Oldal:HUw1936.03 Samson 1-3.djvu/11

Innen: Hu JW United
A lap korábbi változatát látod, amilyen Marta.zsido (vitalap | szerkesztései) 2024. január 21., 17:47-kor történt szerkesztése után volt. (Korrektúrázva)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Jump to navigation Jump to search
A lap korrektúrázva van


43
zanak az országból, amelyet jogtalanul tartottak megszállva. Sámson nem azért indult útra, hogy önző szándékainak kielégítésére keressen magának feleséget. Észszerűen feltehető, hogy Sámsont felvilágosították szülei hogy Isten egy bizonyos munkával bízta meg Izrael érdekében és születésétől fogva teljesen az Úrnak van szentelve. Sámson biztosan felismerte, hogy a filiszteusok Isten nevét gyalázzák, Isten ellenségei és népének elnyomói és azért ment a filiszteusok közé, hogy megállapítsa, mit tudna tenni velük szemben. Ezt az asszonyt illetőleg Sámson nyilván gondolatában forgatta Isten következő törvényét: „Mikor hadba mégy ellenségeid ellen és kezedbe adja őket az Úr, a te Istened és azok közül foglyokat ejtesz, és meglátsz a foglyok között egy szép arcú asszonyt és megszereted azt, úgy hogy elvennéd feleségül: vidd be őt a te házadba, hogy nyírja meg a fejét és messe le körmeit. És az ő fogoly ruháját vesse l magáról és maradjon a te házadban, hogy sirassa az ő atyját és anyját egész hónapig; és csak azután menj be hozzá és lágy az ő férje és legyen ő a te feleséged. Hogyha pedig nem tetszik neked, bocsásd el őt az ő kívánsága szerint; de pénzért semmiképen el ne add őt; ne hatalmaskodjál rajta, miután megrontottad őt.“ — Mózes V. 21:10—14
3 Ama nő, akit Sámson meglátott, filiszteus volt; de a feljegyzésben semmi sem mutatja, hogy Isten helytelenítette volna Sámson cselekedetét ezzel a nővel kapcsolatban. Már magábanvéve ez azt mutatja, hogy a prófétai dráma ezen része példáz valamit, ami Isten gyülekezetének előkészületi, vagy illési munkája alatt fog történni. Az illési korszak alatt a „kereszténység“, értve ezalatt a felekezeteket, el volt világiasodva, tehát Istennel ellenséges viszonyban állott; mindazáltal az illési korszak kezdetén azok, akik Isten szolgái lettek és az ő igéjének igazságát hirdették, amint mondták, elvegyültek a felekezeti intézmények között, még pedig azért, mivel „alkalmat“ kerestek rajtuk, hogy a papság ellen eljárhassanak. Ezt a folyóirat tanácsára tették. 1894-ben a 141. oldalon az angol folyóiratban a következők állottak: „Hogyan szerezhettek magatoknak alkalmat arra, hogy alkalmas pillanatban szólhassatok és a könyveket és a traktátusokat kikölcsönözhessétek? Erre azt feleljük, hogy különböző jó utak állanak rendelkezésre... Ha mindent megtettetek, amit tudtatok barátaitokért és ismerőseitekért és alkalmatok nyílik működési körötök kiterjesztésére, vegyetek részt a metodisták Biblia tanulmányozásaiban, a keresztény mozgalmak gyülekezetein és minden felekezet imaóráin. Vegyetek részt azokon úgy, amint arra alkalmatok nyílik és a megbeszéléseken és az imák alkalmával éljetek a szokásos szabadsággal." Azok a buzgó törekvők, akik ezt a tanácsot megfogadták, meglátogatták a gyülekezeteket és eszmecserére törekedtek, hogy az illetőket a helyes útra tereljék és a szervezetektől elvonják. Kétségtelen,' hogy az Úr nem helytelenítette, amit akkor Sámson cselekedett és nyilván nem helytelenítette azt sem, amit Krisztus igazi követői cselekedtek, mivel az illési munka ideje alatt a hasonmási filiszteusok közé mentek. Sámson be-
töltötte szerepét a drámában, ami által jövendő nagyobb eseményeket példázott.
