„Oldal:HUw1936.04 Samson 3-5.djvu/12” változatai közötti eltérés

Innen: Hu JW United
Jump to navigation Jump to search
(A lap tartalmának cseréje erre: {{raw:data:p|c|}} {{raw:data:p|43|40-45|}} {{raw:data:p|44|40-45|}} {{raw:data:p|45|40-45|}} {{raw:data:p|46|46-50|}} {{raw:data:p|47|46-50|}} {{raw:data:p|48|46…)
(Címke: Oldal nagy része eltávolítva)
Oldal (be lesz illesztve):Oldal (be lesz illesztve):
1. sor: 1. sor:
{{raw:data:p|c|}}
+
{{raw:data:p|c|dokain követik, hasonló gyalázatokban fognak részesülni, amilyenekben ő részesült; csak a Jézus Krisztus nyomdokaiban járó hű követők erősek az Úrban és az ő hatalmának erejében. (Efézus 6:10) A korintusi első levél 11. fejezetében nincs megtárgyalva a csúfság kérdése, hanem az apostol ott egy képletet mutat be Jézus Krisztus és az ő testének tagjai felől, amely képletben a férfi Jézus Krisztust és a nő a Krisztus testének tagjait példázza. Ha mindnyájának betűszerint is hosszú, nyíratlan hajat kellene viselniük, akik magukat Istennek és Jézus Krisztusnak szentelték, akkor a gyülekezetben a férfiaknak és nőknek is nyíratlanul kellene lenniük. Sámson hosszú haja előkép volt és Jézus Krisztus összes hű követőire vonatkozó példázat. A kiemelkedő pont abból áll hogy mindenki, aki hűségesen és igazán követi Jézus Krisztust nyomdokain és fedhetetlenségét Isten előtt megőrzi, gyalázva lesz és megcsúfoltatásokban kell részesülnie, s e tekintetben nincsen különbség a férfiak és nők között mert „a Krisztusban nincs különbség férfi és nő között; mert mindnyájan egyek vagytok a Jézus Krisztusban.” (Galata 3:28) Ebből következik, hogy a gyalázkodások mindenkire egyenlőképpen hullanak, nemre való különbség nélkül. }}
{{raw:data:p|43|40-45|}}
+
{{raw:data:p|43|40-45|1 Korintus 11:14 megállapítása szerint csúf, ha férfi hosszú hajat visel és ezzel ki van mutatva, hogy a hosszú haj csúfságot (gyalázatot) példáz; az Írás mindazáltal Krisztusnak és az ő testülete tagjainak képletében ezt mondja: „Hogyha éktelen dolog asszonynak megnyíratkozni, vagy megberetváltatni, fedezze be az ő fejét.” (1 Korintus 11:6) Semmilyen isteni utasítás sem rendeli el, hogy a nő haját kontyban viselje, vagy pedig levágassa, vagy ne vágassa le, hanem leeresztve, vagy egyéb higiéniátlan módon viselje. A Sámson hosszú hajában példázott megcsúfolás a Jehovához való hűség és Istenhez való rendíthetetlen ragaszkodása miatt következik a fölszenteltre. Jelenések 9:7-8 – ban a hívek és igazak, Jézus Krisztus követői oly sáskákhoz vannak hasonlítva, akiknek emberi ábrázatuk és hosszú hajuk van. „Orcáik olyanok valának, mint az emberek orcái, és olyan hajuk vala, mint az asszonyok haja.” Így vannak bemutatva a hűségesek, akik magukat teljesen Istennek szentelték, hozzá ragaszkodnak, az  ő érdekében lettek kiválasztva az Isten akaratának mindhalálig való teljesítésére tett fogadalmuk útján.}}
{{raw:data:p|44|40-45|}}
+
