elkü¬
+
{{raw:data:p|9|9-10|id=q4|{{raw:data:idhidden|paragraph9q4|}} Isten törvénye egyszerű, s az ő törvényével szemben tanúsított engedetlenség bálványimádás. (Sámuel I. 15:23) Minden vallásceremónia arra mutat, hogy gyakorlói bálványimádást végeznek. Istentisztelet alkalmával való képhasználat bálványimádás és minden bálványimádás szörnyűség Isten előtt. Amiképpen Isten nehéz megpróbáltatásoknak engedte át Jóbot, úgy az izraelitákat is nehéz próbáknak engedte át s azóta ugyanúgy tett szövetséges népének tagjaival is, hogy az ördög megkísértse őket, hogy így kitűnjön, hogy az Isten, vagypedig az ördög mellett döntenek-e. Mivel Isten tudta, hogy a zsidók ördögvallások gyakorlóival kerülnek majd érintkezésbe, parancsolta meg nekik határozottan: „Ne hajoljatok a bálványokhoz és ne csináljatok magatoknak öntött isteneket. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek." (Mózes III. 19:4) „Ne csináljatok magatoknak bálványokat, se faragott képet, se oszlopot ne emeljetek magatoknak, se kőszobrokat ne állítsatok fel a ti földeteken, hogy meghajoljatok előtte, mert én vagyok az Úr, a ti Istenetek. És lerontom a ti magaslataitokat és kiirtom a ti nap-oszlopaitokat és a ti holttesteiteket a bálványaitok holttetemeire hányatom és megutál titeket az én lelkem." (Mózes III. 26:1, 30) „Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok." (Krónika I. 16:26) A valláskultusz vagy ördögvallás, amint világosan láthatjuk, az ember legnagyobb ellensége, amit az ősellenség, az ördög az ember elpusztítására szerkesztett.}}
lönített. a többi népektől! Ez a nép Isten parancsának
+
{{raw:data:p|10|9-10|id=q4| A törvényszövetség után történt események mutatják, mennyire szükséges volt a törvény. A zsidók vándorlásáról szóló feljegyzések nagyon sok példa vagy esemény útján mutatják, hogy az izraeliták bálványimádásra tértek át. Amidőn érintkezésbe kerültek a moábitákkal, látták, hogy a moábitáknak van egy vallásgyakorlatuk, amelyet „Baál-Peornak" hívnak, mire több zsidó megszegte Isten törvényét s ahhoz a valláshoz csatlakozott; azáltal Isten haragjának tették ki magukat és többen elpusztultak közülük. „Mert hívogaták a népet (a moábiták) az ő isteneik áldozataira és evék a nép és imádá azoknak isteneit. És odaszegődék Izrael Baál-Peorhoz; az Úr haragja pedig felgerjede Izrael ellen. És monda az Úr Mózesnek: Vedd elő e népnek minden főemberét és akasztasd fel őket az Úrnak, fényes nappal; hogy elforduljon az Úr haragjának gerjedezése Izraeltől. Monda azért Mózes Izrael bíráinak: Kiki ölje}}
engedelmeskedve, úton volt. Vájjon hányán fogják meg¬
 
őrizni ártatlanságukat Isten előtt és érkeznek meg az
 
Ígéret földjére? Melyik nagy bűn volt az, amely őket
 
oly könyűszerrel behálózta s immár útjuk kezdetén kö¬
 
rülöttük ólálkodott? Az élményeikből és az-írás bizonyí¬
 
tékaiból merített válasz a következő: Az ördög által
 
kieszelt valláskultusz és formaság volt az, amelynek
 
gyakorlására a nép elcsábittatott s így a Mindenható
 
Istentől elhajlott A valláskultusz mindig főeszköz volt
 
az ördög kezében, amely útján az embereket elámítottá
 
és az igazsággal szemben megvakitotta. Izrael ebbe a
 
bűnbe bonyolódott bele s ez a bűn fonta be azokat is,
 
akik Jézus Krisztus követőinek vallották magukat.
 
