Oldal:Az-Ő-müve-és-cselekedete-rész-4-5-1938.djvu/8

Innen: Hu JW United
A lap korábbi változatát látod, amilyen Marta.zsido (vitalap | szerkesztései) 2023. május 29., 11:46-kor történt szerkesztése után volt.
Jump to navigation Jump to search
A lap nincsen korrektúrázva


56

{{raw:data:c |

kozott, teljes összhangban vannak a bekövetkezendőkkel és Jeremiás próféciája 25. részének feljegyzéseivel. Ezt a fejezetet figyelmesen kellene átolvasnunk a kővetkező bizonyítékokkal együtt, buzgó elmélkedés mellett.
37 Az a beszéd, amely lőn Jeremiáshoz az egész Júda népe felől, Joákim negyedik esztendejében; aki fia vala Jósiásnak, a Júda királyának, (Nabukodonozornak, a babiloni királynak első esztendejében).“ (Jeremiás 25:1) Jeremiás utasítva lett, álljon meg az Úr templomának előcsarnokában és ott hirdesse az Úr üzenetét. Ezen megbízatása által Jehova tanúit példázta, akik 1919 után foglalták el tisztségüket, Isten mellé állottak és félelem nélkül hirdetik az ő üzenetét. Isten felkent népe mintegy abban az időben kezdte felismerni, hogy Illés próféta és az általa végzett munka Jehova munkájának bizonyos részét példázta, s hogy Elizeus és az ő munkája Jehova szolgáinak munkáját vetítette elő, amelyet az emberektől vagy ördögtől való félelem nélkül szükséges végezni. Azok javára, akik később jutottak az igazság ismeretére, megemlékezünk itt arról, hogy 1919-ben az Úr az első Cedár pointi (Ohio) összejövetel alkalmával tudatta népével az egyház illési és elizeusi munkája közti különbséget. (Lásd a Watch Tower 1919. sz.) Jehova már előre tudta — és kegyelmessége folytán előre bejelentette — hogy szolgái egy oly feladat teljesítésére kapnak megbízatást, amely feltétlen és teljes Istenbe vetett bizalmat követel, hogy minden bizalommal tőle várják a védelmet és üdvözülést, s azért szükséges ezt a munkát félelem nélkül végezniök, mitsem félve attól, amit rajtuk az emberek elkövethetnek. Illés félénknek bizonyult, miáltal találóan példázza az 1919 előtti eseményeket. Elizeus a teremtményektől való minden félelem nélkül bátran viselkedett és az 1919 után bekövetkezett eseményeket vetítette elő. Jehova szolgáinak tapasztalatai elég bizonyítékkal szolgálnak afelől, hogy Isten szolgáit az emberektől, vagy az ördögtől való félelem nem szabad hogy feltartóztassa vagy gátolja munkájuk végzésében, hogy megőrizhessék feddhetetlenségüket Isten előtt. Istentől kell félniük s minden mással szemben vakoknak kell bizonyulniuk, az ő akaratát kivéve. Mint szolgáknak határozott lépéssel kell előrehaladniok, Jehovára és Jézus Krisztusra, mint vezérükre és urukra támaszkodva. A hűséges bizonyságtevők most értesültek azon magasztos igazság felöl, hogy az Úr öröme az ő erejük. Megértették ama tényt is, hogy az emberektől való félelem tőrbe vezet, és azért egyedül Istentől kell félniök és őt magasztalniuk. — Ésaiás 8:13.
A maradék figyelmeztetése
38 Most Jeremiás próféta isteni utasításból történt jövendölése megvizsgálásának ama részéhez érkeztünk, amely kétségnélkül azt bizonyítja, hogy Jehova tanúi a legnehezebb körülmények között is meg kell őrizzék feddhetetlenségüket Istennel szemben. A hűségesek emlékezetükben tartják, hogy a rohamosan közeledő szenvedésekre való előzetes figyelmeztetés, idejénvaló felkészülést és annak az Úr hatalma és ereje általi megelőzést, jelent. A felekezetiek képmutató társasága mindinkább nagyobb hatalomra tesz szert a nemzetek között mindaddig, amíg elérkezik ama ponthoz, amidőn fennhéjázóan kijelenti: „Béke és biztonság!" és „Mostmár zavartalanul fogunk uralkodni a világ felett". Mihelyt azonban ehhez a ponthoz érkezik, ezen prófécia és más próféciák szerint, bekövetkezik rajta Isten haragja és Sátán szervezte egyik tagja sem menekül meg. Népe erősítése, vigasztalása és reménysége végett, Jehova Is-