{{raw:data:p|44|40-45|A nazireusi fogadalom ilyesmit példáz, olvassuk: „Mikor férfi vagy asszony külön fogadást tesz, nazireusi fogadást (felszentelési fogadalmat), hogy így az Úrnak szentelje magát: bortól és részegítő italtól szakassza el magát; borecetet és részegítő italból való ecetet ne igyék; és semmi szőlőből csinált italt se igyék, se új, se asszú szőlőt ne egyék. Az ő nazireusságának egész idején át semmit afélét ne igyék, ami a szőlőtőről kerül, a szóló magvától fogva fogva a szőlő héjáig. Az ő nazireusi fogadásának egész idején beretva (olló) az ő fejét ne járja; míg be nem teljesednek a napok, amelyekre az Úrnak szentelte magát, szent legyen, hagyja növekedni az ő fejének hajfürtjeit. Az egész időn át, amelyre az Úrnak szentelte magát, megholtnak testéhez be nem menjen.” (4 Mózes 6:2-6) Így be van mutatva, hogy a Sámson hosszú haját illető kérdés nem vonatkozik a gyülekezetben a különböző nemű emberekre, hanem az összesre vonatkozik, akik Jézus Krisztusban vannak és a Krisztusra következő gyalázatot hordozzák.}}
{{raw:data:p|45|40-45|}}
+
{{raw:data:p|45|40-45|Jézus Krisztus az illési korszak alatt fentiekkel egyezően azzal foglalkozott, hogy Jehova neve számára egy népet létesítsen, még pedig nem csupán szellemtől szülötteket, hanem Istennek oly fiakat, akik teljesen Istennek és ez ő nevének tiszteletére szentelték magukat és örömmel hajlandók elviselni azon gyalázatokat, amelyek Istenhez való hűségükért következnek reájuk. A nazireusi fogadalom ezenkívül azt is megmutatja, hogy a Sámsonban példázott hűségesek nem fogják megérinteni a sátáni szervezet holttestést, tisztátalan dolgokkal nem táplálkoznak, a föld szőlőjének borában illetve a Sátán szervezetében, nem keresnek felvidulást, hanem az ő örömük Isten és Krisztus tiszteletéből és abból fog állani, hogy közreműködhetnek Jehova nevének igazolásában.}}
{{raw:data:p|46|46-50|}}
+
{{raw:data:p|46|46-50|Sámson így szólt Delilához: „Ha megnyírattaton, eltávozik tőlem az én erőm megerőtlenedem és olyan leszek, mint akármely ember.” (17. vers) Ez azt példázza, hogy Jehova Isten hívei különböznek a világiaktól; de ha felhagynak Jehova iránt való szeretetükkel és ragaszkodásukkal és a Jézus Krisztus követőire hulló megcsúfoltatásoktól magukat mentesítik, más világi emberekhez lesznek hasonlók és Isten kegyelmét el fogják veszíteni.}}
{{raw:data:p|47|46-50|}}
+
{{raw:data:p|47|46-50|A mostani filiszteusok, akik vallás név alatt parádéznak és magukat Isten szolgáinak neveztetik, okozták, hogy az Egyház a világiak szemében tekintélyes és tisztelt lett és e gonosz világ hatalmainak alárendeltetett és azokat támogatnia kell, mivel a világi hatalmakat tekintette azon „felsőbb hatalmaknak, amelyeket Isten rendelt.” Isten gyülekezetének illési korszaka alatt a Társulat tagjai, akik magukat Jézus Krisztus őszinte követőinek tartották és kétségtelenül őszinték is voltak, ugyancsak elismerték, hogy e világ tényezői a „felsőbb hatalmak.” Akik így cselekedtek oly szándékkal, hogy a gyalázatot elkerüljék, elszakadtak a hűségesektől. De akik rendíthetetlenül megőrizték hűségüket és őszinteségüket az Úr iránt, természetesen gyalázatokban részesültek, mialatt mások meghajoltak a világi hatalmak előtt a megcsúfoltatások elkerülése végett. Ezek a hitszegők, akiket Delila példázott, a Sámsonban példázott testvéreik elárulására voltak hajlandók, hogy így megszerezzék maguknak a mostani filiszteusok kegyét és egyéb előnyöket élvezzenek s magukat a rájuk származható gyalázatoktól mentesítsék. Ezek közül egyeseket a haszonvágy, másokat az emberektől való félelem ejtette hatalmába és sarkalta.}}