Több évszázaddal a pusztai vándorlás után írta Pál
 
apostol, aki zsidó származású volt, a zsidókhoz írott
 
levelét s abban több hűséges embert megnevez Ábeltől
 
kezdve Keresztelő Jánosig, akik megőrizték ártatlan¬
 
ságukat (feddhetetlenségüket) Isten előtt Kimutatja,
 
hogy ózok Isten elismerését az ördögvallás kerülése és
 
a Mindenható s az ő törvényei iránt tanúsított tántorit-
 
hatatlah ragaszkodásukkal nyerték meg. Azután'mind-
 
azoka figyelmezteti, akik Isten akartának cselekvésébe
 
beleegyeztek és Jézus követésébe szegődtek, hogy em¬
 
lékezzenek az előttük élt ezen hűséges tanukra és járja¬
 
nak hasonló úton: „Annakokáért mi is, akiket a bizony¬
 
ságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden
 
akadályt és a megkörnyékezö (behálózó) bűnt, kitartás¬
 
sal fussuk meg az előttünk levő küzdőteret/1 — Zsidók 12:1.}}
 
’Ama bűn, amely az embereket oly könnyen behá¬
 
lózza, Edén óta a valláskultusz volt. Sátán ezen eszköz
 
útján ámította el az embert, befonta s azáltal Istentől
 
térítette el. Könnyen a valláskultusz félrevezető befo¬
 
lyása alá lehetett kerülni, azáltal megszegték Isten tör¬
 
vényét, s az ördög mindenkor gondoskodott arról,
 
hogy vallást tartsanak az emberek szemei elé, és így
 
okozta bukásukat. Képek, füzérek, keresztek és hason¬
 
tárgyak készítése, állítólagos istentiszteleten való
 
használása egyenesen Isten törvényének a megszegését
 
jelenti s azt mutatja, hogy azok, akik ily kultuszt; gya¬
 
korolnak, tudtukon kívül az ördög kelepcéjébe kerül¬
 
nek. Aki emberek, zászlók vagy hasonlók előtt loborul,
 
azáltal azoknak tulajdonítja az üdvösségét, ami val¬
 
lásos külsőséget és az Isten törvényének nyilvános
 
megszegését jelenti. Nem szabad megosztani az Istenhez
 
való hűséget inás teremtménnyel. Egyedül Jehova Is¬
 
ten az életadó és védelmező; „féltönszerető Is¬
 
ién", illetve az igazságért buzgólkodik s nem engedi
 
bemocskolni a nevét vagy igéjét az ördög ravasz fon¬
 
dorlatai vagy cselekedetei által. Nem fogja tehát élet¬
 
ben részesíteni azokat, akik tárgyakat imádnak, melye¬
 
ket az ördög talált ki és basznál Jehova nevének gya-
 
lázására. Isten törvénye, amely elrendeli, hogy az embe¬
 
rek ne tartsanak más isteneket rajta kívül, sem meny-
 
nyei, sem földi dolgokról faragott képet ne csináljanak,
 
s azok előtt ne hódoljanak, tisztán azon célból adatott,
 
hogy az embert az ördög elvetemültségével, a „könnyen
 
befonó bűnnel" szemben megőrizze.
 
Ismét visszatérve az apostolnak az Isten szövetsé¬
 
ges népéhez intézett szavaira, miszerint, „félretéve min¬
 
den akadályt és á megkörnyékezö bűnt", világosan lát¬
 
hatjuk, hogy Istennek híven szolgálni nem lehet, ha
 
egyúttal az iránta való szeretetünket mással is meg¬
 
osztjuk; hogy nem lehet vallásoskodni és egyúttal
 
Istennek is híven szolgálni; hanem félre kell tenni az
 
akadályokat s az apostol tanácsa szerint kell cseleked¬
 
ni: „Ezt az egyet cselekszem", (Filippi 3 :14) s ez Jézus
 
Krisztus követését jelenti és az Isten törvényeinek a
 
megtartását. A valláskultusz teljesen ellentétben áll a
 
Mindenható Isten parancsával.
 
