Oldal:Az-Ő-müve-és-cselekedete-rész-4-5-1938.djvu/9

Innen: Hu JW United
A lap korábbi változatát látod, amilyen Katomozes (vitalap | szerkesztései) 2023. október 6., 09:23-kor történt szerkesztése után volt.
Jump to navigation Jump to search
A lap nincsen korrektúrázva


57
41 1918 elején történt, amidőn a „kereszténység" elvetette a „Sionon elhelyezett alapkövet, t.i. a világ jogosult királyát, és a Népszövetségbe vetette reményét. (Ésaiás 8:9—15) Más szavakkal: A „kereszténység" a maga erejében bízott, azaz emberek hatalmában, hogy azok mintájára uralkodjon, miszerint azt állította, hogy a Népszövetség az „Isten királyságának megnyilvánulása a földön". Ezek után Jehova megkezdte „szokatlan munkáját", Jézus Krisztus által alkalmazva a Jeremiás próféta által ismertetett templomi sokaságot, a földi maradék-osztályt, hogy „kereszténységszerte" hirdettesse a legcsodálatosabb és legszokatlanabb üzenetet, amilyet a „kereszténység" valahais hallott; ez az üzenet sértette „oly nagyon a papság vallási érzését" és a hiszékenyeket, akik a Sátán szervezetét támogatásban részesitik és annak pillérei, olyannyira, hogy ezt az annyira csodálatos munkát „szokatlan cselekedetnek" nevezték. Jehova Ésaiás próféta által jövendöltette meg, hogy „szokatlan cselekedete", azaz Isten üzenetének közzététele, a legfőbb szegletkőnek Sionban történt elhelyezése után fog bekövetkezni. (Ésaiás 28:16—21) Minden tény arra vall, hogy ez a prófécia most teljesül és teljesülése vége felé közeledik.
42 Nabukodonozornak a babiloni trónra való lépése hirdette Júda királyságának közeli végét; mivel Nabukodonozor Jehova választott ítéletvégrehajtója volt. Hasonlóképpen Jézus Krisztus trónralépése és templomához jövetele, ítélkezés végett, azt példázza, hogy a „kereszténység" vége felé közeledik, mert ő az a nagy Bíró, aki elé minden nemzetnek fel kell vonulnia, hogy végrehajtsa rajtuk Jehova ítéletét. Ezt a következtetést a tények teljesen támogatják. A prófécia ilymódon a Jeremiás próféta által hirdetett időpontot és teljesülésének idejét határozza meg. Jeremiás próféta Isten parancsából szólott: „Amelyet szóla Jeremiás próféta az egész Júda népéhez és Jeruzsálem minden lakosához, mondván". (Jeremiás 25:2) A júdeaiak és Jeruzsálem lakosai a maguk vallásvezéreiben, a papságban és a közöttük levő vezető emberekben bíztak, s azért nem voltak hajlandók elhinni a Jeremiás próféta által hirdetett üzenetet. Abban az időben Egyiptom még mindig hatalmasnak tűnt fel, amellyel számítani kellett, és mindössze négy évvel azelőtt a júdeaiakat a maga adófizetőivé, azaz Egyiptomtól függővé tette, Jojákimot ültette trónra, aki Egyiptom parancsainak kellett hogy engedelmeskedjen.(Királyok II. 23:28—35) A nép kétségnélkül azt következtette, hogy Egyiptom hajlandónak fog bizonyulni a neki alárendelt júdeaiak megvédésére Babilonnal szemben és megszabadítja őket. A júdeai királyság, Egyiptom részére, ütköző államot jelentett Babilon ellen. Emiatt jövendölte itt Jeremiás próféta éppen annak ellenkezőjét, aminek megvalósítását Egyiptom remélte. Ma a nemzetek szintén a vallásszervezetre támaszkodnak, amely a „kereszténységen" uralkodik, és az igazság éppen az ellenkezőjét mondja annak, amit várnak, t.i. hogy azt a világi rendszerek megvalósítani képesek.
43 Jeremiás 23 éven át prédikált a népnek, és még további 18 évnek kellett elmúlnia Jeruzsálem bukásáig. Jeremiás próféta Jeruzsálem lakói előtt rámutatott ezen, tényre: „Jósiásnak tizenharmadik esztendejétől fogva, aki fia vala Amonnak, a Júda királyának, e napig (vagyis huszonhárom esztendő óta) szóla Jehova nékem, és szólottam én nektek, jó reggel szóltam, de nem hallgattátok". (Jeremiás 25:3) Jeremiás próféta ezalatt az idő alatt szorgalmasan tevékenykedett. Nem oly tétlen életmódot folytatot, mint a „néma ebek“-osztálya, a „kereszténység" papsága; naponta nemcsupán néhány órán át dolgozott, hogy annak hátralevő részét kénye-
lemben töltse el. Korán reggel kelt, amidőn az idő még hűvös és felfrissítő hatású volt s a szatócsok is már fenn voltak, hogy üzletükkel törődjenek. Elment hozzájuk és Jehova szándékát ismertette velük. Ezek azonban nem vették komolyan az ő beszédét. Jeremiás próféta megbízható prédikálása azonban döntő fordulatra késztette a júdeaiakat ama idő alatt, s Jeremiás érthetően és nyomatékosan ismertette Isten elhatározását, amit avval az országgal szándékozott megcselekedni. Habár Jeremiás próféta 23 éven át szorgalmasan tevékenykedett, mégsem öregedett meg és nem vált hasznavehetetlenné. Isten kegyelméből hűségesen folytatta munkáját. Akik ma Isten szolgálatában állanak, ugyanolyan kiváltsággal bírnak: mindaddig tevékenykedniük kell, amíg csak némi erővel rendelkeznek. Jeremiás próféta hűségét és odaadását Jehova tanúinak hosszantartó és hűséges szolgálatával lehet összeegyeztetni, akik már az illési munkában is résztvettek és annak befejezése óta szorgalmasan és buzgósággal működnek közre az isteni munka elizeusi korszakában. Akik Isten iránt valóban teljes hittel és szeretettel viseltetnek, legyenek ma vidám gondolkodásúak! A bajok nem fognak csökkeni, amíg a „szokatlan munka" véget nem ér. A harc folyamatban van. A vén „parázna" és kedvesei ma sokkal elszántabbak Jehova tanúinak elpusztítására irányuló törekvésükben, mint bármikor azelőtt, és napról-napra követelődzőbbek, gonoszabbak és kegyetlenebbek. Istennek és az ő népének ezen ellenségei vakmerően mindannak elpusztítására törekszenek, ami lerántja a leplet szervezetük romlottságáról. Akik Jehova mellett foglaltak állást és az Úr erejében bíznak, tartsák emlékezetükben ama igazságot, hogy az, aki velünk van, sokkal hatalmasabb, mint azok, akik mint ellenségeink jönnek számításba. A 25. fejezetben feljegyzett üzenet, amelyet Jeremiás próféta az Úr parancsából kellett hogy hirdessen, előre bejelenti Jehova tanúinak jelen kötelességét és az előttük álló tapasztalatokat, feltéve, hogy hűségesen fogják teljesíteni az Úr iránti kötelességüket.
Tanulmánykérdések