{{raw:data:p|48|46-50|}}
+
{{raw:data:p|48|46-50|Sámson elárulta Delila előtt, hogyan veszítheti el erejét és lehet olyan ember belőle, mint amilyenek a többiek; ez előre mutatta, amit a Sámson-osztály mondani fog és mondott is: „Mi teljesen Jehovának vagyunk szentelve; ha tehát oly látszat merülne fel, hogy mi ellenségei va-}}

A lap 2020. július 13., 09:45-kori változata

A lap nincsen korrektúrázva


dokain követik, hasonló gyalázatokban fognak részesülni, amilyenekben ő részesült; csak a Jézus Krisztus nyomdokaiban járó hű követők erősek az Úrban és az ő hatalmának erejében. (Efézus 6:10) A korintusi első levél 11. fejezetében nincs megtárgyalva a csúfság kérdése, hanem az apostol ott egy képletet mutat be Jézus Krisztus és az ő testének tagjai felől, amely képletben a férfi Jézus Krisztust és a nő a Krisztus testének tagjait példázza. Ha mindnyájának betűszerint is hosszú, nyíratlan hajat kellene viselniük, akik magukat Istennek és Jézus Krisztusnak szentelték, akkor a gyülekezetben a férfiaknak és nőknek is nyíratlanul kellene lenniük. Sámson hosszú haja előkép volt és Jézus Krisztus összes hű követőire vonatkozó példázat. A kiemelkedő pont abból áll hogy mindenki, aki hűségesen és igazán követi Jézus Krisztust nyomdokain és fedhetetlenségét Isten előtt megőrzi, gyalázva lesz és megcsúfoltatásokban kell részesülnie, s e tekintetben nincsen különbség a férfiak és nők között mert „a Krisztusban nincs különbség férfi és nő között; mert mindnyájan egyek vagytok a Jézus Krisztusban.” (Galata 3:28) Ebből következik, hogy a gyalázkodások mindenkire egyenlőképpen hullanak, nemre való különbség nélkül.
43 1 Korintus 11:14 megállapítása szerint csúf, ha férfi hosszú hajat visel és ezzel ki van mutatva, hogy a hosszú haj csúfságot (gyalázatot) példáz; az Írás mindazáltal Krisztusnak és az ő testülete tagjainak képletében ezt mondja: „Hogyha éktelen dolog asszonynak megnyíratkozni, vagy megberetváltatni, fedezze be az ő fejét.” (1 Korintus 11:6) Semmilyen isteni utasítás sem rendeli el, hogy a nő haját kontyban viselje, vagy pedig levágassa, vagy ne vágassa le, hanem leeresztve, vagy egyéb higiéniátlan módon viselje. A Sámson hosszú hajában példázott megcsúfolás a Jehovához való hűség és Istenhez való rendíthetetlen ragaszkodása miatt következik a fölszenteltre. Jelenések 9:7-8 – ban a hívek és igazak, Jézus Krisztus követői oly sáskákhoz vannak hasonlítva, akiknek emberi ábrázatuk és hosszú hajuk van. „Orcáik olyanok valának, mint az emberek orcái, és olyan hajuk vala, mint az asszonyok haja.” Így vannak bemutatva a hűségesek, akik magukat teljesen Istennek szentelték, hozzá ragaszkodnak, az ő érdekében lettek kiválasztva az Isten akaratának mindhalálig való teljesítésére tett fogadalmuk útján.