ten az ő kegyelméből most, tárja fel előtte próféciáinak értelmét. Akik Istent valóban szeretik és nyíltan benne bíznak, meg nem félemlenek és nem nyugtalankodnak afelett, amit az Úr velük ismertet s ami rövidesen a föld nemzeteire következik és nem is hagyják magukat feltartóztatni a részükre kiutalt kötelességek teljesítésében. A hűségesek továbbra is „az idejénvaló eledel'-ből nyernek üdeséget és erőt, melyet az Úr nyújt nekik. Szorgalmasan és ájtatosan fogják tanulmányozni azt, amiről az Úr értesíti őket. Békességben fognak együtt lakozni egymásiránti szeretettel, mások érdekeit felkarolni igyekezve és testvéreiknek, a jonadábokat is beleértve, segítségére sietve. (Jeremiás 35:6—19) Ez nem anyagi támogatást, hanem oly segítséget jelent, amely másokat is arra képesít, hogy szilárdan álljanak, megértsék és értékeljék Isten gondviselését azokkal szemben, akik őt szeretik, és az ő szolgálatában szorgalmasan közreműködjenek. A hűségesek tehát szilárdan kell hogy álljanak az Úr erejében, emlékezetben tartva, miszerint Isten népe szorosan összetartva kell álljon a megerősített ellenséggel szemben. Pál apostol következő kijelentése ma különösen helyénvaló: „Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!" (Korinthus I. 16:13, 14) „Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan viseljétek magatokat, hogy akár oda menvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől, hogy megállotok egy lélekben, egy érzéssel viaskodván az evangélium hitéért. És meg nem félemlvén semmiben az ellenségek előtt; ami azoknak a veszedelem jele, nektek pedig az üdvösségé, és ez az Istentől van. Mert nektek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higyjetek őbenne, hanem hogy szenvedjetek is őérette. — Ugyanolyan tusakodástok lévén, amilyent láttatok én nálam, és most hallotok én felőlem". (Filippi 1:27—30) „Annakokáért vegyétek fel az Istennek minden fegyverét, hogy ellentálhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok". (Efézus 6:13) Biztosnak látszik, hogy gyorsan közeledünk a tetőponthoz. Felvetted Istennek minden fegyverét? Kész vagy határozottan és rendíthetetlenül sikraszállani az Úr és királyságának kegye mellett, teljesen Istenben és Jézus Krisztusban bízva? Csakis az Úr erejében bizva állhat meg az Úr népe a megpróbáltatás idején, amely most fog bekövetkezni.}
39 Jeremiás próféta utasítva lett, beszéljen Júda népéhez és Jeruzsálem városához. A judeaiak jelenleg a földön élő ama népet példázták, akik előtt Isten intézkedése „szokatlan cselekedetnek" fog látszani, mivel Istennel szemben való hűtlensége dacára is igényt tart az isteni ígéretre. Nem gondolnak arra, hogy hűtlenségük miatt nem méltók az ilyen ígéretekre, és ezek nem is őket illetik meg. Vezetőiket követve, akik az istentisztelet külső formáit gyakorolták, amit „ájtatosságnak" neveztek, ők is ceremóniákat végeztek, Isten és az ő királya iránti szeretettel azonban nem rendelkeznek. Az említett jövendölés megállapítja az időpontot és ezáltal természetesen ennek az időnek ezekben az utolsó napokban való bekövetkezését is.
40 Jehova megengedte, hogy Faraó Jojákimot a jeruzsálemi trónra ültesse (amely pusztulásra ítéltetett; és Jojákim négy évig maradt ott. Ez volt Nabokodonozor, a babiloni király első éve, aki itt Jézus Krisztust példázó szerepet tölt be, aki 1918 ban, azaz az első évben érkezett templomához. Ez volt a fő szegletkő, Jézus Krisztus, Sionon történt elhelyezésének első éve. (Ésaiás 28:16) Úgylátszik, hogy Jeremiás 25-ben feljegyzett prófécia 1918-tól egy hasonmási hirdetéssel azonos, amely ugyancsak azután kezdett beteljesülni.