dicsérő énekeket énekelnek! Ezek az énekek elragadják az Istenhez ragaszkodók szívét, mert ezek az Isten iránti ragaszkodás szellemében és az ő neve dicsőítésére vannak énekelve. Mennyire különböznek ettől a fizetett egyházi kórusok! Az ő hangjuk az Istennek szenteltek fülében úgy hangzik, mint zengő érc vagy pengő cimbalom! Erre gondolhatott Pál apostol, amidőn így szólt: „Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint, a zengő érc vagy pengő cimbalom." (Kor. I. 13:1) Már teljesen szokássá vált, hogy az úgynevezett „keresztény" vallásoskodók fizetett kórusokat vagy hivatásos zenészeket szerződtetnek, hogy a nagy katedrálisokban és egyházépületekben magas fizetés ellenében énekeljenek; s ha a pápa egy ünnepélyt rendez, mint például az úgynevezett „szentév" felavatását, a világon hires hivatásos énekeseket használnak fel. Tény és valóság, hogy a római kat. hierarchia és pénzügyi szövetségesei cselt szőnek, hogy a nyereség érdekében a közönséges népen uralkodhassanak: és a terveik megvalósítására énekeseket használnak fel, hogy énekeltessenek maguknak. Ez a társaság tartja hatalmában a rádiót is és zenét szállítanak azon emberek ízlése szerint, akik azeüzleti dolgok feldicsérését- szívesen hallgatják. Ugyanezek a zenészek himnuszokat is játszanak, amelyek Jehova dicsőítésére lettek szánva, mindazáltal ezeket a zenészeket, sem Isten, sem pedig az ő királysága nem érdekli. Ezek katonazenét, és másfajta zenét játszanak, miáltal az emberek érzéseit felkorbácsolják, úgy hogy ezek az emberek könnyen áldozatul esnek a nagykereskedelemnek és politikusoknak. A vallás-szervezetek
vezéreinek a parancsára szellemi zenét szolgáltatnak, hogy a népet feltüzeljék és érzéseit' felizgassák s így arra késztessék, hogy a papságnak engedjenek és a pénzüket odaadják. Amikor a klérus egy nagyobb gyűjtést akar rendezni, először mindig egy fizetett dalünnepélyt rendez s azután egy „résztvétet keltő nyomorékkal összegyűjteti a pénzt". Így használják a zenét, amely a Teremtő dicsőítésére kellene szolgáljon, jogtalanul és fonákul az embereknek az ördög tőrébe való ejtésére és keservesen szerzett pénzük elrablására. Ezserint tehát ez a társaság is azok közé tartozik, akiket az embereknek Istentől való eltérítésére használnak s azért az Úr kijelentése szerint nekik is inniuk kell az ő harag poharábólprófétája által bejelentette Elám elpusztítását, (Jer. 49:34—38; Ezékiel 32:24. 25) Az Elámiták így találóan képletezik az imperialista tervekkel eltolt uralkodókat, "akik céljaik elérésére szövetségeket kötnek, például a Népszövetséget, és így az Isten és királysága ellen irányuló szövetségben vannak. Az imperializmus támogatóit azokhoz lehet számítani, akik a jövendölésben mint „Elám" vannak leírva. A következő Iráshelyek támogatják ezt a pontot:
„És harmadik angyal is követé őket, mondván nagy szóval: Ha valaki imádja a fenevadat (Imperializmus) és annak képét (a Népszövetséget, amely Isten országa ellen van) és bélyegét felveszi vagy homlokára vagy kezére, az is iszik az Isten haragjának borából, amely elegyítetlenül töltetett az ő haragjának poharába: és kinoztatik tűzzel és kénkővel a szent angyalok és a Bárány előtt." (Jel. 14 9, 10) „És elméne azért az első (angyal), és kitöltő az ő poharát a földre; és támada gonosz és ártalmas fekély azokon az embereken, akiken vala a fenevad bélyege, és akik imádják vala annak képét." — Jelenések 16:2.Jáfet fiának a leszármazottai voltak. A Jáfet leszármazottai itt először vannak említve a harag-pohárral kapcsolatban. Eddig a pontig a jövendölésben a Khám és Sém leszármazottai vannak bemutatva, amint megkapják a poharat, most pedig az emberi nemnek ez a nagy része következik sorra, hogy az Isten keze által átnyujtott pohárból igyanak. (Mózes I. 10:2) Ama Médusok
természetesen a Dániel jövendölésében említett méd Dárius és perzsa Cirus előtt éltek. Azok a Médusok az asszír politikusokkal arra törekedtek, hogy az izraelitákat, Isten szövetséges népét a városaikban, ahol őket fogva tartották, szétszórják. (Királyok II. 17:6; 18:11) Ezek a Médusok úgylátszik azokat a szervezett elemeket ábrázolják, akik a vallásoskodókkal közreműködnek abban az igyekezetben, hogy Isten szövetséges népének, a maradéknak a munkáját feltartoztassák s ezeket a tanukat korlátok közé szorítsák és megakadályozzák, hogy a Mindenhatót úgy imádják, ahogy azt megparancsolta. Korunknak a Médusok által előárnyékolt tömege magát Isten népének vallja, mindazáltal hűtlen Jehovához és képmutatókból tevődik össze. A különböző politikai és bírói hivatalokban sokan vannak, akik magukat keresztényeknek vallják, de nem hisznek Istenben és Krisztusban, hanem a magukat keresztényeknek valló magasrangú vallásoskodókkal arra törekszenek, hogy Jehova tanúit megbüntessék, mert az a hierarchia ezen politikai és bírói eszközeinek előnyére látszik szolgálni. Az ilyen hatósági és bírósági hivatalnokok felháborító példáit találjuk New-.Jersey-ben, Quebechen és más hasonló helyeken, akiknek nincs lelkiismeretűk és minden becsületességtől mentesek. Karöltve dolgoznak a rendőrséggel és más militarista érdekcsoport embereivel, hogy az Isten igazi népe ellen hozott igazságtalan bírói határozatoknak érvényt szerezzenek.