Oldal:Az-emberek-gyalázata-Kilátás-Egy-törvénytelen-kisérlet-a-föld-benépesítésére-1946.pdf/12

12

AZ EMBEREK GYALÁZATA

Istentől ihlettetett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbitásra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Istennek embere, minden jó cselekedet­re felkészített." (2 Tim. 3:16—17).

⁵⁸ Jehova tanúi nem űznek propagandát követők toborzására bizonyos ügy, vagy szervezet részére; mert ők nincsenek megbízva ezzel. Az ő tevékenységük kizá­rólag abból áll, hogy közöljék az igazságot, hogy az em­berek felismerhessék a helyes utat. Mint az Úr Jézus Krisztus követői, hirdetniök kell az igazságot és azt te­szik is. (Ján. 18:37). Jézus első földönléte alkalmától jelenig, csak nagyon kevesen voltak az emberek közül, akik tanulmányozták a Szentirást, hogy ismerjék fel az igazságot és ezek várták és remélték a nekik megígért Krisztus eljövetelét. Ezek az emberek nem voltak nép­szerűek a vallásoskodóknak, sőt állandóan üldözve vol­tak általuk. De minden üldözések dacára, ezek a hitel-

teljes keresztyének, tovább igyekeztek kutatni az igaz­ságot és másokkal is közölni. Tehát nem ésszerü más osztályban keresni őket, hanem az üldözöttek között, akikhez tartozott Jézus és az apostolok is.

⁵⁹ Jehova tanúi és társaik szeretik az igazságot és gyűlölik a hamisságot és Isten törvénye mindenikük szi­vében van irva. Azért ők nem félnek az emberek gyalázatától és az ördögtől, sem pedig az ő törvénytelen eszközeitől. Ők Jehova Istentől félnek; és abban a tu­datban, hogy örök életet Ígért nekik, attól félnek, hogy nem tudják teljesíteni a Mindenhatóval kötött szövetsé­get fenntartás nélkül és igy elveszthetik mindazt, ami megigértetett. Ők örvendenek Isten akarata teljesítésé­ben és teljes hittel iránta, szivük mélyéből énekelnek, előremenetelvén: „. . . .Örüljön a szivem a te segítsé­gednek; hadd énekeljenek az Úrnak, hogy jót tett ve­lem!" (Zsoltár 13:5).

---

Kilátás

Jehova, most fényt vet az Ő csodálatos elrende­zéseire, mely uralni fogja az egész földet, miután az Armageddoni csatában ami már előttünk áll, lefogja vágatni az Ő teokratikus kormányának összes ellenségeit.

Prófétái által mondotta, hogy mindazok akik átélni fogják a földön, a minden idők legnagyobb nyomorát, szabályszerint összegyüjtetnek hogy megünnepeljék a Felséges Isten nagy tetteinek emlékét. Isten tiszteletére ünnepélyek voltak elrendelve. Azok hasznára, akik résztvesznek ezeken az ünnepi gyülekezeteken, Jehova kör­szabályokat állított fel, ahogy az Ezekielnek a Templomról való látomásaiban is előárnyékoltatott. A temp­lomi szabályzat a következőképpen hangzik:

„Mikor pedig a föld népe megyen be az Úr eleibe az ünnepeken, aki az északi kapu utján ment be, hogy leborúlva imádkozzék, a déli kapu utján menjen ki; aki a déli kapu útján ment be, az az északi kapu utján men­jen ki; ne térjen vissza azon hapu útjához, a melyen bement, hanem az annak ellenében valón menjen ki". (Ezekiel 46:9). Az örvendezök népözöne az ünnepélyen egy bizonyos irányban lesz vezetve, hogy semmi rendellenesség ne legyen ami mutatja, hogy Jehova minden cselekedeteiben rend van. Ez mutatja továbbá, hogy a nép mely bírni fogja eme kiváltságokat az Isten Templomával kapcsolatban, végig kell menetelje az egész út­vonalat nem pedig csak egy részét, ha Istennel kibékülni óhajt, hogy az Ő szervezetébe örökös befogadást nyerjen.

A „kereszténység" vezetői bolond-pásztorok voltak; de Jehova szervezetében a föld „fejedelmein, azaz az őskori próféták és más hűséges tanuk Ábeltől Keresz­telő Jánosig, mint tökéletes emberek támasztatnak fel (Zsid. 11:35, 39, 40), akik minden időben vezetni fogják a népet hatalommal az igaz uton. Az a fejedelem (aki

alatt az akkori fejedelmek próféták értendők, akik igaz­ságban fognak uralkodni, mint a Teokrácia kormányának látható képviselői Zsolt. 45:17; Ézsa. 32:1) pedig, mikor bemennek (a néppel a templomba), közöttük menjen be és mikor kimennek, együtt menjen ki velük. És az ünnepeken és a szent egybegyüléseken legyen az ételáldo­zat egy éfa egy bika mellé és egy éfa a kos mellé, és a bárányok mellé, amit keze adhat, s az olajból egy hin az éfához". (Ezek. 46:10—11). A fejedelmek, tehát a mint látszik, Jehovával szemben egy felelős állással lesz­nek felruházva, és ők gondoskodni fognak az ezeréves Krisztusi uralom alatt, hogy az emberek az igazságot gyakorolják.

A jelképi templomnak kapui voltak úgy kívül mint belől, ugyanis északon, délen és keleten. A templom keleti belső kapuja bizonyos alkalmakkor megnyittatott amint írva van: „Továbbá, mikor a fejedelem szabad akaratból tesz égő áldozatot, vagy hálaadó áldozatokat, szabad akaratból az Úrnak, nyissák ki néki a kaput, mely napkeletre néz, és ő vigye égő áldozatát, mint ahogy szombat napon szokta tenni, és azután menjen ki és zárják be a kaput kimenése után". (Ezek. 46:12.) Ez egy továbi bizonyítéka Jehova szeretetteljes jóságának, és mutatja figyelmes voltát, az Ő egykori hűséges pró­fétái iránt; továbbá azt is feltárja, kogy egy „jobb feltá­madással" áldatnak meg mint azok, akik az általános feltámadásban fognak részesülni. (Zsid. 11:35), Semmi sem fog történni kényszerítésből, ők buzgó szívvel, öröm­mel és önkéntesen fognak szolgálni. Ők boldogok, ha személyesen, szolgálaton kivül is imádkozhatnak az Úrnak és nem csak hivatalos szolgálatuk alkalmával a néppel és hála és dicsérő-áldozatot hoznak. Figyeljük meg, amint az írás mondja, hogy a fejedelmek önkéntes áldozatának