Oldal:Az-ő-háboruja-1-2-rész-1938.pdf/2

Az ő háborúja

I. rész

„Ne féljetek ... a harc Istené!" — Krónika II. 20:15.

¹ JEHOVA pontosan meghatározta az időt a feltett szándéka kivitelére. Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak." (Pré­dikátor 3 :1) A jelenkor a háború korszaka s ez után az állandó béke korszaka következik. (Préd. 3 :8) Ez az idő a köv. megbízatás keresztülvitelére: „... gyom­lálj, irts, rombolj és pusztíts, [s azután] építs és plán­tálj" (Jeremiás 1 :10); ez az „ideje annak a kiszagga­tásnak, ami (ültettetett ... ideje a rontásnak és [azután] ideje az építésnek." (Préd. 3 :2, 3) Jehova Isten ezt az időt már régen meghatározta, és Krisztus Jézus, fennséges tisztviselője által cselekedvén, most végrehajtja az elhatározását. Krisztus teste tagjainak — a földön élő maradékot is beleértve — a régi rendszer lerombo­lásával és az új felépítésével kapcsolatban bizonyos kö­telességei vannak s egy bizonyos mértékben részt kell vegyenek a hadüzenet és a bosszúállás gyakorlásában, azután pedig a béke helyreállításában. Ezért adta ki a parancsot Jehova erre a korra vonatkozólag: „Kel­jetek fel és támadjunk reá haddal!" (Abdiás 1) Eppezért most okvetlenül szükséges, hogy Isten földön tartózko­dó népe komolyan figyelembe vegye az Űr parancsait, amelyek különösen a mostani időre vonatkoznak. Ez­zel összhangban lett 1938 ra a következő Iráshely évi­szövegként kiválasztva: „Ne féljetek, a harc Istené!” Hasznos lesz megvizsgálni a tényeket és kisérő körül­ményeket, amelyek akkor játszódtak le, amidőn Jehova egy képet vagy prófétai színjátékot szereztetett, miál­tal a gonoszság elsáncolt ellenségei ellen folytatott mostani háború van előárnyékolva. Ez a prófétai kép, amelyre az Űr most világosságot derített, a felkentek­nek és társaiknak szövétnekül és vezérül szolgál. Ez a szövétnek most meg van gyújtva és megvilágítja az utat, amelyen Isten népének haladnia kell.

² E prófétai képről a Krónika második könyve husza­dik része, számol be. Ezzel szoros összefüggésben van­nak egyes dolgok, melyek a második Krónika tizenki­lencedik fejezetében vannak feljegyezve s amelyeket most az évi szöveggel kapcsolatban megvizsgálunk. Mivel az izráeliták Isten szövetséges népét képezték és Jósafát Isten kegyelme folytán felettük királyként ural­kodott, a prófétai kép Krisztus Jézus, az ellenjelképes Jeruzsálem királya eljövetelére, a királysága felépítésé­re s az ezt követő eseményekre vonatkozik. A Krónika II. huszadik fejezete a következő szavakkal kezdődik: „És lön ezek után." Mi után? A tizenkilencedik, vagyis az előző fejezet azt mutatja, hogy ez a népnek a vallá­sos szokásoktól való megtisztítása után történt, ame­lyekhez az Ördög vezette őket, s miután a nép meg­tisztítására egész Júda királyságában megfelelő és ele­gendő bíróságok és bírák állíttattak fel. Ez úgylátszik összhangban van Ésaiás 1 : 26—28 jövendölésével, amely így hangzik: „És adok néktek oly bírákat, mint régen, és oly tanácsosokat, mint kezdetben, s ekkor azt mondják néked: ez igaz város, ez hiv város. Sión jogosság által váltatik meg, és megtérői igazság által; de elvesznek a bűnösök és gonoszok egyetemben, s megemésztetnek, akik Jehovát elhagyták."

³ Az űrtorony előbbi számában a Szentírás oly bizo­ nyítékai tárattak fel, hogy az Űr Jézus ezt a bírák hely­reállításáról és a templomhoz jövetelét követő dolgok­ról szóló jövendölést beteljesítette, ö a nagy bíró, aki előtt most a világ összes nemzetei összegyűjtőitek ítéletre, a az ítéletet „Isten házánál" kezdi meg (János 5: 22—27; Péter I. 4:17) Szövetséges népének a meg­ítélése után a kipróbáltakat a templomba vitte s így Siont felépítette. (Mal. 3:1—3) Sión „az igazságosság városa, a hív város". Akik Sionhoz jönnek, hogy ott

oltalomban és biztoságban részesüljenek, illetve a nagy sokaság tagjai szintén igazak kell legyenek s azu­tán következik be a törvénytelen tömeg megsemmisí­tése. Szükségképpen „az igazságosság városa" a békes­ség vásosa is kell legyen, melyben az összes felvigyá­ zók igazságosságban, Isten akaratával összhangban mű­ködnek, mint azt előre megmondotta, (Ésaiás 60:17) Jehova Krisztus Jézus által irányított szervezete vagy kormányzata szigorúan teokratikus, s annak ural­kodója az Űr Jézus Krisztus, kinek vállán az uralom nyugszik s aki igazságosan uralkodik. — Ésaiás 9:6; 32 :1.

