az Istenhez váló ragaszkodásuk miatt üldöztetést szenvednek, megpróbáltatásnak vannak kitéve, amely próba — ha hűségesen kiállják az igazak javára fog szolgálni. „Jehova az igazat megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság (más ford. szerint: az erőszakosság) kedvelőjét, gyűlöli az ő lelke." (11. Zsoltár 5; Róma 8:28) Gonosztevők és az erőszakosság kedvelői különösen a vallásoskodók, akik Isten törvényévél ellentétben erőszakosságot cselekszenek; A római kat. hierarchia vezető szerepet játszik a törvénytelenek között s ezért a goszoszok között a legrosszabb. Ez a gonosz rendszer fennhéjázó és istengyalázó módon azt állítja magáról, hogy Isten és Krisztus földi helytartója, míg ezalatt a csalárd ürügy alatt tovább folytatja istentelen cselekedeteit
gonosz hatalma megvalósítására. Jehova meghatározta azt a napot, midőn ennek a gonosz társaságnak megfizet, s úgy látszik, hogy az ellenük való haragja kifejezésére az idő nagyon közel van. Az a tény, hogy Isten most feltárja népe elött a gonoszokra vonatkozó feltett, szándékát és kimutatja népe, előtt, hogy a vallásoskodók állanak a gonosztevők élén, meggyőző bizonyítéka annak, hogy nagyon közel van az idő, amidőn Isten kifejezésre juttatja a gonoszok, feletti hatalmát.|
Jehova." (Jer. 25:17) Jeremiás azután eljátszotta ezt a képletes színjátékot vagy abban egy szerepet, amelylyel előárnyékolta azt; amit most a Jeremiás által példázottak kell cselekedjenek. Amit Jeremiás cselekedett, nem volt könnyű feladat. Mindazáltal ő nem utasította vissza, mert az nehéz volt. Jeremiásnak Jehovától nyert megbízatása megkövetelte, hogy a reá ruházott kötelességet hűségesen teljesítse. Ez Istentől kiutalt munka volt. Jeremiás teljesen tisztában volt a kora papsága szellemi állapotával, és tudta, hogy a feladatának a teljesítése a vallásoskodók részéről súlyos következményeket von maga után. De örömteljes szolgálat volt, mivel Isten akaratával összhangban végezte. Jeremiás meg tudta,- hogy az Úr öröme az ő erőssége. S ez az öröm kárpótolta mindazokkal a kellemetlenségekkel és fájdalmakkal szemben, amelyekkel össze volt kötve a reá bízott feladat teljesítése. Mit árnyékolt ez elő? Pontosan azt, aminek a cselekvése most az Úr tanúira bízatott s amit nekik teljesíteniük kell. Ha most a maradék a régen alkotott, kellemetlen állapotokat előárnyékoló képet tanulmányozza és összehasonlítja azokkal a kegyetlen üldözésekkel, amelyeket közülük sokan, különösen a németországi és new-jersey hűségesek elszenvedtek akkor nagyon jól tudja, hogy az előtte álló feladat nem könnyű; De az útjában álló bajok egyáltalán nem képesek feltartoztatni a reábizottak teljesítésében. Az igazak, hívők és buzgók nem pazarolják el a makuk és mások idejét, levélírásra és arról való kérdezősködésre, hogy mi a teendő. Az Úrtól megkapták a parancsot és utasítást; felismerték kötelességüket, s annak teljesítésére igyekeznek. Jó nekik, hogy tudják! Egyeseknek az Úr népe közül most nincs meg a szabadsága, hogy másokkal levelezzen. Nincs megengedve nekik, hogy a Társulat iratait, különösen az „őrtornyot" beszerezzék. De ők táplálkoztak Isten igéjével és így
tudják, hogy Isten mit parancsolt a hűségeseknek, s ezt szorgalmasan cselekszik is, mégha az életükbe kerülne is. Ezek nem írnak hosszú leveleket a hivatalhoz, mondván: „Én megütköztem ezen a magyarázaton, s szeret-}}