Isten törvénye egyszerű, s az ö törvényével szem¬
 
ben tanúsított engedetlenség bálványimádás. (Sámuel I.
 
15 :23) Minden vallásceremónia arra mutat, hogy gya¬
 
korlói bálványimádást végeznek. Istentisztelet alkal¬
 
mával való képhasználat bálványimádás és minden bál¬
 
ványimádás szörnyűség Isten előtt. Amiképpen Isten
 
nehéz megpróbáltatásoknak engedte át Jóbot, úgy az
 
izraelitákat is nehéz próbáknak engedte át s azóta
 
ugyanúgy tett szövetséges népének tagjaival is, hogy
 
az ördög megkísértse őket, hogy így kitűnjön, hogy az
 
Isten, vagypedig az ördög mellett döntenek-e. Mivel
 
Isten tudta, hogy a zsidók ördögvallások gyakorlóival
 
kerülnek majd érintkezésbe, parancsolta meg nekik ha¬
 
tározottan: „Ne hajoljatok a bálványokhoz és ne csinál¬
 
jatok magatoknak öntött isteneket. Én vagyok az Ür, a
 
ti Istenetek." (Mózes III. 19 :4) „No csináljatok maga¬
 
toknak bálványokat, se faragott kúpot., se oszlopot ne
 
emeljetek magatoknak, so kőszobrokat no állítsatok fel
 
a ti földeteken, hogy meghajoljatok előtte, mert én va¬
 
gyok az Ür, a ti Istenetek. És lerontom a ti magasla¬
 
taitokat és kiirtom a ti nap-oszlopaitokat és a ti holtte¬
 
steiteket a bálványaitok holttetemciro hányatom és
 
megútál titeket az én lelkem." (Mózes III. 20 :1, 30)
 
„Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok."
 
(Krónika I. 16 :26) A valláskultusz vagy ördögvallás,
 
amint világosan láthatjuk, az ember legnagyobb ellen¬
 
sége, amit az ősellenség, az ördög az ember elpusztítá¬
 
sára szerkesztett.
 