44 A nazireusi fogadalom ilyesmit példáz, olvassuk: „Mikor férfi vagy asszony külön fogadást tesz, nazireusi fogadást (felszentelési fogadalmat), hogy így az Úrnak szentelje magát: bortól és részegítő italtól szakassza el magát; borecetet és részegítő italból való ecetet ne igyék; és semmi szőlőből csinált italt se igyék, se új, se asszú szőlőt ne egyék. Az ő nazireusságának egész idején át semmit afélét ne igyék, ami a szőlőtőről kerül, a szóló magvától fogva fogva a szőlő héjáig. Az ő nazireusi fogadásának egész idején beretva (olló) az ő fejét ne járja; míg be nem teljesednek a napok, amelyekre az Úrnak szentelte magát, szent legyen, hagyja növekedni az ő fejének hajfürtjeit. Az egész időn át, amelyre az Úrnak szentelte magát, megholtnak testéhez be nem menjen.” (4 Mózes 6:2-6) Így be van mutatva, hogy a Sámson hosszú haját illető kérdés nem vonatkozik a gyülekezetben a különböző nemű emberekre, hanem az összesre vonatkozik, akik Jézus Krisztusban vannak és a Krisztusra következő gyalázatot hordozzák.
45 Jézus Krisztus az illési korszak alatt fentiekkel egyezően azzal foglalkozott, hogy Jehova neve számára egy népet létesítsen, még pedig nem csupán szellemtől szülötteket, hanem Istennek oly fiakat, akik teljesen Istennek és ez ő nevének tiszteletére szentelték magukat és örömmel hajlandók elviselni azon gyalázatokat, amelyek Istenhez való hűségükért következnek reájuk. A nazireusi fogadalom ezenkívül azt is megmutatja, hogy a Sámsonban példázott hűségesek nem fogják megérinteni a sátáni szervezet holttestést, tisztátalan dolgokkal nem táplálkoznak, a föld szőlőjének borában illetve a Sátán szervezetében, nem keresnek felvidulást, hanem az ő örömük Isten és Krisztus tiszteletéből és abból fog állani, hogy közreműködhetnek Jehova nevének igazolásában.
46 Sámson így szólt Delilához: „Ha megnyírattaton, eltávozik tőlem az én erőm megerőtlenedem és olyan leszek, mint akármely ember.” (17. vers) Ez azt példázza, hogy Jehova Isten hívei különböznek a világiaktól; de ha felhagynak Jehova iránt való szeretetükkel és ragaszkodásukkal és a Jézus Krisztus követőire hulló megcsúfoltatásoktól magukat mentesítik, más világi emberekhez lesznek hasonlók és Isten kegyelmét el fogják veszíteni.
47 A mostani filiszteusok, akik vallás név alatt parádéznak és magukat Isten szolgáinak neveztetik, okozták, hogy az Egyház a világiak szemében tekintélyes és tisztelt lett és e gonosz világ hatalmainak alárendeltetett és azokat támogatnia kell, mivel a világi hatalmakat tekintette azon „felsőbb hatalmaknak, amelyeket Isten rendelt.” Isten gyülekezetének illési korszaka alatt a Társulat tagjai, akik magukat Jézus Krisztus őszinte követőinek tartották és kétségtelenül őszinték is voltak, ugyancsak elismerték, hogy e világ tényezői a „felsőbb hatalmak.” Akik így cselekedtek oly szándékkal, hogy a gyalázatot elkerüljék, elszakadtak a hűségesektől. De akik rendíthetetlenül megőrizték hűségüket és őszinteségüket az Úr iránt, természetesen gyalázatokban részesültek, mialatt mások meghajoltak a világi hatalmak előtt a megcsúfoltatások elkerülése végett. Ezek a hitszegők, akiket Delila példázott, a Sámsonban példázott testvéreik elárulására voltak hajlandók, hogy így megszerezzék maguknak a mostani filiszteusok kegyét és egyéb előnyöket élvezzenek s magukat a rájuk származható gyalázatoktól mentesítsék. Ezek közül egyeseket a haszonvágy, másokat az emberektől való félelem ejtette hatalmába és sarkalta.
48 Sámson elárulta Delila előtt, hogyan veszítheti el erejét és lehet olyan ember belőle, mint amilyenek a többiek; ez előre mutatta, amit a Sámson-osztály mondani fog és mondott is: „Mi teljesen Jehovának vagyunk szentelve; ha tehát oly látszat merülne fel, hogy mi ellenségei va-