4 Sámson az izraeliták régi szokása szerint szüleit kérte meg, hogy vegyenek neki feleséget. „És mikor hazament, elbeszélé ezt atyjának és anyjának és monda: Egy nőt láttam Timnátban a filiszteusok leányai között, most asért vegyétek őt nekem feleségül." (Bírák 14:2) Sámson szülei nem tudták, hogy ebben az ügyben az Úr irányítja az ő fiukat, hogy alkalomra tegyen szert a filiszteusokkal szemben és emiatt kifogásolni kezdték Sámson kívánságát, hogy ne vegyen magának a filiszteusok közül feleséget; mert a többi izraelitákkal együtt meg akarták őrizni hűségüket Isten iránt és az ő törvényéhez akartak ragaszkodni, amely tiltotta az izraeliták és nem izraeliták közti házasságot. (Mózes V. 7:3) Ebből az okból állottak elő ellenvetésekkel: „És monda neki az ő anyja és atyja: hát nincsen a te atyád fiainak és az én egész népemnek leányai között nő, hogy te elmégy, hogy feleséget végy a körülmetéletlen filiszteusok közül? monda Sámson az ő atyjának: őt vegyed nékem, mert csak ő kedves az én szemem előtt." — Bírák 14:3
5 Izraelben Sámson előtt élő bírák a harcra képes férfiakat szoktak összehívni, megfúvatván a trombitákat; ámde Sámson az Úr vezetése alatt egészen més sztratégiát követett. „Az ő atyja és anyja pedig nem tudják vala, hogy ez az Úrtól van, hogy ő alkalmatosságot keres a filiszteusok ellen, mert abban az időben a filiszteusok uralkodtak Izrael felett." (Bírák 14:4) Úgy látszik sikerült Sámsonnak arról meggyőznie atyját és anyját, hogy az Úr beleegyezett eljárásába. De még valószínűbb, hogy az ő szüleinek eszükbe jutott, amit Jehova angyala Sámson munkája felől mondott és így bíztak Istenben, hogy ő vezérelni fogja Sámsont a követendő úton.
6 Így tehát a szülők Sámsonnal együtt útra keltek Timnátba: „És lement Sámson az ő atyjával és anyjával Timnátba és mikor Timnátnak szőlőhegyéhez értek, íme, egy oroszlánkölyök jött ordítva elébe." (Bírák 14:5) Az volt a szokás, hogy a vőlegény közvetítő személyt, vagy vőfélyt vett igénybe a lakodalom előkészítésére, s amidőn Sámson szüleivel elment a jegyváltásra, Sámsonnak nyilván volt egy ily közvetítője, aki őhelyette mindenben eljárt. (Bírák 14:20) A Timnátba vezető úton úgy látszik Sámson nem volt állandóan szülei kíséretében, hanem valószínűleg előttük ment. A feljegyzés így szól: „És lement Sámson az ő atyjával és anyjával." A nyomban azután következő körülmények mutatják, hogy Sámson egyedül volt, amidőn a Timnátbeli szőlő hegyekhez érkezett. Ott találkozott egy ordító fiatal oroszlánnal. A közönséges emberek nyilván meg szoktak ijedni és menekülni szoktak, amidőn egy fiatal oroszlánnal találkoztak össze; de Sámson nem ijedt meg és nem is futott el. Úton volt, hogy feleséget vegyen magának és azt az oroszlánt nem az Úr küldötte az ő megfélemlítésére és céljának megakadályozására. Ezt az oroszlánt az ördög hozta az útjába oly célból, hogy Sémsont elpusztítsa, mivel Sámson bele akart kötni az ördög földi képviselőibe. Ha szemmel kísérjük az események fejlődését, amelyek