⁴ Arravonatkozólag, ami közvetlenül a Krónika II. huszadik részében feljegyzetteket megelőzi, figyeljük meg előszöris a tizenkilencedik rész negyedik versét: ez így hangzik: „És Jósafát, Jeruzsálemben tartózko­dott." E jövendölés kezdeti beteljesedése 1914-re lát­szik esni, amidőn Jehova az akkor trónjára ültetett Krisztus Jézus útján királyságát felállítani kezdte. (Jel. 11 :18) Továbbá meg van írva, hogy Jósafát „Jehova trónján" ült. (Krón. I. 29 : 23; amerikai rév. B.) Ott Jó­safát Krisztus Jézust, Jehova most trónjára emelt ki­rályát ábrázolja. „Azután pedig [Jósafát] kiment a nép közé, Beersebától fogva mind az Efraim hegységéig, és megtérítette őket Jehovához, az ő atyáik Istenéhez." (Krónika II. 19:4) Az Űr Jézusról van megírva: „És eljő. Sionnak a megváltó, és azoknak, akik Jákobban megtérnek hamisságukból, szól Jehova.- (Ésaiás 59 : 20: Róma 11:26) Ez azt ábrázolja, amint Krisztus Jézus 1918-ban egyenesen megjelent a templomban. Hogy Jó­safát kivonult a nép közé, Beersebától egészen a déli határig az Efraim hegységéig, Júda északi határáig, előárnyékolta Krisztus Jézusnak a szellemi Izraelhez való jövetelét. Jósafát megvizsgálta a népet egész Júda országában és visszavezette őket atyáik Istenéhez, meg­tisztítván őket minden vallástól és vallásos szokások­tól, mint pl. a fák alatti, berkekben és magaslatokon vég­ zett. kultusz, amelyek mind kívül estek Sión hegyen,az egyedül helyes imádkozó helyen. így van előre beje­lentve Krisztus Jézus visszajövetele, népének Sionhoz való gyűjtése és annak a vallástól való megtisztítása.

⁵ Jósafát továbi intézkedéseiről olvassuk: ..És rendelt bírákat azon a földön, Júdának minden erős városaiba, városonként." (Krónika II. 19 :5) Ebben előárnyékolta Krisztus Jézust, amint 1918-ban megkezdte az Ítél­kezést Isten házán. Azután pétiig Jósafát így szólt a kiválasztottakhoz: „és monda a bíráknak [ezáltal hivat­kozva az Ür ítélkezésének pártatlanságára és arra az ítélkező munkára, amely az egyházban vagy a Sionnak nevezett házban 1918-ban be lett vezetve]: Jól meglássátok, amit csclekesztek; mert nem ember nevé­ben [embereknek tetszőén] ítéltek, hanem Jehova ne­vében, aki az ítéletben veletek lesz [ha hűek és pár­tatlanok vagytok és nem néztek a személyekre]. Azért Jehova félelme legyen rajtatok [nem pedig az emberek vagy más teremtményektől való félelem], vigyázzatok arra, amit tesztek; mert Jehovánál, ami Istenünknél nincs hamisság, sem személyválogatás, sem ajándékvé­tel [illetve megvesztegetés, hogy a szemeket elvakítsa és a jogosságot elhajlitsa]. (Krónika II. 19 :6, 7) Meg­vesztegetés más módon is történhetik, mint pénz által, még emberek tisztelése által is. „Sőt Jeruzsálemben is beállított némelyeket Jósafát a Léviták, papok és az Tzráel nemzetségeiből való fejedelmek közül [ezáltal azt a részt szemléltetve, amelyet most a maradék végez az ítélkezésben, hogy a dolgokat Isten ítélete szerint ren­dezze] Jehova Ítéletére és a perlekedésekre [illetve az Úr már feljegyzett törvényei és ítéletei szerinti eljárás­ra]. És ők [illetve Jósafát és kísérői a vizsgálatnál, miál­