A törvényszövetség után történt események mutat¬
 
ják, mennyire szükséges volt a törvény. A zsidók ván¬
 
dorlásáról szóló feljegyzések nagyon sok példa vagy
 
esemény útján mutatják, hogy az izraeliták hálványi
 
mádásra tértek át. Amidőn érintkezésbe kerültek a mo-
 
ábitákkal, látták, hogy a moábitáknak van egy vallás¬
 
gyakorlatuk, amelyet „Baál-Pcornak" hívnak, mire több
 
zsidó megszegte Isten törvényét s ahhoz a valláshoz
 
csatlakozott; azáltal Isten haragjának tették ki magu¬
 
kat és többen elpusztultak közülük. „Mert hívogatok a
 
népet (a moábiták) az ö isteneik áldozataira és evék a
 
nép és imádá azoknak isteneit. És odaszegődék Izrael
 
Baál-Peorhoz; az Ür haragja pedig felgerjedo Izrael el¬
 
len. És monda az Ür Mózesnek: Vedd elő o népnek min
 
den főemberét és akasztasd fel őket az Úrnak, fényes
 
nappal; hogy elforduljon az Ür haragjának gerjedezésc
 
Izraeltől. Monda azért Mózes Izrael bírálnak: Kiki ölje
 
 
}}
 
}}

A lap jelenlegi, 2023. augusztus 14., 16:04-kori változata

A lap korrektúrázva van


179
niok és sohasem léphettek az ígéret földjére. Később aztán az izraeliták az Úr gondviselése alatt élőképeket voltak hivatva alakítani, amelyek útján Isten a hűséges szolgáira vonatkozó szándékát vetítette elő; emiatt példáznak az izraeliták élményei nagyobb eseményeket, amelyek Sátán világának a végén fognak bekövetkezni. Mózes az izraeliták vezetője volt hosszú útjukon s azon idő alatt írta meg öt könyvét amit Isten sugallt neki; utána Isten más szolgái mindazon eseményeket feljegyezték, amelyeken az izraeliták átmentek. Isten ezeket nemcsupán történelemképpen íratta fel, hanem nagyobb, később bekövetkező eseményeket akart előrejelezni általuk. — Korinthus I. 10:11; Zsidók 10:1.
„Behálózó bűn"
6 Most pedig képzeljünk el magunknak egy 600 000 emberből álló hadsereget húsz éven felüliekből, nőket és gyermekeket kivéve, amint az ígéret földje felé vándorol a vadonon keresztül, magával viszi nyájait és élelmiszereit, igás állatait, egy oly népet, amelyet Isten elkülönített a többi népektől! Ez a nép Isten parancsának engedelmeskedve, úton volt. Vajjon hányán fogják megőrizni ártatlanságukat Isten előtt és érkeznek meg az Ígéret földjére? Melyik nagy bűn volt az, amely őket oly könyűszerrel behálózta s immár útjuk kezdetén körülöttük ólálkodott? Az élményeikből és az-írás bizonyítékaiból merített válasz a következő: Az ördög által kieszelt valláskultusz és formaság volt az, amelynek gyakorlására a nép elcsábíttatott s így a Mindenható Istentől elhajlott. A valláskultusz mindig főeszköz volt az ördög kezében, amely útján az embereket elámította és az igazsággal szemben megvakította. Izrael ebbe a bűnbe bonyolódott bele s ez a bűn fonta be azokat is, akik Jézus Krisztus követőinek vallották magukat. Több évszázaddal a pusztai vándorlás után írta Pál apostol, aki zsidó származású volt, a zsidókhoz írott levelét s abban több hűséges embert megnevez Ábeltől kezdve Keresztelő Jánosig, akik megőrizték ártatlanságukat (feddhetetlenségüket) Isten előtt. Kimutatja, hogy azok Isten elismerését az ördögvallás kerülése és a Mindenható s az ő törvényei iránt tanúsított tántoríthatatlan ragaszkodásukkal nyerték meg. Azután mindazoka figyelmezteti, akik Isten akaratának cselekvésébe beleegyeztek és Jézus követésébe szegődtek, hogy emlékezzenek az előttük élt ezen hűséges tanukra és járjanak hasonló úton: „Annakokáért mi is, akiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező (behálózó) bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdőteret." — Zsidók 12:1.
7
Ama bűn, amely az embereket oly könnyen behlózza, Edén óta a valláskultusz volt. Sátán ezen eszköz útján ámította el az embert, befonta s azáltal Istentől térítette el. Könnyen a valláskultusz félrevezető befolyása alá lehetett kerülni, azáltal megszegték Isten törvényét, s az ördög mindenkor gondoskodott arról, hogy vallást tartsanak az emberek szemei elé, és így okozta bukásukat. Képek, füzérek, keresztek és hasonló tárgyak készítése, állítólagos istentiszteleten való használása egyenesen Isten törvényének a megszegését jelenti s azt mutatja, hogy azok, akik ily kultuszt gyakorolnak, tudtukon kívül az ördög kelepcéjébe kerülnek. Aki emberek, zászlók vagy hasonlók előtt leborul, azáltal azoknak tulajdonítja az üdvösségét, ami vallásos külsőséget és az Isten törvényének nyilvános megszegését jelenti. Nem szabad megosztani az Istenhez való hűséget más teremtménnyel. Egyedül Jehova Isten az életadó és védelmező; „féltőnszerető Is¬
ten", illetve az igazságért buzgólkodik s nem engedi bemocskolni a nevét vagy igéjét az ördög ravasz fondorlatai vagy cselekedetei által. Nem fogja tehát életben részesíteni azokat, akik tárgyakat imádnak, melyeket az ördög talált ki és használ Jehova nevének gyalázására. Isten törvénye, amely elrendeli, hogy az emberek ne tartsanak más isteneket rajta kívül, sem mennyei, sem földi dolgokról faragott képet ne csináljanak, s azok előtt ne hódoljanak, tisztán azon célból adatott, hogy az embert az ördög elvetemültségével, a „könnyen befonó bűnnel" szemben megőrizze.
8 Ismét visszatérve az apostolnak az Isten szövetséges népéhez intézett szavaira, miszerint, „félretéve minden akadályt és a megkörnyékezö bűnt", világosan láthatjuk, hogy Istennek híven szolgálni nem lehet, ha egyúttal az iránta való szeretetünket mással is megosztjuk; hogy nem lehet vallásoskodni és egyúttal Istennek is híven szolgálni; hanem félre kell tenni az akadályokat s az apostol tanácsa szerint kell cselekedni: „Ezt az egyet cselekszem", (Filippi 3:14) s ez Jézus Krisztus követését jelenti és az Isten törvényeinek a megtartását. A valláskultusz teljesen ellentétben áll a Mindenható Isten parancsával.
9
Isten törvénye egyszerű, s az ő törvényével szemben tanúsított engedetlenség bálványimádás. (Sámuel I. 15:23) Minden vallásceremónia arra mutat, hogy gyakorlói bálványimádást végeznek. Istentisztelet alkalmával való képhasználat bálványimádás és minden bálványimádás szörnyűség Isten előtt. Amiképpen Isten nehéz megpróbáltatásoknak engedte át Jóbot, úgy az izraelitákat is nehéz próbáknak engedte át s azóta ugyanúgy tett szövetséges népének tagjaival is, hogy az ördög megkísértse őket, hogy így kitűnjön, hogy az Isten, vagypedig az ördög mellett döntenek-e. Mivel Isten tudta, hogy a zsidók ördögvallások gyakorlóival kerülnek majd érintkezésbe, parancsolta meg nekik határozottan: „Ne hajoljatok a bálványokhoz és ne csináljatok magatoknak öntött isteneket. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek." (Mózes III. 19:4) „Ne csináljatok magatoknak bálványokat, se faragott képet, se oszlopot ne emeljetek magatoknak, se kőszobrokat ne állítsatok fel a ti földeteken, hogy meghajoljatok előtte, mert én vagyok az Úr, a ti Istenetek. És lerontom a ti magaslataitokat és kiirtom a ti nap-oszlopaitokat és a ti holttesteiteket a bálványaitok holttetemeire hányatom és megutál titeket az én lelkem." (Mózes III. 26:1, 30) „Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok." (Krónika I. 16:26) A valláskultusz vagy ördögvallás, amint világosan láthatjuk, az ember legnagyobb ellensége, amit az ősellenség, az ördög az ember elpusztítására szerkesztett.
10 A törvényszövetség után történt események mutatják, mennyire szükséges volt a törvény. A zsidók vándorlásáról szóló feljegyzések nagyon sok példa vagy esemény útján mutatják, hogy az izraeliták bálványimádásra tértek át. Amidőn érintkezésbe kerültek a moábitákkal, látták, hogy a moábitáknak van egy vallásgyakorlatuk, amelyet „Baál-Peornak" hívnak, mire több zsidó megszegte Isten törvényét s ahhoz a valláshoz csatlakozott; azáltal Isten haragjának tették ki magukat és többen elpusztultak közülük. „Mert hívogaták a népet (a moábiták) az ő isteneik áldozataira és evék a nép és imádá azoknak isteneit. És odaszegődék Izrael Baál-Peorhoz; az Úr haragja pedig felgerjede Izrael ellen. És monda az Úr Mózesnek: Vedd elő e népnek minden főemberét és akasztasd fel őket az Úrnak, fényes nappal; hogy elforduljon az Úr haragjának gerjedezése Izraeltől. Monda azért Mózes Izrael bíráinak: Kiki ölje